színház / előadás
2021. 12. 09.
Brecht darabja mindig aktuális példázat arról, hogyan maradhat, vagyis inkább nem maradhat senki sem teljesen jó, önzetlen mások iránt. Hiszen az egyetlen jó embert, aki befogadja az isteneket Szecsuánban, annyira kihasználják utána mások, hogy kénytelen rosszá válni – önmaga és születendő kisfia védelmében. Válságok idején viszont mintha még erőteljesebben szólalna meg ez a dráma. Az Örkény Színház-beli előadás Mácsai Pál rendezésében nem direkt utalásokkal, mégis jelentéstelien reflektál a koronavírus-járványtól sújtott világra, amelyben szintén (politikai és tudományos) önzés és önzetlenség, irigység és jóság váltakozik egymással.
2021. 12. 09.
Számos emlékezetes előadás él a fejemben. Vannak kitörölhetetlen jelenetek. Hatások. Benyomások és érzések. A Radnóti Tesla Laborban látott Minden negyedik című előadás kapcsán azonban van egy mondat is, ami örökre beleéget az agyamba: „Mégis, kit érdekel, hogy hány kiló és hány centi a baba? Nem az a lényeg, hogy egészséges és él?” De. Ez a lényeg. Ehhez a felismeréshez azonban nagyon hosszú és sokszor fájdalmas út vezet. Csábi Anna dokumentarista jellegű rendezése ezeket a fájdalmakat is a közönség elé teríti. Kendőzetlenül és nagyon emberien.
2021. 11. 28.
Színház az egész világ. Színház a város. Színház Budapest. Minderről pedig magunk is megbizonyosodhatunk a Jurányi Ház előadás-sorozatának résztvevőjeként. Itt nem egyszerű nézőként vagyunk jelen. Nem szokványos térben foglalunk helyet. Nem mindennapi előadókat látunk és hallunk. Nem akármilyen történeteket ismerünk meg. Ez pedig nem retusált, hanem egy őszinte, minden botladozást felvállaló, remélhetőleg kedvcsináló, saját bőrön tanult, praktikus tippekkel mellékelt élménybeszámoló.
2021. 11. 25.
Humoros színházi este, négy női történet. Egy operaénekesnőről, egy eszkimóhoz feleségül menő nőről, egy harmadikról, aki kozmikus utazást tesz űrhajósként, és ott lobban szenvedélyes szerelemre, és egy negyedikről, akinek a teste kilókat dob le és kilókat szed magára a szerelem hatására. A rendezés egységes szövetté fonja össze a négy különálló Forgách András-novellát, melyekből ügyes szerkesztéssel igazi színpadi monológok jönnek létre.
2021. 11. 19.
Madagaszkár, jegesmedvék, vízszintemelkedés; görget-görget-görget. Egy lány ül a Fővámon, fekete szigszalaggal van rácsavarva két klaviatúra, két egér, három-négy USB kábel, két-három adapter, jack-hosszabbító, illetve megannyi más is lenne még, ha ketten állatok módjára nem tépnék le róla a fogaikkal, csattan egy egér a kövön. Mantraként szól: Madagaszkár, jegesmedvék, vízszintemelkedés; görget-görget-görget.
2021. 11. 13.
Fehér Balázs Benő úgy viszi színre Thomas Mann Tonio Kröger című kisregényét, hogy rákérdez: van-e célja a művészetnek. A Fészek Művészklub mint helyszín, a zene és legfőképpen a színészek munkája különösen izgalmassá teszik a mű értelmezését.
2021. 11. 01.
A kredenc a pincében maradt minden ízében mai. Töredezettség, intertextualitás, kategóriákba nem sorolható posztmodern elemek, stíluskeveredés. Táncelőadás dialógusokkal. Disztópikus, tört ritmusú minimáltechno hetvenes évekbeli tánccal. Generációkeveredés és kérdések: vajon mi a különbség egy fiatal és egy idős között? Jobb az egyik, mint a másik? Hogyan viszonyulnak egymáshoz? A kérdéskör boncolgatása közben mindvégig megvilágított takarítóeszközök fénylenek a színen, mintegy brechti effektusként erősítve az ideális hektikusságot.
2021. 10. 25.
A szombathelyi Weöres Sándor Színház vendégelőadását, A játszma végét láthatta a Szkéné szenvedésre ítéltetett nézője. Szenvedésre ítéltetett, ugyanis a Beckett-darab rideg, de hozzánk annál közelebbi világa Zsótér Sándor rendezésében a bőr alá kúszva hat.
2021. 10. 20.
Pintér Béla-bemutatóra menni esemény. Neki, sok színházzal ellentétben nem kell aggódni a Covid miatt távolmaradó nézők miatt, az Újpesti Rendezvényközpont hatalmas nézőtere fullon, több kritikust látok, mint a kritikusdíj-átadón (önkritikusan elmorzsolok néhány könnycseppet), a levegőben a jóleső várakozás izgalma: idén vajon mivel lep meg bennünket Pintér Béla és Társulata?
2021. 10. 20.
Azért énekelünk, mert már nem tudunk beszélni. Azért táncolunk, mert már az ének is kevés kifejezni, ami bennünk van. Misima Jukio sokrétű drámáinak árnyalt lélektana és feszülten fokozódó intenzitása új színházi nyelvet kíván meg. A Forte Társulat a kortárs mozgásszínház eszközeivel, beszéd, ének és tánc mesteri ötvözetével vitte színre Misima négy egyfelvonásos darabját.
