bezár
 

art&design / kiállítás

Autentikus térképzés, átgondolt installálás
Autentikus térképzés, átgondolt installálás
Kína után elsőként a Magyar Nemzeti Galériában tekinthetjük meg a Qi Baishi egész életművét átfogó retrospektív kiállítást, amelyen pontosan nyomon követhető a művész festészetének alakulása a korai munkáktól kezdve egészen az időskori stílusváltás remekeinek számító növény- és madárábrázolásokig. A közel 110 munkát felvonultató tárlat azonban nemcsak anyagában, hanem térrendezésében, installálásában is igazán egyedülálló.
Intim viszonyban a Nagy Háborús művészekkel
Intim viszonyban a Nagy Háborús művészekkel
A Molnár C. Pál Műterem- és Lakásmúzeum igen izgalmas vállalkozása a Béke és háború – Művészsorsok a Nagy Háború idején című kiállítása, nemcsak azért, mert feltárja az első világháború alatt alkotók közötti különféle viszonyrendszereket és gondolati kapcsolódásokat, hanem azért is, mert az installálásnak köszönhetően képes egy bensőséges, meghitt kapcsolatot teremteni a befogadó és a képek között.
Gesztus és dekorativitás
Gesztus és dekorativitás
A festészet veszélyes dolog, sőt köz- és önveszélyes. A közveszélyt közelebbről úgy hívják, hogy dekorativitás, az önveszélyt pedig úgy, hogy gesztus. Az egyikkel a többi művészeti ágnak és az utcának, illetve a közönségnek szolgáltatjuk ki a festészetet, a másikkal pedig a művésznek, a művész testének és az ő állítólag mélységes mély lelkének. Az egyiknek az építésben és az épületességben van a veszélye, a másiknak pedig a rombolásban – a formák, sőt a felület, sőt a festmény mint tárgy megsemmisítésében. – Seregi Tamás esztéta megnyitójának szövegét adjuk közre, amely a 2015. április 23-án a Társalgó Galériában hangzott el.
Épített környezet, ipari táj, embertelenség
Épített környezet, ipari táj, embertelenség
Tematikailag kapcsolódnak egymáshoz az #ON munkái: valamilyen módon mindegyik az épített környezet hatásaira, valamint az ember és természet viszonyára reflektál. Azonban ezzel nagyjából meg is szűnik a munkák közötti hasonlóság, hiszen az öt kiállító művész mind egyéni hangon szólal meg, illetve eltérő a térszemléletük és anyaghasználatuk, továbbá a tárgyalkotás módja és metódusa is különbözik.
Kell az absztrakció a művészethez
Kell az absztrakció a művészethez
A Ludwig Múzeum kiállítóterének falaira a napokban olyan fotók kerültek ki, amelyek egy részét korábban még az alkotójuk sem látta. A Fényképezte: Zsigmond Vilmos című nagyszabású kiállítás közel 150-et mutat be az Oscar-díjas operatőr fotóiból, köztük olyanokat, amelyek eddig előhívatlanul lapultak a fiók mélyén. A Budapesti Tavaszi Fesztivál a gyűjtemény megnyitójával indult, amelyen maga a 85 éves mester tartott tárlatvezetést. Elmesélte, hogy számára a fényképek töltik be a napló szerepét, így a segítségükkel fel tudja idézni az elmúlt 60 év eseményeit.
Fura egy világ ez…
Fura egy világ ez…
Nem árulom el, hogy melyik helyen, melyik alkalmazottat figyelve környékezett meg az a szomorú gondolat, hogy azt, amihez értenék és érdekel, más csinálja, olyan, aki nem ért hozzá, és nem érdekli, talán azért, mert amihez értene és érdekli, azt valaki más csinálja, olyan aki nem ért hozzá és akit az nem érdekel. Én is valószínűleg olyan munkát fogok majd végezni, amihez nem értek és nem érdekel, pedig más értene hozzá és érdekelné…
Barvájok között – otthonosan
Barvájok között – otthonosan
Kedves, esetlen, cifra teremtmények nézegetnek kifelé hívogatóan a Tárt Kapu Galéria fényes ablakain. A barvájok egy különleges, belső világ lényei. Nyugtalanítóak, felkavaróak, ha azonban a közelükbe merészkedünk, kézen fognak bennünket, és elvisznek valahová, ahol nagyon is otthonos nekünk. Az uszadékfából faragott szobrok többségükben ismeretlen lények, szürreálisak, mégis, valahogy ismerősek, mert a tudattalant szólítják meg bennünk, és azt az archaikus mesevilágot élesztik föl, amelybe, úgy tűnik, visszavágyunk. 2015. március 18-án nyílt Kopi Mundi Zoltán Barváj-vonták találkozása című kiállítása a Tárt Kapu Galériában. A kiállítást Plesznivy Edit művészettörténész, a Nemzeti Galéria főmuzeológusa, a Festészeti Osztály vezetője nyitotta meg. 
Otthon, édes (?) otthon
Otthon, édes (?) otthon
A Home sweet home problémaérzékeny kiállítás, ahol a kiállított munkák árnyaltan és meglehetősen kritikusan közelítenek az otthon, a haza, a szülőföld fogalmaihoz, illetve az ezekhez kapcsolódó dilemmákhoz, például a menni-maradni, a hagyományőrzés-tagadás kérdésköreihez. A Síkhegy csoport kiállításának egyik legnagyobb érdeme, hogy a képzőművészet nyelvén képes megfogalmazni azokat a jelenségeket, amelyekről nem szeretünk, vagy egyelőre nem tudunk beszélni, amelyek tabuként léteznek társadalmunkban.
A rávezetés mestere
A rávezetés mestere
Aki látta a Molnár Ani Galéria előző kiállítását – Gálhidy Péter: Messziről zöld –, annak igen feltűnő lehet a különbség: a galéria kis méreteihez képest is különösen szellősnek mutatkozó, helyspecifikus installációt is tartalmazó kiállítást a február 13-i megnyitón Forgács Péter totálinstallációja váltotta fel, aki a helyet a lehető legjobban kihasználva tett egymás mellé első látásra igencsak összefüggéstelen alkotásokat. Ami a későbbieket illeti, más lesz a helyzet.
Hangulatokká alakuló fotók
Hangulatokká alakuló fotók
Sylvia Plachy a kortárs fotográfia megkerülhetetlen alakja, a humanista fényképezés egyik jelentős képviselője. Fotói attól különlegesek, hogy a dolgok mögötti lényeget kívánják megragadni: nem dokumentálnak, hanem érzéseket közvetítenek. Csizek Gabriella szerint Plachy „egyedülállóan ragadja meg a lét esendőségét”, finom kiemelései pedig a világ egyszeriségét és törékenységét tárják a néző elé. A Mai Manó Ház Mikor lesz holnap című kiállításán egy izgalmas válogatást láthatunk ebből az életműből.
11   12   13   14   15   16   17   18   19 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés