bezár
 

film

2015. 05. 26.
A reménytelenség városa
Brad Bird: Holnapolisz
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A szórakoztató ipart sötét disztópiák, és posztapokaliptikus látomások özönlik el, a vászonról szuperhősök, űrlények, robotok, zombik, őrült hadurak, és intellligens majmok tucatja figyelmeztet a közelgő végre. A tömegkultúra ön- és társadalomkritikája azonban elég-e az érdemi változtatásra? – szögezi felénk a kérdést Brad Bird legújabb filmje, a Holnapolisz.

A Holnapolisz minden szempontból kilóg a hollywoodi trendekből. Bár jól ismert, már-már elkoptatott sablonokkal dolgozik (a fiatal hős egy olyan újvilágra bukkan, amit csak ő képes megmenteni, miközben emlékeztetnie kell a kiábrándult felnőtteket is, hogy mi a helyes), mégis üdítően tud hatni. Casey (Britt Robertson) régivágású spielbergi figura, tehát kíváncsi és elszánt egyszerre. Fiatal kora és neme ellenére is kőkemény fejjel megy neki az őt megkötő, visszahúzó környezetének. Egyúttal az olyan gyermeki ártatlanság megszemélyesítője, amit Hollywood többnyire maga mögött hagyott a belső démonjaikkal küzdő, ezáltal a földre visszarángatott, vagy szimplán csak “cool” hőstípusokkal (Batman, Demóna, Mad Max, Sparrow kapitány, stb.), és amelyek legfeljebb a Disney bárgyú matiné műsoraiban tűnnek fel.

Holnapolisz

Casey lelkesedése és optimizmusa azonban nem üres, mivel a film nagyon okosan kontexusba helyezi, és világosan rámutat, hogy hova vezet a totális hiteveszettség és kapzsiság. Bár Holnapolisz konkrétan megjelenik a filmben, mint a szebb jövő, a boldogabb, élhetőbb élet megtestesítője, végig egyértelmű metaforaként szolgál (tényként kezelni, hogy mi a szép és a jó, egyébként is problémás), és ennek függvényében billeg a szép és a hideg, borús jövőképek között. Holnapolisz nem egy csodás világ, ahol minden a helyén van, hanem a megszemélyesített jövő, ami nem önmaga, hanem a karakterek által formálódik azzá, ami.

Ebben a világban Casey ellenpólusát a felnőttek jelentik, a „jó és a rossz farkas” hasonlat a remény és a reménytelenség témája köré épül, és amíg Frank (George Clooney) a megtérő, addig Nix (Hugh Laurie), vagy Casey édesapja a reményvesztett figura, a lánnyal együtt más és más, archaikus magatartás formát testesítenek meg. A világot viszont ismét csak a gyerekek mentik meg.

Holnapolisz

A Holnapolisz azonban nem csak családi hangvételével, a ritkán tapasztalt, de valóban őszinte optimizmusával, illetve kedvesen ártatlan karaktereivel mutat fityiszt a fenálló divatnak, hanem stílusával is. Bár hangvételével a '70-es, '80-as évek szépemlékű családi mozijaihoz nyúl vissza (A harmadik típusú találozásoktól egészen Az elveszett fiúkig), nyoma sincs benne a  hommage-szerű nosztalgiázásnak, úgy mint a közelmúlt többi, ugyancsak Spielberghez visszanyúló alkotásában (Super 8, Csillagok között). Ez alól egyedül a Star Wars játékokkal és idézetekkel telezsúfolt játékbolti jelenet lóg ki, ami azonban sokkal inkább a jó ötletek kiaknázásának okán került bele a filmbe, semmint direkt marketingként (bár annak is tökéletesen működik). Az ehhez hasonló ötletektől pedig csak úgy hemzseg a film, Holnapolisz megvalósításától Frank házán keresztül egészen az Eiffel-tornyos jelenetig – így, bár cselekményvezetésében Bird nem sok újat mutat a szándékos késleltetéseket leszámítva, melyek nélkül aligha működnének a csavarok, mégis izgalmas tud maradni. Igaz ez úgy is, hogy az akciójelenetek tekintetében is kerüli az igazán eposzi adrenalinbombákat, helyette a viccesebb burleszk felé nyújtózkodik – ami nem csak újabb bizonyítása a trendekkel való szembehelyezkedésnek (bár eyecandy jelenetnek azért így sincs híján a mozi), hanem a családi film műfajához is jobban illik.

Holnapolisz

A Holnapolisz minden erénye ellenére azonban nem teljesen kiforrott film, vannak egyenletlenségei, a finálé túl sok magyarászkodást igényel, az önreflektív kikacsintásai sem működnek mindig, sokan az expozíciót is kicsit döcögősnek találhatják, és a gép és ember viszonyát boncolgató szerelmes szál sem teljesen indokolt, vagy kellőképpen kifejtett, ám ezek olyan apróságok, amiket nem nagyon lehet neki felróni a moziból kijövet, mert a célját minden hibájával együtt is eléri: inspirál, és rengeteg erővel tölt fel – amire viszont nem csak a gyerekeknek, hanem az őket kísérő szülőknek is bármikor szüksége lehet.

 

Holnapolisz (Tomorrowland)

Színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi, 123 perc, 2015

Rendező: Brad Bird

Forgatókönyvíró: Brad Bird, Jeff Jensen, Damon Lindelof

Zeneszerző: Michael Giacchino

Operatőr: Claudio Miranda

Producer: Brad Bird, Damon Lindelof

Vágó: Walter Murch

Szereplők: Britt Robertson (Casey Newton), Hugh Laurie (David Nix), George Clooney (Frank Walker), Kathryn Hahn (Ursula), Pierce Gagnon (Nate), Lochlyn Munro (Anthony nagybácsi), Monique Ganderton (Dave Clark), Chris Bauer (Pa)

Bemutató: 2015. május 28.

Forgalmazza: Fórum Hungary

Korhatár: 12

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Dani Áron --


További írások a rovatból

Justin Baldoni: Két lépés távolság
Francis Ford Coppola: Apokalipszis most
Szász Attila: Apró mesék

Más művészeti ágakról

építészet

Hatalmas méhkaptárra emlékeztető építmény New Yorkban
Thomas Heatherwick nagyot álmodott
art&design

Tájakról, hiányosan Tájakról, hiányosan
A Tájak/Távlatok - Kortárs magyar tájkép (BPF) című kiállításról a Kiscelli Múzeumban
színház

Hősök, árulók, bohócok: Coriolanus és a művészet egyesítő ereje Hősök, árulók, bohócok: Coriolanus és a művészet egyesítő ereje
Az ukrán Ivan Franko Nemzeti Drámai Színház vendégjátéka a MITEM-en


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés