bezár
 

irodalom

2008. 03. 21.
Versest 2.0
Nyitott versest az Indában Szabó T. Annával
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Versest 2.0 Az elmúlt években annyit hallottunk az internet, különösen a web 2.0-alkalmazások irodalmi nyilvánosságra tett hatásáról, a kánon felnyitásáról, és/vagy újrarendezéséről, hogy nagyot nézünk, mikor ezt valaki élőben, szemtől szemben, az együttlét kézenfekvő eszközével valósítja meg: azaz nyitott felolvasóestet szervez.

A műfaj, mi sem természetesebb, Amerikában született, állítólag Jack Kerouac és David Amram zenész véletlen találkozása alkalmával. A költő egy New York-i kávéházban olyan beleéléssel olvasta fel egy szövegét, hogy egy másik vendég is kedvet kapott a versének felolvasására a kávéház vendégei előtt, Amram pedig improvizatív kíséretet biztosított ehhez. Később Allen Ginsberg és társasága is e műfaj híve lett az ötvenes években, azóta pedig a nyitott versest, mint olyan, világszerte elterjedt. Magyarországon Gyukics Gábor honosította meg - tengerentúli élményein felbuzdulva - az irodalmi estek e legdemokratikusabb válfaját.

Legutóbb, március 13-án Szabó T. Annát látták vendégül a Király utcában fellehető Inda galériában, mely egy-két év alatt a kortárs képzőművészet berkeiben már befutott hellyé lépett elő.

Aki először jár itt, annak érdemes felkészülni rá, hogy a galéria nem az utcáról nyílik, hanem egy belvárosi ház második emeletén foglal helyet, egy lakásból alakították át. A költőnőnek ezt eléfelejtették megemlíteni, így egy kis késéssel számolunk, legalább addig is marad időnk szétnézni: a hely finom, minimalista eleganciával hagyja élni a kiállított képeket, jelenleg épp Somody Péter alkotásai függnek a falon, az én hozzá nem értésemből éppen csak a hűvösen elegáns, mégis meleg színekkel operáló nonfugratív jelzőkre futja jellemzésül. Mire a képek szemlélésével és a házigazda által kínált fröccsel is végzünk, megjön a művésznő. Kedves szerénységgel szabadkozik a késéért, amely - lássuk be - felolvasóesteken edződött közönségnek nem jelenthet komoly sokkot, de hamarjában körbe is üljük, megkezdődik felolvasás.

Jelen esetben ez tényleg felolvasást jelent, háttérjellegű beszélgetés pályaképről, életrajzról, szakmáról nincs, ehelyett a vendég, majd a házigazda után a közönségre kerül a sor. A tizenegynéhány fős hallgatóságból két hölgy száll be a játékba, az ifjabbik - még 20 alatt lehet - egy kézzel írt, naplóformátumú könyvből olvas fel szövegeket, tőle olykor tömör életrajzi adalékok is érkeznek: "ezt egy flamencós fiúnak írtam, ezt a másikat pedig egy olasznak". Utána a vendégek közül Baróti Györgyi is előtűnik, aki a Zoé klón című, közelmúltban megjelent kötetéből olvas fel szövegeket.

Az elhangzott versek előbb spontán dialógusba szerveződnek, Enikő flamencós verseire Dukay Nagy Ádám Jazz-témájú szövege jön, mire Szabó T. Anna egy tangó-versét veszi elő, ilyen az ember, szeret mindent dialektikus rendben tudni, nemsokára már tudatosan egymásba kapcsolódó darabokat keresnek a szerzők, s hasonló kör fut le utca és város-témakörben. Mindeközben a mögöttünk lévő helységből stílszerűen áthallatszik Barabás Lőrinc jazztrombitálása, ezúttal a szó minden értelmében háttérzeneként, stílusos, profi megoldás.

A másik nyertes húzás a szervezőktől: nem nyúlik túl hosszúra, negyven perc lehetett az egész, pont amennyit még senki nem kezd el unni.

Fináléként, a véletlen épp nálam lévő Szabó T. Anna-kötet dedikálása közben még azt is megtudom, hogy kedvenc Szabó T. Anna versem (Zsírpapír), azért nem találom egyik kötetben sem, mert tényleg nem jelent meg kötetben: "valahogy sehova sem passzolt" - tudom meg. Így jártam.

A sors iróniája - na jó, legyen inkább a véletlen -, hogy a másnap megjelenő ÉS-ben Szív Ernő épp Az irodalmi felolvasás címmel közöl tárcát. Szellemes írás, szállóigegyanús mondatokkkal tűzdelve: "A hallgatóság túlnyomó része irodalmon túlmutató megfontolások végett jelenik meg az esten," éspedig a boron és pogácsán kívül egyvalamiért: "mert ilyenkor senkitől sem zavarva képesek végiggondolni az életüket" - Igen, ez lenne az átlag, amit Dukayék csinálnak, az pedig épp ennek az ellentéte. Hiszen az Indában eleve nincs tömeg, amiben elvegyülhetünk: a tizenegynéhány fős vendégség mindegyike benne ül a körben, meg van szólítva, részét képezi valaminek. S ez az, ami mássá teszi a nyitott felolvasást a megszokott kötetbemutató, életműátbeszélő-jellegűektől. Különböznek, mint - hogy korábbi példáinknál maradjunk - pl. a hírportálok a blogoktól.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Molnár Illés --


További írások a rovatból

irodalom

Mi az én részem az egészben? Mi az én részem az egészben?
Ingo Schulze a Goethe Intézet vendége volt
irodalom

A titok szaga A titok szaga
Mondatok a csodálkozásról – A) kritika
irodalom

Hazugság és valóság, valóság és művészet, művészet és élet Hazugság és valóság, valóság és művészet, művészet és élet
Kritikaírással foglalkoztak az ELTE Press Műhely sorozat második rendezvényén

Más művészeti ágakról

gyerek

Kormos külső, tiszta szív Kormos külső, tiszta szív
Marék Veronika: Kéményseprő Kelemen, Pagony, 2021
art&design

Gyorsan szoktunk ítéletet mondani a művészeti világban, de be kell nézni a színfalak mögé is Gyorsan szoktunk ítéletet mondani a művészeti világban, de be kell nézni a színfalak mögé is
Háttérinterjú Szántó András szerzővel és kulturális stratégiai szaktanácsadóval karrierútjáról, a globális művészeti színtérről és a CEE régió nemzetközi láthatóságáról
Tiszeker Dániel: Nagykarácsony
Beszámoló a 11. Frankofón Filmnapok programjáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés