PRAE.HU: Hogyan jön létre egy-egy produkciótok?

Minden alkotó egy kicsit másképpen dolgozik az egyesületben. Ami közös, hogy vegyes képességű előadásokat hozunk létre, illetve minden előadásunknak van egy terápiás fókuszú háttere. Vannak, amelyek konkrétan a terápiás munkából válnak előadássá, ez a munkafolyamat főleg a ParaDOGMA-ra volt jellemző. Mostanában inkább arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen az, amikor olyan emberekkel dolgozunk, akiknek megvan ez a terápiás háttere, bár mi tisztán művészi koncepciók alapján hozzuk létre az előadásokat. Ilyenkor a rendezőnek van egy víziója a sérültség témájáról, és ehhez választ szereplőket.

PRAE.HU: Abból, hogy fogyatékkal élőkkel dolgoztok, következik, hogy a téma is a fogyatékosság lesz?

Testtudati módszerekből és terápiákból alkotunk, valamint nagyon fontos az improvizáció is, ezért valamiképpen biztosan benne lesz a produkciókban az alkotók helyzete. Emellett a személyes művészi céljaim között szerepel, hogy ezt kitágítsuk egy általánosabb emberi tapasztalatra is. Azt gondolom, hogy mi is küzdünk azzal, amivel ők, csak másképpen. A mostani autista darab kapcsán ilyen például a kapcsolódás a másikhoz, a kilépés a komfortzónából… Ugyanakkor nem az a kiindulópontunk, hogy ugyanolyan témákban alkossunk, mintha nem lennének sérültek.

PRAE.HU: Hol mutatjátok be az előadásokat?

A bemutatókat a Trafóval való együttműködésünk ritmizálja, ők elég kitartóan, minden évben meghívnak minket. A munka természete miatt lenne egy költségigényünk, amit nem mindig tudunk előteremteni. Viszont közben célunk, hogy minél több előadásunk legyen, mert nagyon nagy az érdeklődés, minden trafós est teltházas. Ebben az évadban szerencsénk van, egy támogatás révén lesz egy érzékenyítő előadásunk a Marczibányiban, részt vettünk az RS9 OFF független színházi fesztiválon, illetve kaptunk meghívást Szlovákiába a KÉTség című előadással, sőt még Veszprémben is jártunk.

PRAE.HU: Mennyire nehéz egy ennyire komplex tevékenységre támogatást szerezni?

Rettenetesen nehéz! Igazából azért is, mert nincs keretünk megfizetni egy marketingszakembert vagy egy fundraisert, és így nehezebb keretet találni. Ha pedig van egy nagyon kis pénz, abból gyorsan készítünk egy előadást. Nagyon sok mindent csinálunk, és mind újdonság ahhoz képest, ami ma Magyarországon van, akár terápiás, akár művészeti területen nézzük.

PRAE.HU: Munkátokat még összetettebbé teszi, hogy mindenfajta fogyatékossággal is foglalkoztok.

Az alapító elnök, Bóta Ildikó eredetileg halmozottan sérültekre dolgozta ki a módszerét, és ezt vitte át különböző közegekre. Ő tudta azt megtenni, hogy egy előadáson belül négy különböző sérült csoport is megjelent, ez volt a Mandala. De a terápiák külön szoktak zajlani, hogy jobban oda tudjunk figyelni az egyéni igényekre. Ilyen szempontból a mostani este nagyon izgalmas volt, mert az első előadás az autizmus témájával foglalkozott, a másodikban két látássérült szerepelt, a harmadikban pedig két mozgásában és beszédében akadályozott táncos.

PRAE.HU: Sok más speciális szempont is felmerülhet az alkotásaitok kapcsán, például különböző etikai kérdések.

Igen, az etikai szempontok nagyon sarkalatosak ebben a munkában. Nehéz kérdés például, hogy azok a szereplők, akik gyámság alatt állnak, hogy egyeznek bele abba, hogy egy képernyőn vagy egy színpadon megjelenjenek. Ezért is fontos az, hogy négy, öt vagy még több éve kapcsolatban vagyunk ezekkel az emberekkel és a szüleikkel.

PRAE.HU: A te előadásod leírásában feltűnik egy érdekes kifejezés: textil-technológia. Ez mit jelent?

Azt, hogy a kosztüm képes világítani. Igazából az egész előadás úgy született, hogy a Trafótól kaptam egy megkeresést. A smART projekt keretében van két divattervező (Györök Bori és Pásztor Turák Réka), akik foglalkoztak  autizmussal élőkkel, és kérték, hogy velük együttműködve készítsek egy előadást. A koncepciót az hívta életre, hogy a közelség-távolság és az egymáshoz tartozás hogyan tud a fényekkel kibontakozni. Az alkotói folyamatban ez a koncepció árnyalódott, más súlyt kapott, és végül a táncfilm, a zene és a mozgás nagyobb hangsúllyal került bele az előadásba.

PRAE.HU: Mit tud a kritika kezdeni az előadásaitokkal?

Králl Csaba kritikus írt rólunk tavaly, és úgy érzem, ő értette, amit csinálunk. Nem billent át a „szegény fogyatékos emberek” oldalra.

PRAE.HU: Te mikor érzel sikeresnek egy előadást?

Ha nem „szegény fogyatékos embereket” látnak a színpadon, akiket azért tapsolnak meg, mert sajnálnak. Egy rendező azért választ egy ilyen témát, mert inspirálja őt egy más állapotú ember, például a mozgása vagy a hangja. A művészet különböző médiumai segítségével ezt az értéket nagyítjuk fel. Akkor tartom sikeresnek az előadást, hogyha ez az értékesség átjön. Ha az emberek azt érzik, hogy a fogyatékosság hozzáad, és nem elvesz a művészeti produktum értékéből.

PRAE.HU: Szerinted az előadás világából kilépve, visszahathatnak az itt szerzett tapasztalatok a mindennapokra? Vannak pozitív vagy negatív visszajelzések?

Nagyon ritka, hogy egy fogyatékkal élőt olyan kiemelt vagy megemelt közegben lássák az emberek, mint az előadásainkban, általában inkább segítségre szorulóként találkoznak vele, vagy egyáltalán nem. Sokaknak nehézséget jelenthet két órán keresztül részt vennie az előadásainkon, mert szembesíti őt a saját sérülékenységükkel. Mindenesetre a hatás mérésére vannak törekvéseink, bár ez nehezen számszerűsíthető. Volt erről egy kutatásunk Veszprémben, az előadás előtt és után felvettük ugyanazt a kérdőívet, ennek egyelőre kíváncsian várom az eredményét.

ARTman vol. 4 / no PARA 
az ArtMan Mozgásterápiás Művészeti Közhasznú Egyesület előadói estje

Az est két felvonása során összesen három előadás látható, amelyek mindegyike vegyes képességű alkotókkal és előadókkal készül.
 
Gyulavári Ági: Távolról Áttetsző [Transparent from a distance]  

Koncepció/Rendezés: Gyulavári Ági
Előadók: Kálmán Ferenc, Kopeczny Kata, Pataki Panka
Ének: Tulu Icözü
Kreatív munkatárs/Vágó: Haragonics Sára
Textiltervezés és technológia: Györök Bori, Pásztor Turák Réka
Operatőr: Mayer Bernadette
Hang: Sperling Andor
Dramaturgiai konzultáns: Fekete Ádám
 
Az előadás a Trafó smART! XTRA programsorozatának része.
 
Jobbágy Bernadett: SEJTelem  

Koncepció/rendezés: Jobbágy Bernadett
Előadók: Barkó Tamás, Bors-Kovács Klarisz, Jobbágy Bernadett, Kálmán Ferenc, Kopeczny Kata, Nyári-Nagy Ibolya
Ének: Tulu Icözü
Konzultáns: Rimóczi István / Bélaműhely
Vetítés: Gyenei Peti
Kamera: Szandtner Dániel, Borbély Viktor
Zene: Borbély Loránd
Kosztüm: Tóvaj Rozi
 

Mészöly Andrea: Beszélj rólam! (2011)  

Rendező, koreográfus: Mészöly Andrea
Zene: Avishai Cohen, Sainko Namtchylak, Lukács Levente
Előadók: Bruckner Csaba, Kövesdi László, Nagy Andrea, Tóth Károly
Fotó: Pecsics Mária
Szöveg: Tarr Bence László – Korlátlan korlátoltság, Illyés Gyula – Az éden
elvesztése, Tóth Károly – Létszomj
  
 
Fényterv és világítás: Dézsi Kata
Hangosítás: Fusz Mátyás
Konferál: Gál Eszter
 

Audio-narrátor: Tábori Éva

Bemutató: 2016. március 1.

Trafó

Fotó: photobybea