irodalom / gondolat
2021. 02. 01.
Alig emlékszem az internet különböző vívmányaival való első találkozásaimra. Nem tudom felidézni, mikor láttam életem első Youtube-videóját, vagy, mikor böngésztem először blogok között. Két dologra viszont élénken emlékszem. Az egyik a Facebook-regisztrációm, a másik az a pillanat, amikortól rendszeresen elkezdtem podcastadásokat hallgatni. A tech-óriástól idővel kissé elidegenedtem, sőt, éppen Facebook és Messenger „böjtbe” kezdtem, az utóbbi viszont meglehetősen a szívemhez nőtt. Ezért is vállalkoztam a podcasttörténelem rövid összefoglalására, és azt is kifejtem, miért jó podcastokat hallgatni, milyen hazai, kulturális csatornákat érdemes követni – és egyáltalán milyen mértékben fedik le a kulturális életet.
2021. 02. 01.
Letámasztod a biciklit, felmész a lépcsőn, a nagy kocsmatér négy sarkában négy asztal, 2-2 székkel, mindegyiknél csak egy törzsvendég ül, kiabálva beszélgetnek, míg észre nem veszik, hogy téged nem ismernek.
2021. 01. 16.
Apám szociológus. Karácsony után arról beszélgetünk, hogy a francba’ lehet az, hogy a főváros által biztosított 7500 ingyen gyorstesztből csak 6523-at vettünk igénybe mi, tudatos budapesti polgárok. Hogy vajon hány gyütt-ment vidéki volt köztünk, akik nem akarták hazavinni a kórt.
2020. 12. 09.
A karantén iksz mínusz valahányadik napján a kanapén ülve arra eszmélek, elfelejtettem levegőt venni. Nehéz sóhajjal lök ki magából ez a transzszerű állapot, mintha akaratomon kívül meditáltam volna. A légszomjról eszembe jutnak a vidékre látogató barátom rám bízott halai, amiket négy napja nem etettem meg. Pont időben, sétálni indulok.
2020. 11. 12.
A MOME HÖK-elnöke az SZFÉ-s diákok utolsó 2020-as, Vas utcai sajtótájékoztatóját nézi élőben a mobilján a MOME TWO épületénél.
2020. 10. 19.
Az öreg road farmerkabátot hord, szikár válláról passzentosan lóg, régi darab, talán ebben is alszik. Belső zsebeiben évtizedek óta száradnak a dohányszemcsék, az ottfelejtett gyufaszálak, rég elrendezett és a még be nem fizetett közmű-csekkek. Mosni még sosem kellett – az öreg road nem izzad, minden hőjét-dühét kipipázza, pórusait jótékonyan eltömte az édes nikotinsár.
2020. 09. 10.
A huszonegyedik új része Christopher Nolan Tenet című filmjéhez fűz rövid kommentárokat. A filmet elsősorban a fenyegető jövő képzete, és az időtengelyt maniplulálni képes médiumok felől közelíti meg - lehetőleg spoiler-mentesen.
2020. 09. 07.
Rég volt, még 2034-et írtunk, mikor a frissen választott kormány egyik első intézkedéseként bejelentette, hogy a helyi önkormányzatokkal egyeztetve megnyitják a régi arisztokraták kastélyait a mélyszegénységben élő családok rendszeres üdültetése céljából. A régi Erzsébet-táborok mintájára fejlesztett program azt tűzte ki céljául, hogy végre valóban csukódjon az a bizonyos szociális olló és legalább két-két hétre luxuskörülményekben élhessen azok is, akiknek amúgy sosem lenne erre lehetőségük. Minden családot egy-egy nemesi leszármazott vezette be a kastélykomplexum rejtélyeibe, a keszthelyi Festetics-kastélyban a kis Józsikáéknak maga az ifjú Festetics Tasziló Bence állt szolgálatukra.
2020. 08. 13.
Optimális sétaidő van. És pont most kéne levigyelek. De ebbe a tömegbe? Nem baj, kivárjuk. Már egy órája csak jönnek.
Nem baj, kivárjuk.
2020. 06. 05.
Két hónap seggelés után a Nagy Keddi Kerekasztal úgy dönt, hogy akkor most, mint amúgy minden évben, halálának évfordulóján meglátogatjuk Krúdy Gyulát, még ha egyelőre kevéssé ajánlott is kimozdulni. Maszk a metrón, maszk a villamoson, maszk a Fiumei úti temetőőrökön, és meglepő forgalom a parcellák közt: házaspárok sétálnak, akik láthatóan nem a szeretteikhez jöttek; rendőrautó áll egy rendezetlen sírcsoport mellett, az egyenruhás csomagtartójából kapát vesz elő, eltűnik a bokrok közt, majd tíz perc után előjön, felkapcsolja a fényhidat és fényképet készít a villogóról és a mögötte sötétlő dzsungelről.