bezár
 

irodalom

2021. 05. 09.
A(z intertextuális) metavers mint a korporeografikus multifokalitás terepe
A test motivikus közegeinek szubverzív műveletei Medbh McGuckian három szövegében
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Medbh McGuckian költészetének recepciójára − a már megemésztettebbek közül − eddig talán Clair Wills és Shane Murphy munkái gyakorolták a legnagyobb hatást (Kirkland 2010: 151−153). Míg Wills érzékeny elemzései a privát és publikus/politikai szféra elválaszthatatlanságának mára kikerülhetetlenné vált alapvetését hangsúlyozták, (Wills 1993) Murphy a cut-up versek intertextusainak feltárásával forradalmasította a recepciót (Murphy 2006, 2012). E rövid esszé, amint az a címéből is sejthető, kapcsolódik mindkét fenti, meghatározó recepciós vonulathoz, de a vizsgálódások számára új részterületet is ajánl.

Gyakorlatilag a Murphy által − a Heaney-től származó craft és technique mellett − harmadikként megjelölt kompozíciós szintnek, a szavak kiválogatásának (Murphy 2012: 28−29) egy sajátos, koncentrált módon eddig nem igazán vizsgált vetületéről lesz szó, hisz míg a szakirodalom eddig jellemzően vers és forrásszövege viszonyára fókuszált, én egy kölcsönzött kép (levél/boríték) kötetszíntű motivikus, tematikus és − genette-i értelemben − architextuális (levél mint műfaj) lenyomatait, iterációit fogom vizsgálni a The Flower Master átdolgozott kiadásában (McGuckian 1993), úgy, hogy a multifokális újraírásnak az (elméleti) oppozíciók és szociális lokalizáltságok mentén létrejövő, a köztesség jeleneteit szcenírozó tereit igyekszem majd felmutatni. A multifokalitás kifejezést Kérchy Anna feminista bifokális tekintet fogalmából kiindulva a miópiás, tehát a konstrukciók hagyományában álló és arra (teoretikusan) reflektálni képes tekintet kettőseként értem, (Kérchy 2010: 63−65) melynek ugyanakkor látószöge kimondottan interszekcionális, tehát a (társadalmi) nemi mellett a nemzetiségi és vallási (kisebbségekhez kapcsolódó) kérdésekben is fokozottan érdekelt. McGuckian esetében az interszekcionális megközelítés fontosságát már sok munka felmutatta, Fadem monográfiája pedig kimondottan egy interszekcionális hermeneutika keretében tárgyalta újra e költészet poétikai és politikai performativitását (Wills 1993, Murphy 2012, Fadem 2019).

Az, hogy kölcsönzött képről beszélek, s nem szavakról, egyfelől arra utal, hogy McGuckian esetében a kölcsönzést az is motiválja, hogy az adott szavak csoportja mennyire „költői”, képi, figuratív már eleve (Murphy 2012: 2, Johnston 2017: 378), hiszen a szavak szelekciójánál úgy figyel a metaforikus produktivitásnak a mindennapi nyelvhasználat köpenyébe bújt nyomaira, ahogy például Derrida figyelt ugyanezekre a filozófiai nyelvhasználatban, és amint arra már többen rávilágítottak, ez a képiség iránti vonzalom szövegeiben a nyelvi linearitást rendre megzavaró, túlburjánzó vizualitást hoz létre (O’Brien, 1992: 241, Johnston 2017: 380, Fadem 2019: 77−106).

Másfelől azonban arra is, hogy ezeknek az eleve költői kölcsönképeknek a válogatásakor (vagy a befogadó esetében: olvasásakor) a kötetszintű strukturális kapcsolatok − értelemszerűen nem csak szóegyezéssel létrejövő − szintje felől aktivizálható szemantikai produktivitás is szempont lehet, teret adva a szubverzió még sűrűbb, még cizelláltabb műveleteinek. S míg ez a szubverzió sokféleképp teoretizálható, így például a kristevai szemiotikus vagy a butleri performativitás mentén is, és ennek megfelelően egyesek a szimbolikus rend mcguckiani transzgesszióját kifejezetten e renden belül létrejövőként és uraltként írták le (Sullivan 2000: 9), mások pedig az érzéki heterogeneitás szimbolikusba való behatolását hangsúlyozták (Blakeman 2010: 77), egy talán pragmatikusabb, aspektuális megközelítésben a szubverzió ezen elméleti konceptualizálásaira szövegaspektusok leírásaiként is tekinthetünk. Igy tesz Kérchy Anna is, aki a harmadik hullámos feminizmus két főbb vonulata mentén testre/testről (Bordo, Butler, De Lauretis, Grosz), illetve testből (Kristeva, Irigaray, Cixous) íródó szinteket különbözteti meg, hozzátéve, hogy a testszemiotizáció és a szövegszomatizáció e szintjei mindig együttesen, összefonódva vannak jelen egy szövegben (Kérchy 2010: 70).

McGuckian versei pedig gyakran színre is viszik ezen aspektusok elválaszthatatlanságát és dinamikus összjátékát, jó példa lehet erre a Tulips (McGuckian 1993: 27) című versben felfedezhető és Docherty által is megpedzett Irigaray-féle preferencia a taktilitás iránt, amit azonban a vers látás/érintés, férfi/nő, szignifikáció/szomatizáció dichotómiákban véghezvitt relatív reverziói, ha csak részlegesen is, de visszabontanak (Docherty 1992: 196−198). A sztereotip női és férfi szerepek tehát megjelennek ugyan, de − ahogy azt O’Connor is megjegyzi − ezek polaritását a vers egésze mindig megzavarja (O’Connor 1995: 156).

A dichotómiák e dialektikája valósul meg a magyarul is olvasható The Hollywood Bed (McGuckian, 1993: 24) című cut-up versben is, melynek több képe, így az „envelope man” is (a versben: „your creaseless / Envelope of clothes”), Samuel Dunkell Sleep Positions című könyvéből származik (Murpyh 2012: 6). A kép egyfelől a testbeszéd tudatalatti tartalmakat manifesztté tevő, affektív, primer diskurzusára utal, másfelől azonban a „valós” én elrejtésére, tehát egyfajta közvetíttségre, konstruáltságra is, amit a címbe ágyazott, színrevitelre való utalás is erősít (Flynn 2014: 29). Hasonlóan fontos, köztes diszkurzív teret hoz létre és jár be a vers azáltal, hogy egyrészt a privát szféra hatalmi viszonyokat is felvázoló interperszonális közegébe vezet, másrészt azonban a feminista politika ebből kézenfekvően következő összefüggései mellett a Columbus-metaforával a posztkolonialitás diskurzusa is bevonódik a szöveg játékterébe (Murphy 2012: 7−8, Fadem 2019: 16). Utóbbi kapcsán figyelemreméltó az is, hogy a kölcsönzés helyét lekövetve a koloniális nemi erőszak trópusába ékelt nő−tenger metafora hogyan testiesül vissza, hiszen a „saw-toothed waves, the rows of letter ms” Dunkell szövegében a REM-fázist közvetlenül megelőző agyi aktivitás elektroenkefalográfiás eljárás során látható jeleire utal (Murphy 2012: 8).

E rétegzettség kapcsán Mallot egyébként a szövegek tektonikus minőségéről beszél (Mallot 2005: 253), s ennek megfelelően például magára a konstruáltságra való utalás is rétegződést mutat, hiszen a fiktivitás és az autentikus (ön)arc(kép) vagy tükör(kép) elérhetetlensége mellett (Flynn 2014: 28, 30) gyakran az önvédelem és az intimitás felől is konceptualizálódik (O’Brien 1992: 248).

Utóbbi jól látható az „envelope man” kölcsönzött képében is, hiszen Dunkell leírásában a kép egy neurotikus férfira vonatkozik, aki szorongását, hogy a(z általa felépített) világ bármikor eltűnhet, összeomolhat, kényszeresen szabályozott öltözködési, ágyazási és alvási rituálékkal kompenzálja (Murphy 2012: 6−7), de például a The Sun-Trap című szövegben is (McGuckian 1993: 30). Itt a női versbeszélő a második strófában maszkját címeres levélpapírokhoz és bélelt borítékokhoz hasonlítja, s míg ezek a levelezési kellékek egy kosztümös film archaizáló díszleteiként a konstruáltságra és a történeti/történelmi horizontra irányítják a figyelmet − hasonlóan például a Next Day Hill (McGuckian 1993: 52−53) kankalinmintával szegélyezett kötése közepén tükröt viselő könyvéhez (Allen 1992: 292) −, a szöveg második fele Möbius-szalagként fordul át egy kortárs díszletezés és (beszélt nyelvi) dikció közegébe kiemelve a konstruáltságban rejlő reszignifikáló performativitás és a kommunikáció lehetőségének képzetét:

“if you could learn / From other people’s letters to me / We might talk as human beings supposed to.”

A levél motívumához architextuális áttéttel kapcsolódó The Sofa című vers, mely bár a szentimentális, vallomásos, dilettáns nőíró sztereotip figurájára hajaz (Flynn 2014: 32), e figurát narratív és motivikus műveletek sorával transzformálja egy komplex és végső soron megfejthetetlen alakká. Ami az elsődleges, narratív szintet illeti, az olvasó az első jelek alapján valóban a szentimentális dilettáns konvencionális szerelmeslevelét várja, végül világossá válik, hogy a címzettnek sem a neme, sem pontosabb relációja a beszélőhöz nem azonosítható be egyértelműen (O’Brien 1992: 242). S bár a harmadik szakaszban a versbeszélő a költészetről mintha a szerelem/intimitás − szintén archaizálóan konvencionális köntösbe bújtatott − témájára terelné a szót (Flynn 2014: 33), a motivikus kapcsolatokat figyelembe véve más derül ki. Ezek alapján az a palimpszesztszerűen a szövegmélybe bújtatott kódolt üzenet bomlik ki, hogy a költészet kérdésében elsőre csupán korlátozottan érdekeltnek tűnő versbeszélő interperszonális kapcsolatait valójában a(z etikus) művészi tevékenységgel kapcsolatos elvárásai mentén (is) szervezi. Ugyanis, ahogy Flynn is megjegyzi, bár a versbeszélő által visszautasított költészeti forma meglepően hasonlít a McGuckian által műveltre (Flynn 2014: 33), azonban e visszautasítás − jól kivehetően − mégsem erre a (tájköltészeti) formára vonatkozik, hanem arra a banalitásra, amit a versbeszélő szerint címzettje tulajdonít e formának (Sirr 1995: 464). A vers második felében pedig ezek a tájköltészeti elemek („nature, greenery, insects, and, of course, // The sun”) úgymond visszatelítődnek mindazzal a produktív, és minduntalan határhelyzeteket szcenírozó metaforicitással, amit a kötet többi verse megképez.

A harmadik szakaszban strófatöréssel, illetve a kötőszó és határozószó együttes alkalmazása által dupla lélegzetvétellel is leválasztott nap képe, mivel számos versben a nap egyértelműen, mint maszkulin entitás jelenik meg, asszociálhatóvá válik az itt bevezetett E/3-as férfi alakkal. A köteten végigvonuló nap-, fény-, tűzmotívum tehát általában a férfi érzékelési/kreativitási móduszt jelöli, ugyanakkor legtöbbször valamilyen mértékben elhajlítva a női felé, ahogy a feljebb már említett Tulips esetében. Emellett azonban traumatikus élményt is jelölhet, mint a The Swing (“the sun (…) sprinkled / The lawn of space till it became / A deadly freckled junkyard”) esetében (McGuckian 1993: 38),  melynek a Troubles polgárháborús élményéhez való kapcsolódását Tara McEvoy meggyőzően mutatta ki (McEvoy 2019). Az E/3-as férfi alak így egy feminizált maszkulinitás megtestesítőjeként jelenik meg, s a „large, gentle stares” kép további motivikus kapcsolatokon keresztül a halottakkal, illetve a kreatív és prokreatív produktivitás újjászületési alakzatával lép kapcsolatba. Előbbi kapcsolatra jó példa a Seamus Heaney lápverseihez igen expliciten kapcsolódó Fossils szövegének (McEvoy 2019) „rounding eyes” részlete, az utóbbira pedig a Lucina részlete: „this milk-fevered lady is the round-eyed child.” A tájelemek közül a negyedik strófában − a kötetben jellemzően a női test és a szövegtest metaforájaként működő − virág tér vissza, és a banálisan szentimentális és közhelyes szerelmi monológ névnapi virágajándékozás jelenete, mely után a versbeszélő egy házzal azonosítja magát, a The Soil-Map (McGuckian 1993: 36) című, az aisling műfajára játszó verssel (Schrage-Früh 2010: 29) alakít így ki szoros kapcsolatot. Mindkét szövegben egy identitáskrízis körvonalazása mentén jelenik meg a név és elnevezés tematikája a nőneműként azonosított ház képével szoros összefüggésében, mely hagyományosan, így például Yeats Cathleen Ní Houlihan című drámájában is Írország szimbóluma (Schrage-Früh 2010: 29). Mindezek alapján a The Sofat akár egy rendkívül szubtilisan működő inverz aislingként is olvashatjuk, mely − megzavarva számos tradicionális oppozíciót, így például a férfi auktor/női látványtárgy vagy a spéirbhean/meirdreach dichotómiát is − Észak-Írország szociopolitikai helyzetét és annak hagyományos irodalmi-kulturális konstrukcióit, illetve a női szubjektum számára e keretek közt adott szereplehetőségeket sztereotip nő(író)i figurák szövegfelszín alá kódolt, szubtilis felforgatásával tárgyalja.

A levél motívuma és műfaja mentén tehát egy egész sor poláris szemantikai érték köztes tere kerül egymással dinamikus, tektonikus kapcsolatba. Míg a The Sofa levele e hálózat tagjaként maszkként, maskaraként, ruhaként is értelmezhetővé válik, az a kérdés is felmerül, hogy mi és miért is van eltakarva ebben a versben. Ezen a nyomvonalon elindulva pedig a The Sofa intenzív asszociálhatósága a The Soil-Map képeivel teret nyit a beszélő komplexebb gender-identitását jelölő műveletek kidomborodásának és az inverz aisling irányába tapogatózó értelmezéseknek, ami cserébe a The Hollywood Bed koloniális nemi erőszak trópusát hozza ismét a befogadói tekintet fókuszába, az új hangsúlyok mentén lehetővé téve a szöveg asszociálását − mondjuk − Seamus Heaney Act of Union című versével.

E hálózatok aspektuális és multifokális szemléletű végigkövetése tehát új megközelítésben tárhatja elénk ezt a posztmodern szöveguniverzumot, melynek ugyanakkor posztmodern stratégiái paradox módon a mellérendelésen keresztül a közvetlenséget szorgalmazzák (Fadem 2019: 114), s melynek az egzisztenciális alteritást színre vivő tereiben a lévinasi proximitás (Holmsten 2003: 40−42) és a derridai redukálhatatlan nyitottság (Fadem 2019: 174−175) premisszái mentén egy gyöngédebb birodalom (McGuckian 1996: 197) új poétikai és politikai klímájának (Wills 1993: 158) a megteremtése a tét.

Négyzetes kép: Wikipedia

Borítókép: BBC NI

Hivatkozások

Alcobia-Murphy, Shane. Sympathetic Ink: Intertextual Relations in Northern Irish Poetry. Liverpool University Press, 2006.

Alcobia-Murphy, Shane. Medbh McGuckian: The Poetics of Exemplarity. Aberdeen University Press, 2012.

Allen, Michael. “The Poetry of Medbh McGuckian,” in Contemporary Irish Poetry: A Collection of Critical Essays, edited by Elmer Andrews, 286–309. London: Macmillan, 1992.

Blakeman, Helen. "‘Poetry Must Almost Dismantle the Letters’: McGuckian, Mallarmé and Polysemantic Play.” In The Poetry of Medbh McGuckian: The Interior of Words, edited by Shane Alcobia-Murphy and Richard Kirkland, 68−83. Cork: Cork University Press, 2010.

Docherty, Thomas. “Initiations, Tempers, Seductions: Postmodern McGuckian.” In The Chosen Ground: Essays on the Contemporary Poetry of Northern Ireland, edited by Neil Corcoran, 191−210. Seren Books, 1992.

Fadem, Maureen E. Ruprecht. Silence and Articulacy in the Poetry of Medbh McGuckian. Lexington Books, 2019.

Flynn, Leontia. Reading Medbh McGuckian. Irish Academic Press, 2014.

Holmsten, Elin. “'Those Deeply Carnal Moments': The Hermeneutics of Flesh in Medbh McGuckian's Poetry.” Nordic Irish Studies 2, (2003): 29-45

Johnston, Maria. “Medbh McGuckian.” In The Cambridge Companion to Irish Poets, edited by Gerald Dawe, 373−386. Cambridge University Press, 2017.

Kérchy Anna. „A nő nyelvet ölt : a feminista narratológia dilemmái és a korporeális narratológia lehetőségei.” Studia poetica 3, (2010): 43−96.

Kirkland, Richard. “Medbh McGuckian and the politics of minority discourse.” In The poetry of Medbh McGuckian, The Interior of Words, edited by Shane Alcobia-Murphy and Richard Kirkland, 147−161. Cork University Press, 2010.

Mallot, J. Edward. “Medbh McGuckian’s Poetic Tectonics.” Eire-Ireland 40, nos.3−4. (Fall/Winter 2005): 240−255.

McEvoy, Tara. “Bearing Witness to the Body: Medbh McGuckian's 'The Flower Master' and Paul Muldoon's 'Quoof'.” Australasian Journal of Irish Studies 18, (2019): 6376. Hozzáférve: 2021. április 25. https://pureadmin.qub.ac.uk/ws/portalfiles/portal/166607095/BearingWitness.pdf

McGuckian, Medbh. The Flower Master and Other Poems. The Gallery Press, 1993.

McGuckian, Medbh. “Drawing ballerinas: how being Irish has influenced me as a writer.” In Wee Girls: Women Writing from an Irish Perspective, edited by Lizz Murphy, 184–203. Spinifex Press, 1996,

O’Brien, Peggy. “Reading Medbh McGuckian: Admiring What We Cannot Understand”. Colby Quarterly 28, no. 4, (1992): 239−250.

O’Connor, Mary. ’”Rising Out’: Medbh McGuckian’s Destabilizing Poetics”. Éire-Ireland, 30, no. 4, (1995): 154172.

Schrage-Früh, Michaela. “Self and Place in the Early Poetry of Medbh McGuckian.” In The poetry of Medbh McGuckian, The Interior of Words, edited by Shane Alcobia-Murphy and Richard Kirkland, 22−40. Cork University Press, 2010.

Sirr, Peter. “»How Things Begin to Happen«: Notes on Eiléan Ní Chuilleanáin and Medbh McGuckian”. The Southern Review 31, no. 3 (1995): 450−467.

Sullivan, Moynagh. “Joking with the Critically Serious: Medbh McGuckian’s Comic Oeuvre”. The Harp. 15 (2000): 6–13.

Wills, Clair. Improprieties: Politics and Sexuality in Northern Irish Poetry. Oxford University Press, 1993.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Pintér Leila --

Szegeden született 1985-ben, az ELTE magyar szakán végzett. Újságíró, műfordító.


További írások a rovatból

Tallér Edina: Lány a város felett című könyvének bemutatója
irodalom

A kislányunk arca A kislányunk arca
Mécs Anna novellája a Prae folyóirat spekulatív fikció témájú lapszámából
irodalom

Helyzetjel - Örgryte Helyzetjel - Örgryte
Saját történelem

Más művészeti ágakról

színház

Hamlet, Titus és Célkereszt: mai fiatalok Shakespeare-ütközésekben Hamlet, Titus és Célkereszt: mai fiatalok Shakespeare-ütközésekben
A Webszínház Shakespeare/37 sorozata folytatódik
gyerek

Bonyolultak a kamaszok? Bonyolultak a kamaszok?
Négy szerző - négy kamaszregény


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés