bezár
 

irodalom

2015. 04. 22.
Alternatívák a műalkotások finanszírozására
Könyvmecénás - közösségi finanszírozás, díjak, mecenatúra, beszélgetés Tsík Sanyával
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Úgy gondolom, elég sok problémát szül, ha egy kulturális projekt 100%-ban állami pénzből szeretné finanszírozni magát. Egyrészt ez túlságosan homogenizálhatja a születő művészeti alkotásokat, másrészt azok így a felső hatalom által kontroll alatt tarthatóak. Ráadásul abban sem vagyok biztos, hogy az államnak feladata lenne "eltartani" ezeket a projekteket. Szerencsére azonban a kultúra sok területe, például a könyvkiadás is felismerte, hogy léteznek úgynevezett alulról építkező kezdeményezések, díjszerű támogatások, közösségi finanszírozási módok stb., amelyek megnövelik ezen alkotások mozgásterét. Ezekről a projektekről, díjakról, a Balaton Methodról és a Könyvmecénásról Tsík Sándorral, a Csimota Kiadó szerkesztőjével beszélgettünk.

PRAE.HU Először szeretném, ha beszélnénk arról, te milyennek látod az állami támogatások jelenlegi rendszerét, illetve, hogy miért törnek előre a nem állami finanszírozási formák?

Az NKA Könyvkiadás Kollégiuma az utóbbi években jó és izgalmas könyveket támogatott, tehát az állami könyvkiadási program jelenleg jó, viszont nagy hátránya, hogy kizárólagos: ha ma egy írószervezet - például a FISZ vagy a JAK - fiatal szerzők könyveit szeretné kiadni, akkor nagyon nehéz az NKA-n kívül más lehetőséget találnia, ami segítené ebben. A civil szervezeteknek például nincsen akkora tőkéjük, hogy saját pénzeket tehessenek bele a könyvkiadásba. Ezzel persze alapvetően nem lenne probléma, hiszen Európában jellemzően az állam a kulturális mecénás. Baj csak abból van, hogy nincsenek alternatívák, például, mint a sportban, ahová a vállalatok pénzeit jól be tudták építeni. Ez a kultúrának nem sikerült, pedig jó lenne, ha a cégek a társadalmi szerepvállalás keretein belül úgy gondolnák, hogy bizonyos összeggel segítik a könyvkiadást vagy a kultúrát. Úgy gondolom, hogy kis befektetéssel nagyon sok jó dolgot el lehet indítani, például egy kezdő író könyvét viszonylag kis összegből is meg lehet jelentetni.

PRAE.HU Mekkora esélyük van az alulról építkező finanszírozási formáknak?

Itt inkább az érdekes kérdés, hogy az állam mint kulturális mecénás a könyvkiadásra fordítható pénzösszeget tudná-e esetleg hatékonyabban csoportosítani: a nagyobb kiadókat, akik kevésbé szorulnak rá erre, kisebb mértékben támogatni, a kisebbeket pedig jobban. Ezek persze nehéz dolgok. Azt látom, hogy Magyarországon egy civil szervezet komoly tőke hiányában nem képes kiadni egy könyvet pusztán azért, mert az fontos témát dolgoz fel.

PRAE.HU Persze azért vannak jó kezdeményezések, például jó néhány kulturális alkotás jött létre a crowdfunding azaz a közösségi finanszírozás segítségével, elég ha csak megemlítjük Szimler Bálint és Rév Marcell közös projektjét, a Balaton Methodot, amire az Indiegogon 10.000 eurót gyűjtöttek össze. Szerinted mennyire működőképes vagy életképes ez a fajta finanszírozási forma?

Ebben az esetben a közönség kvázi egy olyan döntési helyzetben van, amit nem ő határozott meg, tehát nem az történt, hogy sok projekt versengett egymással, hanem, hogy előre eldöntötték, hogy mi legyen az adott mű, jelen esetben a film. Ugyanakkor nagyon szimpatikus, hogy sok ember összeállt, mindenki berakott egy kicsit a közösbe, hogy létrejöhessen egy izgalmas dolog. Amikor a Könyvmecénáson kezdtünk el gondolkodni, akkor végigvettük ezt a lehetőséget is, de hamar kiderült számunkra, hogy a könyveknél ezzel nem tudnánk hozni az elvárt minőséget. Nem lehet összehasonlítani ezt a két finanszírozási módot, más célok vezérlik mindkettőt. A Könyvmecénással az volt a célunk, hogy az emberek kicsit közelebb kerüljenek a könyvekhez, ami lehet misszió is, hiszen úgy látjuk, hogy a régi könyves kultúra személyessége egyre inkább eltűnőben van, amit ezzel a projekttel vissza lehetne hozni. Úgy láttuk, hogy az utóbbi években a könyv értéke és megbecsültsége mintha csökkent volna, ez a kezdeményezés pedig épp ezt hozná vissza.

Tsík Sándor

PRAE.HU Beszéljünk akkor a Könyvmecénásról: milyen ötlet alapján és milyen célokkal jött létre?

A kezdeményezést 2014 nyarán indítottuk el azzal az ötlettel, hogy az olvasó is részesévé váljon egy könyv léttrejöttének. Nagy dolgot persze nem kellett kitalálni, hiszen a könyvkiadás régen is így működött: előfizetőket gyűjtöttek egy könyv megjelenéséhez. Az emberek fejében azonban a mecenatúra ma úgy él, mint amihez sok pénz kell, ezért nem engedhetik meg maguknak, pedig szívesen csinálnák. Mi viszont olyan könyveket válogatunk be, amelyek e támogatás nélkül is megjelennének. Azt kérjük a mecénásoktól - hasonlóan a közösségi finanszírozásos formához -, hogy ha számukra fontos a könyv, akkor egy elővásárlással támogathatják a könyv megjelenését úgy, hogy kifizetik az adott könyv teljes fogyasztói árát. Így nincs, hogy valaki csak akkor lehet mecénása egy könyvnek, ha több százezer forintot beleinvesztál. Fontos volt az is, hogy a mecénások csak magánszemélyek lehessenek, mert így a mecenatúra demokratizálható: egy cég támogathatja ugyan a adott kötet megjelenését, de a mecénások névsorában (Minden kötet utolsó lapjára felkerül a támogatók neve - A szerk.) csak magánszemély neve szerepelhet.

PRAE.HU A honlapon az szerepel, hogy a Könyvmecénás az értékteremtő könyvek mellé áll. Hogyan definiálnád ezt a jelződ? Mitől lesz egy könyv értékteremtő?

Jó kérdés, hogy mi számít minőségi könyvnek… Úgy gondolom, hogy a Csimota Kiadó fennállása óta mindig olyan könyveket és kezdeményezéseket indított, amelyek fontos dolgokról, fontos témákról szóltak. A Könyvmecénásban is igyekszünk ezt a szemléletet megvalósítani, mégpedig úgy, hogy olyan könyveket válogatunk be, amelyek megfelelnek az olyan kritériumoknak, mint a megfelelő művészi kivitel, a megszerkesztettség stb. Persze ismerjük a piacon levő kiadókat és tudjuk, hogy egy adott kiadótól milyen színvonalú könyvre lehet számítani, és ezek alapján válogatunk.

PRAE.HU Milyen szűrőitek vannak e könyvek kiválasztásához? Mi alapján határozzátok el, hogy melyik címet lehessen támogatni?

A kezdeményezés elindításakor az volt az alapvető terv, hogy a Könyvmecénáson keresztül évente négy gyerekkönyv és négy “felnőttkönyv” jelenjen meg. Ezt az ütemet egyelőre még nem tudjuk tartani, de ez a hosszútávú cél. Jelenleg olyan kiadókat keresünk, amelyek látnak ebben a projektben fantáziát, illetve próbáljuk megtalálni azokat az olvasókat, akik egyébként is megvennék ezeket a könyveket, pusztán annyit kérünk tőlük, hogy ne a megjelenés után, hanem még előtte fizessenek értük.

Tsík Sándor

PRAE.HU Az nem jelent valamiféle korlátot, hogy az olvasó csak utólag, fizetés után tud belelapozni a megvásárolt könyvbe?

Egyelőre az embereknek furcsa még, hogy akkor fizessenek egy könyvért, amikor az még nem készült el. És valóban: az olvasó nincsen benne a könyves világban, nem ismeri a kiadókat, a szerkesztőket, így nem tudja magabiztosan megállapítani, hogy milyen típusú könyv került elé. Viszont már a harmadik kampányunk fut, és azt látjuk, hogy az emberek kezdik megérteni ezt a módszert, és egyre inkább nyitottak rá. Vannak például olyanok, akik mindhárom könyvet támogatták. Persze jelen van a rizikófaktor, de ilyenkor azt javaslom nekik, hogy nézzék meg az adott kiadó korábbi kiadványait, és azok alapján el tudják dönteni, milyen típusú, minőségű kötetre lehet számítani. Persze nekünk is cél, hogy csak minőségi könyvet válogassunk be: szeretnénk elérni, hogy egy idő után a Könyvmecénás nevét összekössék a színvonalas könyvekkel.

PRAE.HU Van valamilyen stratégiátok arra, hogy a Könyvmecénás presztízsét ilyen módon kiépítsétek? Hogy rangja legyen ennek a finanszírozási formának?

A magunk szerény és kicsiny módján próbáljuk minden fórumon és minél többféleképpen kommunikálni a Könyvmecénás létét. De ezt nem lehet erőltetni, csak hosszú évek munkája alatt érhető el, hogy egyértelmű legyen az emberek számára: ezek a könyvek valamilyen módon különlegesek. Az alapvető stratégiánk most egyértelműen az, hogy olyan könyveket jelentessünk meg, amelyekről az emberek többsége gondolja azt, hogy izgalmas. Általában ajándék típusú köteteket válogatunk be, olyanokat, amiket jó érzéssel lehet vendégségbe is vinni.

PRAE.HU A Könyvmecénás presztízsét mennyire segíti elő a demokratikusság, az, hogy bárkiből lehet támogató?

Egy díjnak csak akkor lehet presztízse, ha mögötte egyértelmű, világos szakmai munka és elismertség van. Szerintem a Csimota Kiadó eddigi tevékenysége és a kiadványai bizonyítják, hogy olyan dolgokat vállalunk fel, amelyek fontosak és hasznosak. Azt gondolom, hogy a kulturális presztízse átmenthető a Könyvmecénáshoz is, és reméljük, hogy ez a többi kiadóhoz is át fog sugározni.

Tsík Sándor

PRAE.HU Érdemes szót ejteni azokról a díjszerű támogatásokról is, mint például a JAKkendő vagy az Aegon, melyeknél szintén nem az állam a finanszírozó, illetve, amely díjak már elég komoly presztízst vívtak ki maguknak az évek során…

Most nem mennék bele nagyon abba, hogy a korábbi nagy presztízsű irodalmi díjak, mint a Kossuth-díj vagy József Attila-díj mennyire kezdik elveszíteni azt a rangjukat, ami a rendszerváltás után egyértelműen megvolt, hiszen volt mögöttük egy szakmai konszenzus, függetlenül attól, hogy melyik oldal mit gondolt az adott íróról. 10-15 évvel ezelőtt egy József Attila-díj egyértelműen számított valamit. Most viszont jó, hogy vannak nem állami díjak, például ebből a szempontból az Aegon-díj nekem nagyon szimpatikus, mert ott tényleg nem játszanak közre ezek a béna és pitiáner pártpolitikai csatározások. És el lehet mondani azt is, hogy egy Aegon-díjas könyv, az rendben van. És ugyanez a JAKkendő-díj. Ezek az alulról jövő kezdeményezések mind fontosak, ezekre szükség van. Bennem ugyan felmerül, hogy vajon a díjnak van szüksége a szerzőre vagy fordítva, de szerintem akkor jó, ha ez kiegyenlített, ha egyik irányba sem billen el a serpenyő.

PRAE.HU Szerintem az adott díj nívója függ a díjazott személyektől is...

És attól, ha egyértelmű, hogy mi alapján kapják meg az emberek. A József Attila-díjnál figyelmen kívül hagyták a szakmai szervezetek ajánlásait, ami nyilvánvalóan nem tett jót a díjnak. A díjak ennek ellenére fontosak, nemcsak a szépirodalmi díjak, hanem például a Szép Könyv verseny is, ami szintén fontos elismerés, annak ellenére, hogy nem mindig kapja meg a megfelelő publicitást, illetve a megfelelő visszacsatolást.

PRAE.HU Visszatérve a Könyvmecénásra érdekelne, hogy mennyire egyedülálló ezt a fajta finanszírozási forma Magyarországon, illetve Európában?

Tudtommal Magyarországon nincs másik ilyen, és külföldön sem, mert jellemzően azok a finanszírozási módok terjedtek el, amelyek egy előre meghatározott összeg megléte után ítélik sikeresnek az adott projektet. Ezt mi el szerettük volna kerülni.

Tsík Sándor

PRAE.HU Milyen könyveket sikerült eddig kiadnotok ebben a formában? Illetve, melyek lesznek a következő Könyvmecénásos kötetek?

Elsőként a saját kiadónk egyik kötetével kezdtünk, az Egyszervolt… meseantológiával, utána következett a Cerkabella Kiadó Válogatós - Óvodások kalendáriuma nevű kiadvány. Jelenleg is futó kampányunkban a Scolar Kiadó Az enciklopédista című kötete szerepel, egy négyrészes Ungvári Tamás-sorozat, ami május 3-ig tart. Illetve most jövök a Móra Kiadótól, akiknek lesz egy cigány meseválogatásos kötetük, A bűvös puska címmel, ez karácsonyra jelenik meg.

PRAE.HU Inkább kiadókat vagy könyvcímeket kerestek?

Ezt nem választanám ennyire külön: kiadók izgalmas könyvterveit keressük. Jelenleg több kiadóval is tárgyalunk, mert ők is érzik, hogy a Könyvmecénás jó dolog. Reméljük, hogy a Könyvmecénás lehetővé teszi olyan megoldások létrejöttét, amit a kiadók egyébként nem vállalnának be. Például először az Egyszervolt című kötetnél egyszerűbb borítót terveztünk, ám amikor láttuk, hogy mennyien támogatták a megjelenést, akkor más borítótechnikát találhattunk ki. A Könyvmecénás tehát segíthet egy kiadónak is, hogy szebbé tegye a kiadványait, ezzel majd talán bátrabbak lehetnek, és inkább a szakma felé húzhatják a szívüket, mint a kimért számokhoz. Fontos volt egyébként az is, hogy ne tölthessen fel bárki könyvötletet, mert így nagyon meg kellett volna szűrni a beérkező köteteket. Ezt a részét nem szerettük volna a közönségre bízni, mert inkább mi tudjuk, hogy mely könyvkiadók rendelkeznek azokkal a szerkesztőkkel, azzal a felkészültséggel, amivel tudnak szép és jó könyveket készíteni.

PRAE.HU Az átlagolvasót egyébként mennyire lehet aktivizálni egy ilyen támogatásra? Sokan például igen drágának tartják a könyveket...

Egyfelől teljes mértékben meg lehet őket érteni, aki sok igényes és minőségi könyvet szeretne vásárolni, annak valóban komoly büdzsére van szüksége. De azt gondolom, hogy a mai könyvek nem drágák. Érdekesség egyébként, hogy a puha fedeles, illusztráció nélküli felnőtt könyvekért sokkal több pénzt kiadnak, mint egy hasonló színvonalú, de keményfedeles, teljesen illusztrált kötetért. Mi azt látjuk, hogy ha valaki meglátja a könyvben a saját nevét a támogatói oldalon, akkor magához öleli a kötetet, sokkal személyesebbé válik a számára. Ez tehát egy jó motiváció.

PRAE.HU Közben pedig folyamatosan ott vannak a különféle könyves akciók, leértékelések, amit nyilván sokan választanak ahelyett, hogy kifizetnék a teljes árat egy könyvért...

Nem titkolt szándéka ennek a programnak, hogy megtörje ezt az ördögi kört, ami egyébként hosszútávon senkinek sem jó: sem a nagykereskedőnek, sem a kiadónak, de nem jó a szerzőnek és az olvasónak sem. Szeretnénk elérni, hogy az olvasókban fel se merüljön, hogy ne fizessék ki a könyvek teljes árát. A Könyvmecénás kampányai során azt tapasztaljuk, hogy az emberek általában hajlandóak többet is fizetni, mint a fogyasztói ár, ha fontos számukra az adott kötet megjelenése. A hozzáállás tehát megváltoztatható, és lehet, hogy ez csak egy csepp abban a bizonyos pohárban, de lehet, hogy épp elég ahhoz, hogy más hasonló kezdeményezések is szülessenek később.

Az interjú a Csimota Kiadóban, 2015. április 14-én készült. 

Fotó: Bach Máté

 

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Kocsis Katica --


További írások a rovatból

irodalom

Amikor egy csapat művész öt napra elfoglalja Kámot Amikor egy csapat művész öt napra elfoglalja Kámot
Ilyen volt a III. Nyolc Ág Művésztábor
irodalom

Thaiföld és Peru közt félúton – otthon Thaiföld és Peru közt félúton – otthon
Görömbölyi Dávid Haverok, buli, Buddha című kötetének bemutatója
irodalom

A boldogság része, a bűntudat áramütése A boldogság része, a bűntudat áramütése
Peer Krisztián: Nem a sajátod

Más művészeti ágakról

Jon Watts: Pókember: Idegeben
Airbourne, Fezen Fesztivál, 2019. 07. 24.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés