irodalom / könyv
2019. 06. 04.
Vida Gábor regénye fontos könyv. Emellett – épp ezért ? – nehéz róla írni. A megszövegezett témák úgy futnak – a kötet mondataihoz hasonlóan –, mint egy túláradt folyó: kiöntenek azon a limitált, párflekkes medren, amit a kritika műfaja megenged. Pedig Vida Gábor regénye megérdemli a figyelmet (meg is kapja, ami azt illeti). De még inkább érdemelne monográfiát. Szociológiait. Pszichológiait. Narratológiait. Történelmit. Annyi minden van benne.
2019. 05. 21.
Pungor András legújabb kötete alighogy egy hónapja jelent meg. A hetedik nap a papáé a Scolar LIVE sorozat egyik legújabb darabja (Olty Péter: Heteró közegben című verseskötetével együtt), s ránézésre mindaz, amit egy LIVE-kötettárgy nyújtani tud, rajta (avagy benne) van. Igényes grafika, mely tematikusan visszatérő mikroelemeket jelenít meg (bodobácsok és repedések), s egy kivételesen pontos fülszöveg. „A vélt vagy valós boldogság kimerevített pillanatai a zuhanás előtt.”
2019. 05. 09.
André Aciman amerikai író neve, ha másért nem, a Szólíts a neveden (Call Me by Your Name) című 2007-es regényéből készült Luca Guadagnino által rendezett, a regényhez képest 10 évvel később bemutatott film miatt biztosan ismerősen cseng. A Nyolc fehér éjszaka az előző kötethez hasonlóan szerelmi történet, erős pszichologizáló töltettel, intellektuális utalásokkal.
2019. 04. 25.
A pakisztáni-brit Kamila Shamsie dinamikus, üde és iróniában gazdag regénye az elején még könnyedén el tudná hitetni, hogy csupán londoni muszlim fiatalok múltbeli titkokkal nehezített útkereséséről szól. El tudná hitetni, ha nem tűnne fel már a fülszövegben egy vészjósló név: Antigoné.
2019. 03. 31.
Sipos Balázs egy hosszú és tartalmas szöveget írt a szemre József Attila összes tanulmányának újramegjelenése kapcsán, ennek egy feszesített változata a Magyar Narancsban is megjelent. Ezekhez az írásokhoz szeretnék kapcsolódni, és felvetni pár kérdést JA szellemtörténeti újrakanonizálhatóságáról, valamint kapcsolódó retorikai tényezőkről.
2019. 01. 17.
A könyvkiadás belső köreibe be nem látó olvasók is észlelhetik, hogy a Magvető kezdte átvenni az Osiris klasszikusok szerepét, hiszen a korábban ebben a sorozatban megjelent köteteket (József Attila, Radnóti Miklós és Pilinszky János költeményeit) immár a Magvető adja ki újra. Sőt, a most megjelent Petri György. Összegyűjtött versekkel korábban lezártnak vélt életművet bővít a kiadó még tovább, ahogy a Jelenkor tette Nemes Nagy Ágnes költői életművével, mikor 2016-ban közel 100 eddig kiadatlan verssel jelentetett meg gyűjteményt.
2019. 01. 14.
Szendi Nóra új regénye, a Természetes lustaság több módon okoz nagyon kellemes meglepetést. Jóval több egy szabad szájú elbeszélési rohamnál, ahogyan a „generációs” jelző sem egy ócska blöff az esetében, hanem dicséretes részeredmény. A legizgalmasabb talán mégis az benne, hogy úgy képes nagyon is harmonikus regénnyé válni, hogy közben paradox módon felvillant egy cseppnyi, ám annál jelentősebb diszharmóniát is.
2018. 12. 31.
A Rájátszás mára kifulladt. Az is lehet, hogy megszűnt. Nagyon nehéz ma már felidézni vagy elképzelni a legelső, 2011-es Rájátszás-műsort, de még, mondjuk, egy 2016-os koncertfelvételt is legalábbis furcsa, még akkor is, ha az ember a kezdetektől követte és még kedvelte is. Mintha ez az egész nem lett volna olyan nagyon kitalálva, de akkor, néhány éve, mégiscsak működött valahogyan, és sikeres is volt. Még egy olyan közismert dalt (anakronizmussal: slágert) is köszönhetünk neki, mint a generációs himnusszá emelkedő Ezt is elviszem magammal. Most úgy tűnik, meghalt a dolog. De ne legyünk szomorúak emiatt.
2018. 12. 12.
A Jaffa Kiadó Szabó Magda-életműsorozatának 25. kötete irodalmi szenzáció, egy kisregény, melynek létezéséről korábban senki sem tudott. Jolsvai Júlia, az életműsorozat főszerkesztője fényképek után kutatott a hagyatékban, amikor egy fehér dossziéban két teleírt füzetet talált. A füzetek borítóján monogram, cím és az 1944-es évszám állt, bennük egy hátrahagyott kisregény évtizedeken át lappangó kézirata. Szabó Magda pályája versekkel, az 1947-ben megjelent Bárány és az 1949-es Vissza az emberig című kötetekkel indult. 1949-ben odaítélték, majd még ugyanazon a napon vissza is vették tőle a Baumgarten-díjat. Eddig úgy tudtuk, az ezután következő közel tízéves hallgatás alatt fordult a próza felé, és ekkor ért regényíróvá, ám a most kiadott kisregény másról tanúskodik.
2018. 11. 29.
Pálffy Gyula anekdotikus hangvételű novellafüzérével, a Szenkovits Marci mókáival a marosvásárhelyi Teleki Tékában való örmény karakterológiai kutatásaim során találkoztam – mely annál is inkább feltüzelte kíváncsiságomat, mivel örmény üknagyapámat ugyanúgy hívták, mint a címszereplő mókamestert. Egyhuzamban olvastam végig a Révész Béla Könyvnyomdájában 1909-ben kiadott, érdekfeszítő cselekmények sorozatából összeálló, eseménydús kis kötetet – és egyre növekvő izgalommal kutattam emlékezetemben saját családi históriák foszlányai után, melyeket gyerekkoromban csíptem el az idősebb családtagok anekdotázásai alkalmával; olvasás közben mindvégig ott lármázott bennem a kérdés: vajon az író mennyiben mintázhatta szereplőjét az én üknagyapámról?
