art&design / gondolat
2023. 10. 28.
A cikkben a magyarországi művésztelepek történetiségét tekintjük át, Nagybányáról indulva egész a jelenkorig, majd közelebbről a Ceredi Művésztelep közelmúltja, jelene mutatkozik meg, végül kiemelten rálátást kap az olvasó a legutóbbi, nyári fesztiválon megtartott kiállítás néhány meghatározó darabjára.
2023. 09. 26.
Volt általános iskolai osztálytársam, Hangya Balázs agykutatóval hallgattam minap egy rövid interjút, amelyben Hangya az emlékezés és a felejtés természetéről beszélt.
2023. 09. 20.
Nem tudom, gondoltak-e arra, amikor idefelé jöttek, hogy milyen különös és nagyszerű dolog részt venni egy képzőművészeti eseményen, akár a száz éve vagy még régebben élt emberek tehették – holott nemhogy a táblaképet, de a művészetet is temettük már!
2023. 08. 12.
Kevés színes emlékem van gyerekkoromból – lehet, hogy az emlékeket is egyszerűbb fekete-fehérben tárolni. Vagy csak fakulnak, elvesztik színeiket, mint a papírfotográfiák.
2023. 07. 19.
A hazai plakátművészet koronázatlan királynője a ‘60-as és ‘70-es években többek között az Illés-együttes lemezborító-tervezőjeként szerzett ismertséget. A tervezőgrafikus nemrég igazán különleges helyen, a szentendrei Vinczemill papírmanufaktúrában állította ki kollázsszerű, konstruktív digitális nyomatait.
2023. 07. 14.
Ez itt a Felrajzolt könyvek első fejezete, a MaDok-program kísérleti terepe. Én erre a mai alkalomra egy kis fülszöveggel készültem, a könyv maga pedig íme, nyitva áll Előttetek, nyitva áll előttünk. Nézzük, mivel is állunk szemben! (Azt csak halkan jegyzem meg: ehhez a „kiadványhoz” olvasószemüvegre nem lesz szükség, képzelőerőre és egy nagy adag kíváncsiságra viszont annál inkább.)
2023. 07. 04.
Mi köti össze Wisława Szymborska verseit Haniko kollázsaival? A piros fonál a képeken? A kiragadott és líraivá lényegült hétköznapiság? Vagy Anna Bujak csontokig lecsupaszított növényi formáit? A magányos, rózsaszín tüskék? A kiállítótérbe zárt természet?
2023. 05. 22.
Mi szükségük a méheknek az emberre? Alapvetően semmi, de mára olyan mértékben „átírtuk” a természetes környezetet, hogy a méhek megfelelő mennyiségű virág nélkül, a városok és vegyszerrel átitatott földek útvesztőjében igencsak veszélyben vannak. Klisé? És mi szüksége az embernek a méhekre? Beporzók nélkül a növénytermesztés szinte ellehetetlenülne, ami éhezéshez vezetne a Földön. Tehát méhek – és beporzók – nélkül nincs emberi élet az eddig ismert formájában. Így az emberi önérdek is befolyásolhat minket, amikor a méhek problémájával foglalkozunk.
2022. 12. 20.
„Két bóher ül a Talmud fölé görnyedve. Az egyiknek hirtelen felragyog az arca, de aztán teljesen elkomorul. Mi történt veled? – kérdi a társa. Hagyd el! Eszembe jutott egy nagyon jó válasz, de az istennek sem jut eszembe hozzá egy jó kérdés.”
2022. 12. 12.
Váratlan és felemelő élmény részese lehettem, amelyet bármely olyan ember megirigyelne, aki nagyvárosi miliőben éli mindennapjait. Felemelő, mert a szívem legmélyéhez szólt és váratlan, mert csak a legvégén tudatosult bennem, hogy ennek a mélységnek a különböző szintjeire szinte észrevétlenül juttattak el.
