színház / előadás
2023. 07. 12.
„Őszintén beszélek magamról. Ez nem könnyű. Mániás depresszióról, mátrix-betegségről és arról, hogy milyen egy színész élete.” Így szól Miklós Marcell Neo című előadásának ajánlója, melyet így a nyár közepén mintegy visszatekintve a színházi évadra – most felidézünk.
2023. 06. 27.
Adott a kert. A gyermekkor és a felnövés helyszíne. A hely, melyet egy fél világ irigyel. A hely, ahol egy anya elvesztette a gyerekét. Ahonnan az anya fájdalmában elmenekült. Ahová az anya egy toxikus kapcsolatból, pénze elvesztése után visszatért. Egy kert, tele örömmel és fájdalommal. Melyet nem lehet se otthagyni, se nyugodtan élvezni. Egy hely, tele fákkal, melyek csak minden második évben teremnek. Cseresznye, melyre nem akad vevő. Telek, mely megmenthetne egy családot, ha szembenéznének a múlttal és a jövővel. A Katona Cseresznyéskert előadásáról.
2023. 06. 11.
A Katona József Színház eredetileg Wagner Az istenek alkonya című művét állította volna színpadra Tarnóczi Jakab rendezésében, ez azonban anyagi források hiányában meghiúsult. Kényszerhelyzet szülte Tarnóczi Cseresznyéskert rendezését. Ez azonban még lehet isteni szerencse.
2023. 06. 07.
Regényt színpadra adaptálni nehéz feladat, hiszen a játékidő nem bír el annyi cselekményt, bárbeszédet, amennyit a papír. A Radnóti Színház sok szempontból jól sikerült A vége című előadásánál is ez válik kérdésessé, mivel a monstrum könyvből rengeteg olyan dolgot kihagy, ami árnyaltabbá tenné a megjelenített eseményeket, kontextusba helyezné a kiragadott részleteket.
2023. 05. 27.
A STEREO AKT tízéves fennállását ünneplő fesztivál keretében egy különleges este került megrendezésre, ahol a STEREO Művház található. Az esemény, melynek címe Háztartásbeli, a mindennapokat meghatározó, ám ennek ellenére ritkán szóba kerülő társadalmi problémát járt körbe, a láthatatlan munka témáját, melyet legtöbb esetben nők végeznek.
2023. 05. 20.
Május 5-én a Kastner Kommunity, találkozóhely, kávézó, közösségi és munkatér adott otthont a Nő létére című improvizált előadássorozatnak, mely arra tesz kísérletet, hogy körbejárja a velünk együtt élő nemi sztereotípiák és egyenlőtlenségek témáját. Az irodalmi szövegrészletek és az improvizációs technika együttes eszközét megragadva ülteti színpadra a látható, illetve a felszín alatt megbúvó szexizmus pillanatait, ami azért lehet különösen érdekes, mert mindenki felfedezheti benne a környezetét, akár önmagát – nemtől függetlenül.
2023. 04. 30.
Egyszerű és nagyszerű az ötlet: az Édes Annát a Kugler Art Szalonban megrendezni. A nagypolgári lakás miliője, a biedermeier bútorokkal, aranykeretes képekkel, vastag szőnyegekkel sűrűn berendezett lakásszínház és annak színpadi előadótérként használt két szobája a maga természetességével teremti meg azt az atmoszférát, amelyben a mai kor számára is átélhetővé válik Kosztolányi története.
2023. 04. 23.
Az Örkény Stúdió parányi színpadán egy lepukkant kamionfülke-szobabelső vasvázszerkezet: mi köze ennek Orpheuszhoz, a feleségét elvesztő híres énekeshez a görög mitológiából? Vagy nagyon sok, vagy szinte semmi. Kárpáti Péter rendezésében és szöveggondozásával a színészek improvizációi alapján készült a Szaturnusz gyűrűje című előadás próbára teszi a nézőt, és megköveteli a nézői értelmezést. Itt minden azon múlik, a néző rá tud-e hangolódni az előadásra, melynek egyik kiindulási pontja az Orpheusz-mítosz.
2023. 04. 23.
Dugig telve a Trafó nagyterme. Ki gondolná, hogy egy szombat délután ennyi embert vonz Stravinsky zenéje, A katona története. Persze az alkotók és előadók névsora vonzó: kinek zenei oldalról a Budapest Sound Collective és Dubóczky Gergely, kinek Mácsai Pál, kinek a fiatal rendező, Gardenö Klaudia neve lehet a húzóerő.
2023. 04. 12.
Amit Szerb Antal írt Boccaccio Dekameronjáról 1941-ben, az pontosan illik a Budapest Bábszínház Szikszai Rémusz rendezte 2023-as Dekameronjára is: a kortárs novellák is „a nagylelkűség, hűség, hűtlenség vagy ostobaság valami váratlan, újszerű példáját vagy egyszerűen a sors valami kiszámíthatatlan, elkápráztató fordulatát” mesélik el. A novellafüzérrel, lelkendezik Szerb, Boccaccio „zseniális művészi formát ad” annak az érzésnek, hogy a szerző „idehaza van ezen a földön”. De vajon a kortárs Dekameron tíz szerzője is ezt érzi-e?
