irodalom / gondolat
2022. 12. 30.
Már csak egy sarok és ott áll előttünk az alagút. A másik végét már láttuk múltkor, de most végre át is kelünk rajta, át a vítkovi domb belső szervein, valahol a máj alatt, kinyújtott karunkkal a vastagbél falát tapintva, keresztül gyomron és hasnyálmirigyen, ki a levegőre, Žižkovba, haza. De előbb még megállunk. A bejárat fölött felirat: neboj. „Ki itt belépsz, hagyj fel minden aggodalommal." - Vaktérkép rovatunkban Vajna Ádám tárcáját olvashatják.
2022. 12. 24.
Találkoztam-e az Úrral mostanában? – kérdezte tőlem egy harcias misszionárius hölgy, aki a Köztársaság mozi és az utazási iroda közt volt bátor megállítani egy gyengén pislákoló, rideg napon. Kérdésére nem tudtam válaszolni. Hideg volt. Fázott a kezem. Pár méterrel tőlünk, a sarkon már izzította parazsát a gesztenyesütő. A hölgy, aki egy színes banner előtt állt, mely banneren oroszlán s őzgida, méz, tej, ránctalanság – megbocsátást mímelve, egész testében ringatta magát, abban reménykedve talán, hogy dajkatánca majd a Jó Útra térít, és bevallom végre, nem hiszek az Úrban, mert a tagadás a megigazulás első lépése. – Helyzetjel rovatunkban Márton Evelin írását olvashatják.
2022. 12. 24.
És álltunk a kapuban, néztük, ahogy nagy bégetve, tisztes távolságot tartva vonulnak előttünk a félős jószágok, végül jön a juhász is, mellette két kistestű kutya, kezében pedig az újszülött kisbárány. Az anyja nem szakad el mellőle. Fél lábánál fogva lóg a juhász kezében, még csupa vér, az anyja is, lóg ki belőle a méhlepény darabja, de ott megy szorosan a juhász mellett, és amikor megállnak előttünk, kihasználva az alkalmat, rögtön nyalogatja is a kisbárányt. - Vaktérkép rovatunkban Patak Márta tárcáját olvashatják.
2022. 12. 17.
És hogy a vacsora miért bonyolultabb? Mert nyolc óra előtt Spanyolországban nem lehet rendes étteremben vacsorázni. Itt nem úgy van, mint otthon, hogy ha öt órakor jut eszembe, hogy beüljek egy halászcsárdába harcsapaprikást enni, akkor kapok, ha van, a teljes nyitvatartási időben. Itt nyolctól lehet vacsorázni, de biztosabb, ha kilencre rendeled oda a barátaidat, mert nekik a nyolc meg korán van. - Vaktérkép rovatunkban Patak Márta tárcáját olvashatják.
2022. 12. 16.
Csodálatos a nyelv, úgy lesz a közértből, a kommunista Magyarország köznevesült mozaikszavából a prágai vietnámi bevándorlók boltját jelölő főnév, mintha mi sem volna természetesebb. És végül is, mi sem természetesebb. Közben a kaszinó. De nem is a kaszinó, hanem a kaszinóval srégen szemben ülő három férfi. Ketten a padon, egy a kerekesszékben. Mindig ott ülnek. A Street View képén is. És valószínűleg most is. - Vaktérkép rovatunkban Vajna Ádám tárcáját olvashatják.
2022. 12. 15.
Bennett első magyarra fordított könyvében nem történik semmi. Csak kiderül, hogy a magányt elég nehéz elérni, ahogy a gyomláló jelenetben a tiszta földet is, idegesítő fölötte a sok növény. Nem történik semmi, de megjelenik a magány erotikája. - Helyzetjel rovatunkban Borsik Miklós írását olvashatják.
2022. 12. 10.
A köves szántóföldek, a hegyek, a maga 2300 méterével a hatalmas tömeg, a Moncayo, mintha idehajították volna az istenek; vagy ahogy a legenda tartja, a gigászok harcának eredménye ez a táj, ezek a szurdokokkal, szakadékokkal szabdalt folyóvölgyek, és a Moncayo sziklái alatt örök álmát alvó óriás. Mások szerint a Moncayo szent hegy, úgy néz ki, mint egy alvó püspök, látszik a süvege, meg ahogy a keze a mellén pihen. - Vaktérkép rovatunkban Patak Márta tárcáját olvashatják.
2022. 12. 02.
És megyünk, megyünk a hajdani vonatsínek helyén, a Tarazona-Tudela vasút vonalán, melyet diófák, fügefák szegélyeznek, meg kukoricás, hétvégi kertek, tanyák, hiába, Tarazona olyan, mint egy nagyobbacska falu, csak a központján látszik, hogy város, valaha nem is akármilyen volt, járási székhely, mondjuk, mint Csurgó, legalább 449-től kezdve püspöki székhely, már a rómaiak is lakták, akkor Turiaso volt a neve. - Vaktérkép rovatunkban Patak Márta írását olvashatják, aki Aragóniában járt.
2022. 11. 19.
Szerintem a metró hangja hamarabb készült el, mint a szerelvények, csak utána kerestek hozzá foltokat, festéklepattogzásokat. A zajra épült az egész, és az arcokra van írva, bár azoktól mindig többet vártam, amikor gyerekként felraktak a kékre. Néztem, hogy a szemben ülők mit reagálnak arra, amit hallok, aztán semmi. Pedig ők is hallották. - Helyzetjel rovatunkban Borsik Miklós tárcáját olvashatják.
