bezár
 

art&design / gondolat

Rejtőzködő kiállítóterek II. Élőben és virtuálisan
Rejtőzködő kiállítóterek II. Élőben és virtuálisan
Két kiállításon is jártam, amely Budapest mondhatni rozsdaövezeteiben, indusztriális környezetben mutatta be a kortárs művészet remekeit. Ezek a kiállítóterek azonban nemcsak a városban rejtekeznek, hanem az online világ tereit is megtöltik művészettel. Teszik ezt már egy éve, amikor kevés lehetőség jut arra, hogy személyesen keressük fel ezeket az izgalmas és érdekes kiállítótereket, és közben felhasználnak minden eszközt arra, hogy valamennyire pótolhassák a személyes jelenlét hiányából fakadó élményt.
Életem története
Életem története
Életrajzi könyv jelent meg „Csillapíthatatlanul szomjazzák a végtelent” címmel a tavaly elhunyt Reigl Juditról, a 20. század egyik jelentős festőjéről. A kötet szerzője, Gát János mély barátságot ápolt a művésszel, tíz éven keresztül havi egy alkalommal meglátogatta a Párizsban, később Marcoussis-ban élő alkotót. Gát János végül kötetbe rendezte Reigl Judit szavait, a beszélgetéseiket illusztrálta is az alkotó. „A rajzolás segít emlékezni, viszont már nem tudok rajzolni”* – mondta Reigl. Így lett a visszaemlékezésekből egy (ön)életrajz, egyben az utolsó műalkotása.  
Gyíkok*
Gyíkok*
„ahol minden nagyon komoly, szigorú és bizonytalan”
Rejtőzködő kiállítóterek I. élőben és virtuálisan
Rejtőzködő kiállítóterek I. élőben és virtuálisan
Két kiállításon is jártam, amely Budapest mondhatni rozsdaövezeteiben, indusztriális környezetben mutatta be a kortárs művészet remekeit. Ezek a kiállítóterek azonban nemcsak a városban rejtekeznek, hanem az online világ tereit is megtöltik művészettel. Teszik ezt már egy éve, amikor kevés lehetőség jut arra, hogy személyesen keressük fel ezeket az izgalmas és érdekes kiállítótereket, és közben felhasználnak minden eszközt arra, hogy valamennyire pótolhassák a személyes jelenlét hiányából fakadó élményt.
„Podcasting”, a kultúrszerelem
„Podcasting”, a kultúrszerelem
Alig emlékszem az internet különböző vívmányaival való első találkozásaimra. Nem tudom felidézni, mikor láttam életem első Youtube-videóját, vagy, mikor böngésztem először blogok között. Két dologra viszont élénken emlékszem. Az egyik a Facebook-regisztrációm, a másik az a pillanat, amikortól rendszeresen elkezdtem podcastadásokat hallgatni. A tech-óriástól idővel kissé elidegenedtem, sőt, éppen Facebook és Messenger „böjtbe” kezdtem, az utóbbi viszont meglehetősen a szívemhez nőtt. Ezért is vállalkoztam a podcasttörténelem rövid összefoglalására, és azt is kifejtem, miért jó podcastokat hallgatni, milyen hazai, kulturális csatornákat érdemes követni – és egyáltalán milyen mértékben fedik le a kulturális életet.  
A művészet is behálózva?
A művészet is behálózva?
Barabási Albert-László szupersztár a maga területén. Fizikus, a hálózatelmélet nemzetközi hírű tudósa, s a természettudományok Umbert Ecója, amennyiben olvasmányos, anekdotikus és humoros stílusában még a laikust is megszédíti tudományos eredményeivel. A világot a maga egészében, a jelenségeket összefüggésükben és nem elszigetelt területeknek tekinti, mint ahogyan a reál- és a humántudományokat is széles látókörűen egymás relációjában kezeli.
Letnji bioskop
Letnji bioskop
A mozi, a mozi, csak a celluloid álomvilág marad érintetlen ebben az évben. És Ladik Kati bölcs költeménye: „minden azon múlik, ahogyan a moziból jössz ki”… Bódultan, elvarázsolva, lelkesen, rettentő hittel, hogy minden lehet másképpen.
Ataraxia
Ataraxia
„Nem. Nem tört el. Egyszer sem tört el a kezem. Se a lábam. Se semmim. A fejem sem tört be egyszer sem. Nem. Ütés nyoma. Igen, ütés, nem törés. Ütés.„ (Tolnai Ottó, 1987)
Vágyálmok és pogány életörömök
Vágyálmok és pogány életörömök
Száz éve hunyt el Szinyei Merse Pál (1845–1920) magyar festőművész, a hazai plein air festészet egyik úttörője. Bár több írás is foglalkozott vele, mégsem esik túl sok szó a mitológiai témájú festményeiről. Halálának kerek évfordulója ideális időpont, hogy áttekintsük az antikvitással foglalkozó műveit, mint például a „Faun és nimfa”, a „Pogányság” és a „Bacchanália”. Ezeken érezhető legjobban az ember (vagy más élőlény) és a természet tiszta, antik viszonya, ami számára mindig is fontos volt.
Én is éltem
Én is éltem
„...ez a malac úgy sírt skvi-s / kvi egész úton hazafelé, ma már b / ezzeg minden malac piacra megy, e / gy sem marad otthon, mindegyik bi / fszteket eszik, ha egyáltalán esz / ik és mindegyik azt sikítja skvi- / skvi-skví-skvi-skvi-kvi-skvi-skvi-skvi...” Ladik Katalin (Újvidék, 1968)
1   2   3   4   5   6   7 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés