bezár
 

zene

2016. 09. 11.
Egyetlen, organikus egész
Ordinary Symphonies - A Jónás Vera Experiment koncertje, Rumbach Zsinagóga, 2016. szeptember 7.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Előfordul a könnyűzenésszel, hogy már nem tud mit kitalálni: bepakol hát az egyik, pont ugyanolyan koncertjére néhány hegedűművészt és egy öltönyt, hogy ő most szimfonikus és komoly. A Zsidó Kulturális Fesztivál keretében adott Ordinary Symphonies koncert azonban minden volt, csak nem átlagos: a négy rézfúvóssal kiegészült együttes összes dala teljesen másképp szólalt meg a Rumbach Zsinagóga csodálatos színei között, mint ahogy a lemezeken vagy a korábbi koncerteken megszoktuk.

Bő három év alatt ez a negyedik cikkünk (korábbi koncertkritikánkat lásd itt, lemezkritikánkat itt, interjúnkat pedig itt), ami Jónás Verával és zenekarával, a Jónás Vera Experiment-tel foglalkozik, de hát nem hiába. A rendre megújuló együttes koncertjéről ezúttal azért írunk, mert őrült vagány dolog volt egy (ex-)szakrális helyen egy nem szakrális eseményen részt venni. Persze, a Rumbach utcai zsinagóga 1959 óta nem működik zsinagógaként, sőt, 2006-ig sehogyan sem működött, az elmúlt tíz évben viszont legalább már látogatható, s látható, hogy ha ugyan csigalassúsággal is, de azért szép lassan megújul a belseje.

Belső tér

A mór építészet jeleit hordozó és annak színeiben pompázó belső tér elképesztő dolgokat művelt a Subicz Gábor által áthangszerelt és segítségével újragondolt, újraértelmezett és - ennek köszönhetően - új hangulatokat és receptorokat megmozgató koncerttel: az első dal elejénél, a Send Your Love-nál még élesen és darabosan verődtek vissza a zsinagóga falairól a hangok, ám a szám második felére és onnantól egészen végig már egyetlen organikus egésszé állt össze az összes hangszer, az összes hang, az összes zenész és talán a teljes közönség is. Mintha kifejezetten erre utalandó került volna ki a karzatot körbefutó felirat.

Egyetlen organikus egész

Persze pontosan tudjuk, hogy a fenti szöveg nem az Ordinary Symphonies része: egyrészt négy éve biztosan kint van már, másrészt a Londonban, kortárs zene-szakon végzett Jónás Vera nyilván nem vétett volna olyan ordas hibákat, mint amilyenek a karzatra kerültek. De mindegy is, hiszen ez egy koncertkritika, nem pedig a nyelvtannáci feljegyzései.

Csizmás András mögül

Vissza tehát a zenei élményre: elég jól látszott, a számok közötti, meghatódott és könnybelábadt felkonfokból meg érződött, hogy nem csak a közönség adta át magát a különleges zenei élménynek, hanem a színpadon is mindenki. Szóval ezek a zenészek tényleg élvezték a koncertet, átadták magukat a hangszerüknek, a hangulatnak, és - ami messze nem utolsó szempont - zenésztársaik zenéjének.

Az est egyik értelmi főszereplője, a trombitás Subicz Gábor amikor épp nem játszott, akkor mosolyogva bólogatott a helyén ülve, az est másik érdemi főszereplője, Jónás Vera pedig hol gitárja húrjaiba csapva, hol a kezével mutatva tolta a lendületet, a hangerőt, a további ütemeket a többi zenész alá - akik persze maguktól is elég jó tempót diktáltak.

Jónás Vera

Bár Fenyvesi Márton a What Would They Do alatt még ülve is meg tudott lepni a gitárjátékával - én mondjuk biztos, hogy végig állva játszattam volna -, Csizmás Andrással pedig nem tetettem volna le a bőgőjét, mert - legalábbis ebben a térben - sokkal hatásosabban és meghatározóbban szólt, mint a basszusgitár, G. Szabó Hunor viszont azzal, ahogy kreatív és okos dobolása közben hat év körüli fia tekintetét keresgélte, nálam mindent vitt.

G. Szabó Hunor

És persze ott volt még a négyfős fúvós szekció: a trombitás Subicz Gábor mellett a szaxofonozó Ülkei Dávid, a fuvolázó és szaxofonozó Bacsó Kristóf és a harsonázó Barbinek Gábor. Mindannyian a hazai és nemzetközi jazz- és klezmerélet elismert zenészei, akik mindannyian el- és tovább varázsolták a külön az Ordinary Symphonies-ra összeállított dalokat.

Középen Subicz Gábor

Amelynek terjengős listájába (15 dal szóltalt meg) a telhetetlenség jegyében bőven elfért volna még a második album címadó dala, a Tiger, Now! is, a Radiohead High and Dry-jának isteni átdolgozása, no meg az örök kedvenc Cold Fire, ami szólt ugyan egyszer, de abból sosem elég. 

(A címhez ihletet adó kép a szerző felvétele, a koncerten készült zseniális képek Hegyi Júlia Lili munkái, az együttesről a fotók a Launching Gagarin Records and Management tulajdonát képezik. Ez úton is köszönöm a támogatást és közreműködést.)

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Szél Dávid --


További írások a rovatból

Bach: szonáták és partiták hegedűre Itzhak Perlman előadásában
Our New Orleans: A Benefit Album for the Gulf Coast
Nagy Ákos zeneszerzővel Lineaments I. című lemeze kapcsán beszélgettünk

Más művészeti ágakról

irodalom

Arra összpontosít, hogy tisztességes mondatokat állítson elő Arra összpontosít, hogy tisztességes mondatokat állítson elő
Beszélgetés Kutasy Mercédesz műfordítóval
Rómeó-misszió avagy Rómeó és Júlia a Kaposvári Egyetem harmadéves színész osztálya előadásában Gyulán
színház

Szól bennünk a világ Szól bennünk a világ
Háy János Elem című darabja a Szkénében


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés