bezár
 

film

2016. 11. 22.
Ez nem az új Harry Potter
David Yates: Legendás állatok és megfigyelésük
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Rowling egyszerre volt bátor és bátortalan, amikor a Harry Potter univerzum térben és időben való kitágítására vállalkozott, az ifjú varázslótanoncok izolált világát pedig a 20-as évek muglikkal teli New York-i utcáira cserélte

Harry és barátai remekül elvoltak a Roxfort folyosóin, az Abszol út boltjaiban vagy az egyéb különleges helyszíneken, mint az Odú, a Mágiaügyi Minisztérium  és a Gringrotts. Rowling sosem bonyolódott bele igazán a varázslók és a varázstalan muglik viszonyának ábrázolásába, csak felületesen érintette ezt, így a varázsigékben rejlő ellentmondások és az egyéb mágikus teremtmények és tárgyak is jól működtek a történet szabta mesés keretek között.

Legendás állatok

A Legendás állatok és megfigyelésük viszont pont  párhuzamos valóságok okozta problematikára próbál nagyobb hangsúlyt fektetni – inkább kevesebb, mint több sikerrel. A Harry Potter filmek hangvételétől való tudatos eltávolódás üdvözítendő ugyan, de a korábban megismert univerzum kiszélesítése olyan akadályokat görgetett az alkotók elé, amiket sajnos lehetetlennek tűnik megugrani.

Amíg a Harry Potter filmek (és a hasonló mitikus világok, a Star Warstól a Gyűrűk Uráig) ismert mesei motívumokból építkeztek, addig a Legendás állatok megkísérli összeeggyeztetni ezeket az elemeket a hétköznapi valósággal, ami azonban – szándékával ellentétesen – csak még több kérdést vet fel. Korábban nem érdekelt volna, hogy hogyan lehet egy fiatal fekete nő a mágiaügiy miniszter a 20-as évek amerikájában, és hogy a varázslók között miért nem érzékelhetőek a különböző rasszok közötti ellentétek, mert ezek ha szimbólikusan is, de ugyanúgy benne voltak a mesében. Amikor viszont az új film megpróbálja hol enyhén (pl. első világháború, szesztilalom), hol direkten (az árvaházi boszorkányüldözések, Grindelwald motivációi) összemosni a két világot, saját magát vágja pofon. Korábban elfogadtuk, hogy vannak különleges lények, varázslók és boszorkányok, most viszont nem értjük, hogy miért kell őket elrejteni, ha ez a két világ mégsem annyira párhuzamos, mint amilyennek korábban mutatta magát.

Legendás állatok

Miközben a film igyekszik komolyabban venni magát, elhagyva a coming of age áthallásokat, és sokkal felnőttesebben, érettebben fogalmazni aktuális társadalmi problémákkal, feszültségekkel kapcsolatban, furcsán hatnak az – egyébként tényleg bájos – burleszkbetétei, amik nem csak a komoly hangvételtől ütnek el teljesen, hanem a karakterépítés elől is értékes időt vesznek el.  A film ezzel a gesztussal hozzásimul a karaktereket csak vázlatosan felskiccelő, és helyette a látványelemekre hagyatkozó blockbusterekhez, mintha Rowling első forgatókönyvével meghunyászkodott volna a Hollywoodon eluralkodó cirkuszi gyakorlat előtt. Gellertről például két óra alatt annyi se derül ki, mint Harryről annak idején az első negyed órában, vagy bármelyik másik fontosabb karakterről a korábbi Harry Potter filmekben. Még az eredendően gonosz Voldemort is sokkal alaposabban volt megírva, mint a nála kevésbé archetipikus, sokkal összetettebb Grindelwald, vagy a zavarodott Credence, akinek a drámája kellő alapozás nélkül nem különösebben üt meg a fináléban.

A gyenge karakterábárzolás ellenére a mellékszereplő páros, Queenie és Jacob Kowalski (még a nevük is beszédes) annyira szerethetőek, hogy ha van dráma a fináléban, akkor az hozzájuk kötődik. Komikus természetükből fakadóan vannak annyira szerethetőek, hogy izguljunk, örüljünk, és szomorkodjunk értük, a film katartikus pillanatai pedig sokkal inkább hozzájuk kötődnek, mint Porpentina és Gellert fárasztó románcához, akik felnőtt létükre többet bénáznak egymással, mint a roxforti tinédzserek.

Legendás állatok és megfigyelésük

A Legendás állatok... mindezek ellenére sem rossz film, csak a hibái, hiányosságai sokkal szembeszökőbbek, mint erényei, márpedig a sokszor öncélú látványparádé és a felemás karakterek ellenére nagyon fontos, és aktuális dolgokat feszeget, vagy legalábbis nagyon fontos kérdéseket tesz fel arról, hogy a törvényeink meddig szolgálnak minket, és mikor fordulnak ellenünk, vagy hogy milyen indulatokat szít az elfojtás? A folytatásokban, reméljük, hogy már nem csak a szándék lesz meg, hanem a megvalósítás is felnő az elvárásokhoz.

 

Legendás állatok és megfigyelésük (Fantastic Beasts and Where to Find Them), 2016
Rendező: David Yates
Forgatókönyv: J.K. Rowling
Szereplők: Eddie Redmayne, Ezra Miller, Katherine Waterston, Jon Voight, Ron Perlman, Colin Farell, Johnny Depp, Samantha Morton, Gemma Chan, Alison Sudol, Dan Fogler
Forgalmazza: InterCom
Bemutató: 2015. november 17.
Korhatár: 12

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Dani Áron --


További írások a rovatból

Jonathan Levine: Csekély esély
Pedro Almodóvar: Fájdalom és dicsőség
film

Volt egyszer egy cannes-i filmfesztivál Volt egyszer egy cannes-i filmfesztivál
Xavier Dolanért megérte egészen Cannes-ig utazni

Más művészeti ágakról

Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Mindenből lehet meríteni Mindenből lehet meríteni
Interjú Maurer Dórával külföldi élményekről, lehetőségekről, fordulópontokról és képzésekről
irodalom

Amikor egy csapat művész öt napra elfoglalja Kámot Amikor egy csapat művész öt napra elfoglalja Kámot
Ilyen volt a III. Nyolc Ág Művésztábor
Lábjegyzetek a kortárs autódesignhoz
Airbourne, Fezen Fesztivál, 2019. 07. 24.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés