bezár
 

irodalom

2017. 04. 19.
Határátlépések nélkül nincs élet
Rögzítetlen dolgok (Jelenkor kötetek a Premier Kultcaféban, 2017. április 10.)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Titokkönyvek - találta meg Deres Kornélia a három bemutatott verseskötetre leginkább jellemző közös mozzanatot a Jelenkor Kiadó költészet napi (elő)estjének legelején a Premier Kultcaféban. Aztán ahogyan telt az idő, haladt előre a program, az előzetesen egymástól nagyon távolinak sejtett alkotók, illetve alkotásaik (Peer Krisztián: 42, Schein Gábor: Üdvözlet a kontinens belsejéből, Tolnai Ottó: Nem könnyű) között újabb és újabb kapcsolódási pontokat lehetett felfedezni.      

Betegség, halál, veszteség, trauma. Nem könnyű, nem vidám témák. Ugyanakkor az ismertetett kötetekben a folytonos önreflexió mellett ott bújkál az önirónia is, emelte még ki bevezetőjében a házigazda. Ezt később Peer Krisztián úgy fogalmazta meg, hogy nem engedi meg önmagának a komoly beszédet. Hogy aztán azt is hozzátegye, az a végtelenül személyes és ezért kicsi és jelentéktelen valami, ami az ember - ha igazán jól fókuszálunk - képes metaforájává válni sokkal nagyobb dolgoknak is. Ő soha nem tudott jól összpontosítani, de barátnője (Mocsár Zsófia, akinek neve társsszerzőként fel van tüntetve a köteten) halála megtanította rá. Schein Gábor is a fókuszálás fontosságáról beszélt (még ha a kifejezést nem is használta): a komoly dolgok mellett az egyes pillanatok végtelen szépségét, telítettségét, sőt túltelítettségét is szerette volna a versekben megragadni.   

Mint ahogy ebből is érzékelhető, a személyesség volt az est egyik kulcsszava. Ez elsőre talán evidensnek tűnhet, hiszen mégiscsak versekről van szó, ám a szövegek egyszerre játszanak rá a referenciális olvasat kézenfekvőnek tűnő lehetőségére, és akasztják meg ezt a befogadói folyamatot (például Peer Krisztián versének utolsó sora "Főleg, hogy az egészet most találom ki"). Kicsit olyan ez, mint amikor Tolnai Ottó beszél: éhségről és csicsókáról anekdotázik, vagy arról, hogy az Ottó nevű embereket egy kicsit mindig saját alteregójának tartja, de az egész a Gilles Deleuze és Félix Guattari nevéhez köthető rizóma fogalomból indul ki, közben egyszer csak egy derridai mondatban találjuk magunkat (arról, hogy a zsákutca, illetve a vakvágány biztonságos hely), hogy aztán egy bon mot-nál szusszanjunk meg hosszabb ideig: Szerbia még manapság is félig szemét, félig vakvágány. Tolnai sztorizó jellegű monológjával akarva-akaratlanul is demonstrálja, milyen is a "rizómatrónon" vagy a "rizómafotelben" ülni, és ennek a végtelen burjánzásnak szerves részeivé válnak a felolvasott, szintén monológjellegű versek is, eltűnik, szétmállik a határ az élőbeszéd és a leírt szöveg között.  

Vagy ott van például az a szintén szimbolikusnak is tekinthető mozzanat, ahogyan Peer Krisztián a színpadon vágja fel könyvének lapjait a felolvasás előtt. A 42-ben ugyanis rendhagyó módon nem minden oldal van felvágva, az elzárt részben található szövegek Zsófi halála után születtek. Bár nem fogtam még kézbe a könyvet, de úgy sejtem, hogy ha egy ilyen fizikai tett kell hogy megelőzze az oivasó bejutását a versek egy intimebb terébe, azzal gyakorlatilag határsértésre van kényszerítve.

A határ egyébként a bemutató másik kulcsfontosságú kifejezése volt, egészen pontosan a határátlépés. Schein Gábor Üdvözlet a kontinens belsejéből című kötetében a külső és belső tájak egymásra vetítődnek, ugyanúgy, ahogy közösségi és személyes emlékezet és képzelet motívumai is. A kötet címe tehát egyszerre utal valós földrajzi helyzetre, egy konkrét helyre (Magyarországra), de rávetíthető a test tájaira is. Mindkét szempontból értelmezhetőek Schein szavai, ahogyan arról beszélt, hogy a határt át kell lépni, mert határátlépések nélkül nincs élet. Ám ez a tett veszélyes is egyben, hiszen következményei vannak. 

Bizonyos értelemben személyes határátlépések sorának is tekinthetjük a versírást, miközben mindhárom költő valamiképp mégiscsak azt járta körbe, hogy ez a tevékenység -  vagy éppen nevezzük észlelési módnak - mennyire az életük szerves része. Elemi szükség, ahogyan Schein Gábor is megfogalmazta, akár mint a levegővétel, bár kétségtelen, hogy levegőt venni könnyebb és magától értetődőbb. Tolnai Ottó Deres Kornélia azon kérdésére, hogy miként is állt össze a Nem könnyű kötet (amely a Jelenkornál megjelenő Tolnai-életműsorozat harmadik része), kétirányú versírói tevékenységéről beszélt: egyrészt  nagyon egyszerű verseket kíván írni, hogy lássa, mi az, ami biztos, s ami képes-e, mint egy esőcsepp vagy könnycsepp, tisztán formálódni, lecsöppenni, másrészt hogy el-, illetve "összemondja" a kisebbségi írói lét világát. 

Egyáltalán nem kisebbíteni szándékozva a másik két alkotó jelentőségét, elismertségét és népszerűségét, azért mégiscsak sejteni lehetett, hogy a teltházas teremben sokan elsősorban Peer Krisztián visszatérésére voltak kíváncsiak. Legutóbb 2002-ben jelent meg kötete, azóta, vagyis másfél évtizede hallgatott. Deres Kornélia szerint ez a hallgatás is értelmezhető egyfajta megszólalásként, azonban Peer úgy fogalmazott, hogy tizenöt évig nem írni verset egyáltalán nem hőstett, és nem is egy koncepció része, hanem egyszerűen faszság. A folyamatos jegyzetelés mint világészlelési mód persze megmaradt, ugyanakkor egyre nehezebbnek tűnt felülni a lóra, ami ledobta. Peer Krisztián egyébként a beszélgetés során talán kétszer is közbeszúrta, őt a referenciális olvasat érdekli elsősorban, mellyel mintha lágyan, de Deres Kornélia azért vitatkozott volna.

A bemutató alapján azonban úgy tűnik, bármelyik módon is közelít az olvasó a kötetetkhez, ösztönösen referenciális befogadás felől, vagy épp ettől ódzkodva, a versek olvasása során valószínűleg magának is nem egy határátlépést kell végrehajtania.  

(A könyvbemutató alatt a felolvasott versek közti átvezető zenét  Prieger Zsolt  szolgáltatta.) 

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Pethő Anita --


További írások a rovatból

irodalom

Bemutatták a Prae legújabb számát Bemutatták a Prae legújabb számát
Kis Présház, 2019. november 16.
irodalom

Súlytalanul nehezedik Súlytalanul nehezedik
Moesko Péter, Megyünk haza, Műút, 2019.
irodalom

Az idő mélyebb és felszínesebb nyomai Az idő mélyebb és felszínesebb nyomai
Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma, Magvető, 2019.
irodalom

Huszonegyedik #11 Huszonegyedik #11
Történetmondás 2.0 - Játéktudomány és transzmedialitás

Más művészeti ágakról

Maja Lunde: Hónővér. Cser Könyvkiadó, 2019.
színház

Az önfelvállalás és az én-beszéd hatalma Az önfelvállalás és az én-beszéd hatalma
Csórics Balázs Lélektükrök című önismereti irodalmi estjének napok múlva is dolgozó visszhangjai
Nagy Zoltán: Szép csendben
Jennifer Lee- Chris Buck: Jégvarázs 2.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés