bezár
 

film / gondolat

Egy amatőr gyilkos portréja
Egy amatőr gyilkos portréja
Werner Herzog az 1982-es Fiztcarraldo óta leginkább dokumentumfilmekkel (Legkedvesebb ellenségem, Medvebarát) vétette észre magát, de az utóbbi pár évben újra ambiciózus játékfilmekkel jelentkezett. A 2006-os Hajnali mentőakció és a 2009-es Mocskos zsaru - New Orleans utcáin a nagyközönséget és a rajongókat egyaránt megnyerték, a szintén tavaly bemutatott, David Lynch executive produceri közreműködésével készült My Son, My Son, What Have Ye Done viszont inkább csak az utóbbiak táborának lehet kedvére való, ennek megfelelően elsősorban DVD-n került forgalmazásba.
A buja démon és az ártatlan szűz
A buja démon és az ártatlan szűz
Amióta létezik vámpírfilm, azóta kapcsolódik össze ez a fogalom Dracula gróffal (nevezzük őt akár Nosferatunak, akár Orloch grófnak). Megjelenítése, ábrázolása „filmes karrierje” során sokat változott, fejlődött, de egy dolog nem változott: egy jó vámpírfilmben Dracula gróf mellett mindig lennie kell nőnek (lehetőleg minél erotikusabban, ledérebben ábrázolva).
Egy kis fricska, ami felér az Isten orráig
Egy kis fricska, ami felér az Isten orráig
Pálfi György Taxidermia című alkotását annak idején a test diktatúrájának filmjeként néztük. A benne szereplő karakterek jelleméből, pszichopatológiájából kiindulva következzék most egy laikus gondolatkísérlet, ami a több generáció sorsát beumtató elliptikus családtörénetet a test elleni végső lázadás meséjeként értelmezi. Az irodalmi forgatókönyvet idézve: egy kis fricskaként, ami felér az Isten orráig.
A férfi, aki tudni akarta... (2. rész)
A férfi, aki tudni akarta... (2. rész)
George Sluizer-t a ’90-es évek elején utolérték az Álomgyár mágnásai. Sztárokkal és a 165 ezer dollárra becsülhető holland büdzsé többszörösének ígéretével lépett be a 20th Century Fox kapuján, ám súlyos kompromisszumokat kellett dédelgetnie. Azóta talán csak Ole Bornedal hajtott végre önmásolást a kevert hangnemben dúskáló Éjféli játszma amerikai klónjával, hogy a nyugati vászonidentitás ereje teljében pompázzon. (Az első rész itt olvasható.)
A férfi, aki tudni akarta... (1. rész)
A férfi, aki tudni akarta... (1. rész)
Hollywoodot gyakran éri a bírálat, mely szerint a nagyiparosok az európai, esetleg ázsiai filmek szerzői vonásait redukálva új, színes-szagos és természetesen az észak-amerikai celluloid-identitáshoz passzoló termékeket dobnak le a futószalagról, miközben a régi kincsek a föld alatt lapulnak, és legtöbbször ott is maradnak. Jelenleg Matt Reeves szolgai újrázásnak látszó Let Me In-je készül feledésbe meríteni a destruktív gyerekről és vérszívószerelemről beszélő svéd eredetit, ami miatt kedvem támadt egy több mint 20 éves holland kultuszthriller leporolására, valamint amerikai ikermozijának kivesézésére.
A kiégett alkoholista mutatványai és vándorélete
A kiégett alkoholista mutatványai és vándorélete
Hogy Az utolsó szamuráj kalandfilm, nem pedig fantasy lesz, az a film intrójában explicit módon megfogalmazott állásfoglalás, döntés eredménye. Az intróban egy nondiegetikus narrátorhang felidézi a Japán szigetek keletkezésének mitikus történetét, az eredetmítoszt. Eszerint a szigetek az istenek tengerbe hullott könnyei volnának.
A név kötelez, avagy hogyan készít lecsót a Pixar?
A név kötelez, avagy hogyan készít lecsót a Pixar?
Némiképp snassz, hogy a Pixar idén a Toy Story harmadik részével rukkol elő. A helyzet mégis ismerős: a Játékháború a stúdió számára épp olyan szereppel bír, mint a lecsó Gusteau híres éttermében: nem napi menüt, hanem különleges fogást kell készíteni a régi, bevált receptből.
Alkonyat: megfejtettük a titkot
Alkonyat: megfejtettük a titkot
Kissé közhelyes pusztán siránkozni e jelenség miatt, de jót sem nagyon lehet róla mondani, így az alábbiakban nem csak arról írnék, hogy miért van elegem a Alkonyatból, hanem megkísérelnék valami magyarázat-félét taláni páratlan népszerűségére. Elsősorban az érdekel, hogy mi újdonságot hozott az Alkonyat, ami miatt jóval nagyobb sikere van számos hasonló, de véleményem szerint nagyságrendekkel jobb vámpír-románcnál.
A kis gonosz
A kis gonosz
Jack Finney amerikai sci-fi és thriller szerző The Body Snatchers című regénye 1955-ben jelent meg. Nem ez volt az első írása, amit filmre adaptáltak (hanem a Five Against the House című bűnügyi történet, megjelent 1954-ben, filmre forgott Phil Karlson rendezésében 1955-ben), és nem is ez hozta meg neki sci-fi íróként a legnagyobb elismerést, hanem a visszatérő protagonistát teremtő időutazós sztori, a Time and Again (publikálták 1970-ben, filmváltozata nincs). Az azonban kétségtelen, hogy ez a regénye futotta be a legnagyobb filmes karriert.
Dupla csavar
Dupla csavar
Ha a bűnügyi tematikát vizsgáljuk az elmúlt évek magyar filmtörténetében, számtalan kérdéssel találjuk szembe magunkat. A legfontosabb talán az, hogy az elkészült filmek hogyan viszonyulnak a kaland nagyformába tartozó bűnügyi film alműfajaihoz, a gengszterfilmhez, a thrillerhez és a krimihez? Inkább a műfajok rehabilitációjának az igénye vagy a szerzői attitűd érhető-e tetten?
6   7   8   9   10   11   12   13   14 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés