bezár
 

art&design / gondolat

Letnji bioskop
Letnji bioskop
A mozi, a mozi, csak a celluloid álomvilág marad érintetlen ebben az évben. És Ladik Kati bölcs költeménye: „minden azon múlik, ahogyan a moziból jössz ki”… Bódultan, elvarázsolva, lelkesen, rettentő hittel, hogy minden lehet másképpen.
Ataraxia
Ataraxia
„Nem. Nem tört el. Egyszer sem tört el a kezem. Se a lábam. Se semmim. A fejem sem tört be egyszer sem. Nem. Ütés nyoma. Igen, ütés, nem törés. Ütés.„ (Tolnai Ottó, 1987)
Vágyálmok és pogány életörömök
Vágyálmok és pogány életörömök
Száz éve hunyt el Szinyei Merse Pál (1845–1920) magyar festőművész, a hazai plein air festészet egyik úttörője. Bár több írás is foglalkozott vele, mégsem esik túl sok szó a mitológiai témájú festményeiről. Halálának kerek évfordulója ideális időpont, hogy áttekintsük az antikvitással foglalkozó műveit, mint például a „Faun és nimfa”, a „Pogányság” és a „Bacchanália”. Ezeken érezhető legjobban az ember (vagy más élőlény) és a természet tiszta, antik viszonya, ami számára mindig is fontos volt.
Én is éltem
Én is éltem
„...ez a malac úgy sírt skvi-s / kvi egész úton hazafelé, ma már b / ezzeg minden malac piacra megy, e / gy sem marad otthon, mindegyik bi / fszteket eszik, ha egyáltalán esz / ik és mindegyik azt sikítja skvi- / skvi-skví-skvi-skvi-kvi-skvi-skvi-skvi...” Ladik Katalin (Újvidék, 1968)
Kilépés a jövőből
Kilépés a jövőből
Agg Lili igyekszik kívül helyezkedni azon a fogyasztói társadalom által diktált normarendszeren, amelyben a XXI. századi ember – a közösségi médiumoknak kiszolgáltatott és a tech-óriásvállalatok fejlesztéseitől függő – ingerdús, ám kiszámítható életét tölti. Teszi ezt olyan hideg objektivitással és kellő mértékű távolságtartással, amelyre ritkán látni ennyire eklatáns példát a kortárs magyar képzőművészetben. Az „Invitation to Practice Boredom” című kiállítása, november 26-ig volt látogatható a Nagyházi Contemporary Galériában.  
Urbánus sziklák lecsupaszítva
Urbánus sziklák lecsupaszítva
Szabó Kristóf KristofLab legújabb kiállítása röpke életében is kiérdemelte a figyelmet. „A szerkezet színe” című tárlat a pandémia közepette november 15-ig volt látogatható az Art9 Galériában, egy héten keresztül, így még a megnyitó élménye is frissen hat. Az itt elhangzott vernissagebeszéd egy változatát olvashatják el azok, akik nem akarnak teljesen lemaradni.
A lélek tájképei
A lélek tájképei
„pszichiáter mondani / relex relex magyar / nem gondolni mi lesz / nem gondolni mi volt / menni alpok menni tirol / menni copacabana menni hawaii / menni estélyek bálok / new guineában még élni kannibálok” Domonkos István: Kormányeltörésben (Djuphult, 1971)
Töredékes testek
Töredékes testek
Kalmár János, Mata Attila és Szabó Tamás a kortárs szobrászat meghatározó alakjai, közel húsz éve pedig rendszeresen állítanak ki együtt is a Morph csoport tagjaiként. Kollektívaként való működésüket nem egységes ideológia vagy rigorózus szabályrendszer jellemzi, hanem sokkal inkább az egymás tevékenysége felé való nyitottság, és az igény, hogy különböző alkotói világok és szobrászati eredmények kapcsolódási lehetőségeinek teremtsenek kontextust. Ezt az a látásmódbéli hasonlóság teszi lehetővé, hogy mindhárman a figurából kiinduló szobrászati szemlélet mentén alkotnak: az emberalak transzformációja, a testsémák átfogalmazása olyan reflexiós eszköz számukra, amelyekkel a figurális szobrászat kifejezőerejének és korszerűségének problematikáját az absztrakcióig ívelő tengelyen mozogva vizsgálják.
Mindörökké vér és arany
Mindörökké vér és arany
„Hotdogot enni művészet, / hotdogot enni nehéz, / ó-ó-ó, hotdogot enni / kemény művészet.” Monty Cantsin
A lefekvő felkelés
A lefekvő felkelés
Amikor Guy Debord 1953-ban felgraffitizte a Rue de Seine egyik falára háromszavas protoszituacionista kiáltványát – „Ne travaillez jamais” (ne dolgozz soha) –, álmában sem gondolhatta, hogy mintegy hatvan évvel később, az akkori társadalmi állapotot hűen diagnosztizáló manifesztum már arra fog felszólítani, hogy ne dolgozz örökké. Márpedig a barokk kompozíciókkal rokon, álomba merült ukrajnai tüntetőket megörökítő fénykép printjén lefekvő felkelők kiáltványa, „Az alvók manifesztuma” (Barbora Kleinhamplová és Tereza Stejskalová, 2014) szerint politikai tudatosságunk és cselekvőkészségünk drasztikus minimalizálódása folytán a küzdelem immár az alvás birtoklásáért folyik, az utolsó olyan szféráért, ahol „nem vagyunk sem a technológiának, sem a produktivitás vagy a fogyasztás elvárásainak alárendelve”. 
1   2   3   4   5   6 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés