Az alapsztori végtelenül egyszerű, és nem mentes a megszokott kliséktől sem: Miklós és Lili, két holokauszttúlélő szerelmének kibontakozását meséli el a regény. A csavart talán csak a megismerkedésük adja: Miklós, a súlyos tüdőbeteg fiatalember a halállal szembenézve levelezésbe kezd, száztizenhét debreceni lánynak küldi el valamelyik svéd rehabilitációs táborba ugyanazt a levelet azzal a céllal, hogy feleséget keressen magának. Tizennyolc válasz érkezik, ezek közül az egyik Reich Lili levele. Persze ez a különleges találkozás még kevés lenne ahhoz, hogy a regény túllépjen a “szép szerelmi történet” kategóriáján, azonban szerencsére a szöveg mellőzi a nyúlós, ragacsos sallangokat, így hiteles és őszinte marad.

Gárdos ebben a regényben nagyszerűen játszik a különféle filmes eszközökkel, ezekkel teremti meg a feszültséget, az olvasó izgalmát, így végül sikerül megmenteni a történetét, ami talán ezek hiányában szépelgővé vagy giccsessé is válhatna. A szövegben Gárdos például rendszeresen késlelteti a történéseket, a szerelmesek találkozását, ez a megoldás folytonosságot kölcsönöz a szövegnek és letehetetlenné teszi azt. Rendszeresen él a kihagyás eszközével is, ami legtöbbször igazán jól működik, hiszen az olvasó képzeletét teszi szabaddá, van azonban néhány olyan eset, amikor kifejezetten zavaróan hat a félbehagyott epizód, így esetenként a kihagyás megtöri az előbb már említett folytonosságot is és néhol kellemetlenül töredékessé teszi a szöveget.

A minimalizmusra törekvés viszont minden alkalommal tökéletesen működik: a szöveg rövid, feszes mondatokból építkezik, mellőz mindenféle cifrázást és túlzó gesztust, a nagy, szenvedélyes szavak csupán a szerelmesek leveleiben van jelen, a narrátor ezzel szemben mindig felülről figyeli az eseményeket. E módszernek köszönhetően a történet valóságos és igazi marad, nem fut bele a szerelmes regények buktatóiba. A szöveg minimalizmusa ellenére nem nélkülözi az érzékletes leírásokat, az erős képeket sem: kvázi képkockák peregnek le a szemük előtt az olvasás során, a szerző filmes snittekből építi fel a regényt, ami igazán izgalmassá teszi azt, ezzel az eszközzel ugyanis igen erős atmoszférát teremt a történet körül, így az események átélhető közelségbe kerülnek az olvasóhoz. A könyv tehát attól lesz több, mint egyszerű szerelmes regény, hogy a szerző pontosan képes visszaadni a kor, a levelek, a helyzetek és történések hangulatát, illetve a szereplők legbelsőbb érzelmeit is.

Gárdos Péter azonban a nemcsak a környezet, a kontextus leírásában jeleskedik, hanem fő alakjainak ábrázolásában is. A történet előrehaladtával a szereplők sorsa egyre jobban kirajzolódik, miközben megismerjük jellemüket, gondolataikat, világlátásukat is. Az azonban sajnálatos, hogy a mellékszereplők már nem ennyire árnyaltan kidolgozottak, főhőseink barátai is meglehetősen egysíkúak, tipizáltak (Harry=nőcsábász, Gold Judit=áruló).

Egyetlen zavaró tényező van még, ami a Hajnali láz olvasása során felmerül: a mellékszálak félbehagyottsága. Gárdos nagyszerűen elindít a fő szál mellett kisebbeket is, amelyek jól működnek a kontextus pontosításában, azonban sok esetben ezeket egy idő után elvarratlanul hagyja, ami igazán kár, hiszen így érdekes figurák és izgalmas események tűnnek el két helyszínváltás között. Ennek ellenére azonban stílusosan megírt szerelmi történet bontakozik ki, ami az olvasás során magával ragadja az embert.

Gárdos Péter: Hajnali láz. Libri, 282 oldal, 3490 forint.