irodalom / könyv
2007. 12. 07.
A Hibridekkel 2007-ben valódi sorozattá bővültek H. Nagy Péter irodalomtörténész Kaleidoszkóp-könyvei. 2005-ben Féregjáratok, 2006-ban Paraziták címmel jelentette meg írásait – előbbi tanulmányok, kritikák és könyvajánlók, utóbbi tudományos munkákról írott kritikák gyűjteménye.
2007. 12. 06.
„Sok-sok latolgatás után arra az elhatározásra jutottak, hogy tartózkodási helyül nem valamely nagyobb itáliai várost vagy általuk is jól ismert országot választanak, hanem valamely határvidéket, amely még sincs Itáliától túlontúl messze. Legyen hát a Határvidék, legyen a Duna melléke, tanácsolta Pamfilo. Az a föld olyan veszedelmes, hogy határairól még a kósza hírek is visszafordulnak.”
2007. 12. 04.
A JAK-füzetek sorozat 150. darabja Egészrész címmel egy antológia, méghozzá fiatal költők antológiája, amint arról a piros betűkkel szedett alcím tájékoztat minket.
2007. 11. 25.
Noha olyan szerzők, mint Bodor Béla, Tábor Ádám, Tandori Dezső, vagy Zsávolya Zoltán már a kilencvenes években értően hangsúlyozták a Marno-líra egzisztenciális-gondolati és transzironikus-melankolikus megalapozottságát, az irodalomkritika jellemzően mégis mintha csak a közelmúltban ébredt volna rá a Marno-szövegekkel kapcsolatos értetlenségére, és kezdte el tematizálni, revizionálni.
2007. 11. 14.
Inkább sötét fikció, mint sötét valóság: eleven rémkép az emberekről és a világról. Különös hangulatú látomás, szélsőségesen negatív jellemrajzokkal és helyzetekkel. Kifogástalan munka, karakteres narráció, meghökkentő látásmód – és mégis sajnálom azokat, akik képesek maradéktalanul azonosulni a történet hangulatával.
2007. 11. 05.
"Emlékszem a trampok »A negyvenkilences év« című dalára és a refrénjére: »Vén csavargó vagyok, a világot bejártam, de sosem felejtem el, amit negyvenkilencben láttam.« Rendszerint azonban így énekelték: »Vén csavargó vagyok, az országot bejártam, de sosem felejtem el, amit hatvannyolcban láttam.«" – ez Patrik Ouředník A huszonnégyes év című könyvének, memoárjának vagy egyszerűen irodalmi kísérletének egyik, a mű egészére igen jellemző fejezete. Az egyik a háromszázból.
2007. 11. 01.
Lackfi regénye a '80-as évek mackónadrágos kamaszvilágának állít tarkabarka emléket. A szöveg zökkenői ellenére igen vonzó, a kérdés csupán az, hogy az elbeszélő („Jancsikka”) élménytengere, a történetekben megelevenedő figurák, vagy – amint a cím némileg félrevezetően sugalmazza – a halott Apa áll-e az emlékezés gyújtópontjában. Vagy egyik sem? – Végh Dániel kritikája a tájékozott és elmélyedő olvasóknak szól.
2007. 10. 18.
Térey János könyveit tulajdonképpen már a kezdetektől fogva élénk érdeklődés kísérte, különösen igaz ez az utóbbi években megjelent munkáira. A 2001-es Paulus, az azt követő válogatott versek (Sonja útja a Saxonia mozitól a Pirnai térig, 2003), majd a − „színházban” is nagy sikerrel játszott − A Nibelung-lakópark (2004) óta egyértelműen úgy látszik, Térey a kortárs magyar irodalom egyik legfontosabb, legérdekesebb alakja.
2007. 10. 11.
Karinthy 1937-ben, Somlyó Zoltán halálakor felidéz egy klasszikus, romantikus hasonlatot, miszerint a költő olyan, mint a kagyló: mindkettő kínjában izzadja ki magából az értéket – egyik a verset, másik a gyöngyöt.
2007. 10. 02.
Berniczky Éva Méhe nélkül a bába című regényének hangulatát a nők határozzák meg. Stílusában, történetszövésében, karaktereinél és az elbeszélő esetében egyaránt felfedezhető a kaotikusság, az érzékiség, az érzékenység, a romlottság, a folytonos önértelmező gesztus.
