bezár
 

film

2015. 11. 30.
Vissza az arénába
Francis Lawrence: Az Éhezők Viadala – A kiválasztott 2.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Az utóbbi évek leginkább szemmel tartott, óriási izgalommal várt kasszasikere, Az Éhezők Viadala utolsó részéhez érkezett, mellyel már önmagában csalódást okoz, hiszen – több részre bontott befejezés ide vagy oda – végleg elfogyott az alapanyag. Az elkészült utolsó darab viszont korrekt lett, mert képes továbbvinni a sorozat korábban megteremtett erényeit, egy-két jelenetét azonban nem ártott volna jobban átgondolni.

Az Éhezők Viadala könyvtrilógia és filmes kvadrológia kaotikus kulturális utalásai dacára mindenki által befogadható sikersztorivá érett. A klasszikus műveltségre apellálgató, modern pszeudo-történelmi képzeteket megmozgató széria kollektív zűrzavarát még a kamaszok is megkedvelték, emellett felnőtt korban sem ciki elolvasni vagy megnézni színvonalasra kerekített darabjait. A korábban készült Éhezők-filmeket látványossággal kiegészített realizmusukért és korrekt mesélőstílusukért szerette meg a multiplexek népe, az utolsó részt pedig talán azért szerethetné, mert a produkció az eddigi történések visszaidézése, mintegy makettépítkezés, amely minden stílusból, műfajból és történetelemből visszavillant egy kicsit, ami eddig fellelhető volt a sorozatban.

Az Éhezők Viadala - A kiválasztott 2.

Meglepetésünkre viszont jó ideig csalódást okoz A kiválasztott 2. részének nyitánya, mert egyrészt unalmas, másrészt tele van rossz színészi alakítással (utóbbi sajnos végigkíséri a filmet), cáfolva ezzel azt a színészi profizmust, ami mostanig a korábbi részek nem várt öröme volt. Amikor viszont meglódul az akció – mert Katniss (Jennifer Lawrence), Gale (Liam Hemsworth), Peeta (Josh Hutcherson), Finnick (Sam Claflin) és a többiek csatlakoznak a Kapitólium ellen vezérelt támadáshoz –, izgalmasabb pillanatokat élhetünk át, akárcsak annak idején a virtuális arénában (ezt megelőzően talán csak Finnick ír zenével felpezsdített esküvője emeli meg a pulzusunkat). A propaganda alakulatként vonuló maroknyi csapat erőltetett menetét a játékmesterek által programozott csapdák teszik kínkeservessé, tűzvész, golyózápor és forró olaj nehezíti küldetésüket rögtönzött szellemváros- és bunkertúrájuk során. Eközben Katniss Snow elnök (Donald Sutherland) megölésének világmegváltó tervét szövögeti, mellesleg még mindig Gale és Peeta között kell őrlődnie, ám ezúttal végre nincs kétségünk afelől, hogy kit szeret, azért azonban végig izgulhatunk, hogy kivel jön össze.

Az Éhezők Viadala - A kiválasztott 2.

Sokáig velük vagyunk, sokáig őket követjük, kicsit túlzó is ez a hosszas közelség, nem ártana egy-egy vágókép a lázadók többi zavargásáról, hogy arról is legyen némi fogalmunk, mert az előző rész Panem többi kerületére nyitó kezdeményezései után most szűknek tűnik a visszacitált arénafíling. A mindig és mindenhol uralkodó képvilág ellenben most is leköveti a szereplőket, s amint azt megszokhattuk, a legváratlanabb helyeken és a legváratlanabb pillanatokban villan fel egy-egy képernyő, hogy érzékeltesse mindenhatóságát. Katniss és csapata a nehéz helyzetekben így nyer igaz vagy hamis információt a kinti világról, de róluk is így tájékozódik a Kapitólium, amely információnak igazságtartalma szintén megkérdőjelezhető. Ha nem lenne elég a háborús helyzet, belső feszültség is akad az összeverbuválódott seregben, ráadásul rendesen kínlódnak Peetával is, mert a fiú tudata félig még a kapitóliumi agymosó program szerint működik, így kiszámíthatatlan bekattanásai közben a fecsegőposzátát próbálja levadászni. Mielőtt eljutnának célpontjukhoz, hátborzongatóan kiüresedett utcákon, házakban és metróalagutakban barangolnak, melyek átható transzcendenciáját meghökkentően támasztja alá némi fantasy: a föld alatt soha nem sejtett mutánsok bugyognak fel az alagútba szorult víz mélyéről, gusztustalan lényük olyan, mintha egy inferus és egy alien édesgyermekei lennének (náluk már csak Tigris, a tigrisarcú stylistnő nyújt bizarrabb látványt).

Az Éhezők Viadala - A kiválasztott 2.

A produkció szerkezetén feltételezhetően sokat csorbított Philip Seymour Hoffmann halála, korábban felvett jeleneteiből azonban hagytak erre a részre is, néhány kulcshelyzetet pedig igyekeztek trükkökkel megoldani, hogy a hiány ne legyen túl szembetűnő (a film végére tervezett Katniss-Plutarch dialógust például Haymitch, azaz Woody Harrelson váltja ki Plutarch levelének felolvasásával). Ettől eltekintve a film egészen épkézlábra sikeredett, egyetlen felróható hibája a kiszámíthatóság, ami akkor is beleront a cselekménybe, amikor a végéhez közeledve megsokasodnak a meglepetésszerű fordulatok. Az utolsó átverés – Katniss, Snow és Coin (Julianne Moore) arénabeli nagyjelenete – ráadásul nemcsak előre sejthető, hanem modoros is, bár ez talán megbocsátható, elvégre a hatalom eredendően pozőr ebben a történetben. Amit viszont többszöri átgondolásra sem könnyű kimagyarázni, az a stílusidegen befejezés. Mindenféle spoilertől ódzkodva annyi azért kikívánkozik, hogy az a történet, amely eddig a hétköznapi realitás talaján tartotta szereplőit, valamint nyíltan szembehelyezkedett az önkényuralom cifraságával, most szabad folyást enged az ízlésficamnak, és úgy zárul, mintha Katniss még mindig egy giccses propagandafilmben lenne. Ha szándékos, ha nem, ezzel mindenesetre nem lesz kerek a széria mondanivalója, stílusában legalábbis nem támogatja azt. Pedig könyvhű a befejezés, de annak ábrázolása érzékelhetően félrecsúszott.

Az Éhezők Viadala - A kiválasztott 2.

Az Éhezők Viadala egészét tekintve összegezhető, hogy Suzanne Collins regényei nagy gonddal kerültek a vászonra, de az eredeti sztori üresjárataiból, következetlenségeiből és furcsaságaiból eredő hibákat nem tudták kikerülni a filmek sem. Érdekes lenne eltöprengeni azon, hogy ha Gary Ross, az első rész rendezője nem hátrál ki a franchise-ból, mennyiben lett volna más a végeredmény, mint Francis Lawrence kezében, elvégre Ross realistább modorban kezdte el feldolgozni a témát. Ezt már sose tudjuk meg, mert Ross mondvacsinált okokkal és udvarias nyilatkozatokkal távozott, s annak ellenére, hogy e törés észrevehető, Lawrence egész jól felvette a fonalat. Minden különcségével együtt ez a négy részben tálalt látomásfilm pedig mégiscsak megszerettette magát a közönséggel.

 

Az Éhezők Viadala – A kiválasztott 2. / The Hunger Games: Mockingjay - Part 2.

Színes, magyarul beszélő, amerikai kalandfilm, 136 perc, 2015

Korhatár: 16

Rendező: Francis Lawrence

Író: Suzanne Collins

Forgatókönyvíró: Danny Strong

Zeneszerző: James Newton Howard

Operatőr: Jo Willems

Producer: Nina Jacobson, Jon Kilik

Vágó: Alan Edward Bell, Mark Yoshikawa

Szereplők: Jennifer Lawrence, Josh Hutcherson, Liam Hemsworth, Woody Harrelson, Elizabeth Banks, Donald Sutherland, Philip Seymour Hoffman, Stanley Tucci, Sam Claflin, Julianne Moore

Bemutató dátuma: 2015. november 19.

Forgalmazó: Fórum Hungary

nyomtat

Szerzők

-- Bükki Linda --


További írások a rovatból

Mark Mylod: A menü
Ilyen volt Charlotte Wells debütfilmje, az Aftersun a BFI London Film Festivalon
Anthony Fabian: Mrs. Harris Párizsba megy

Más művészeti ágakról

Desiré Central Station 2022 – No Filter
Sándor L. István: A Katona és kora. Az indulás irányai
Gerőcs Péter: Werkfilm, Kalligram, Budapest, 2022.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés