bezár
 

zene

A zene felemel
A zene felemel
Snétberger Ferenc Liszt- és Kossuth-díjas gitárművész és zeneszerző, aki mindig a műfaji sokszínűségre törekszik. Zenéjében ötvözi a jazzt, a komoly és cigányzenét, a bossanovát vagy a flamencot.  Nemcsak itthon, külföldön is ismert és elismert zenész ‒ fellépett Európa legfontosabb koncerttermeiben, turnézott Japánban, Indiában, Koreában vagy az Egyesült Államokban is ‒, azonban hosszú út vezette a nemzetközi sikerekig. Salgótarjánban született, nagyon nehéz körülmények között nevelkedett, és éppen ez a nehéz kezdet alapozta meg számára a már nemzetközi zenei berkekben is népszerű, Snétberger Zenei Tehetség Központ alapötletét: hátrányos helyzetű fiatal tehetségek segítését, hiszen a zene ki- és felemel.
Kell egy kollekció!
Kell egy kollekció!
Szabó Ferenc Jánossal – aki zongoraművész, muzikológus és zeneakadémiai tanár – beszélgetek abból az apropóból, hogy megjelent egy lemeze, amin közreműködik, de a lemez az ő kutatómunkájának gyümölcse: egy méltatlanul elfeledett, a tizenkilencedik században élt magyar zeneszerző, Végh János dalait adta közre. Az interjú azt boncolgatja, milyen szelekciós folyamatokon kellett átmenni ahhoz, hogy valaki fölfedezzen egy elfeledett zeneszerzőt. Közben kitérünk arra is, hogy a szelekció milyen szerepet játszhat a zene felfedezésében úgy általában.  
Addig jó, amíg van hova tekintenünk felfelé
Addig jó, amíg van hova tekintenünk felfelé
Madaras Gergely hat évig vezette az Orchestre Dijon Bourgogne zenekart és a Savaria Szimfonikusokat, jelenleg pedig az Orchestre Philharmonique Royal de Liège zeneigazgatója. Emellett folyamatosan turnézik világszerte: repertoárja Bachtól a magyar kortárs zenéig minden korszak és sokféle nemzetiség zenéjét felöleli, de nem kevésbé színes vagy hosszú azoknak a zenekaroknak a listája sem, akikkel együttműködött.
Végh János dalai
Végh János dalai
Különös lemez jelent meg a közelmúltban, amely a Zeneakadémia egykori alelnökének, a Liszt Ferencet távollétében helyettesítő Végh János zeneszerző dalainak többségét tartalmazza. Különös főleg amiatt, hogy Végh János neve teljesen feledésbe merült. Azaz nem teljesen...
Hiába tömjük magunkba az élményeket, ha nem tudjuk megemészteni
Hiába tömjük magunkba az élményeket, ha nem tudjuk megemészteni
Bár a középkortól bécsi klasszikáig terjedő zenei repertoárt felvonultató régi zenés mozgalom Magyarországon is egyre nagyobb teret hódít, nincs túlzsúfolva a koncertnaptára annak, aki kifejezetten ilyen zenéket szeretne hallgatni. A Veszprémi Régizenei Napok 9 koncertjét a minőség és kifinomultság jegyében szervezték a korhű zenék kedvelőinek.
Egy találkozás zaj-noktürnje
Egy találkozás zaj-noktürnje
Először Tihanyi László „Húsz éjszakai meditáció” című műve jutott eszembe, amikor meghallgattam a Ranaldo-Jarmusch-Urselli-Pándi alkalmi kvartett első lemezét.
Intuitív zene
Intuitív zene
Az Aus den sieben Tagen Karlheinz Stockhausen tizenöt szöveges kompozíciójának gyűjteménye, amelyet 1968 májusában, egy személyes válságra reagálva komponált, és "intuitív zeneként" írt le, vagyis olyan zeneként, amelyet az előadók intuícióik, nem pedig intellektusuk alapján állítanak elő. Az alábbi rövid írás azzal foglalkozik, mi a különbség az intuitív zene és az improvizáció között. 
Jazzfilm a célkeresztben
Jazzfilm a célkeresztben
A Soul (2020) című animációs film az idei Oscaron három díjat is szerzett. Az alábbi írás apropója azonban nem ez, hanem hogy a jazz-filmek azon sorát gazdagítja, amikre bátran mondhatjuk, hogy tényleg jó. Ilyen a Round Midnight (1986) és a Dzsesszénekes (1927) is. Az életrajzi filmeket sajnos nem igazán tudjuk idesorolni. A Soul viszont képes arra, amire sok más film nem, valóságos képet tár fel a jazzről. 
A klasszikus zenei ipar motorjai
A klasszikus zenei ipar motorjai
Csonka András másfél évtizede behatóan ismeri és aktívan alakítja a magyar és nemzetközi hangversenyéletet. 2006 és 2012 között a MÜPA vezérigazgató-helyetteseként dolgozott, azóta pedig a Zeneakadémia programigazgatói tisztét tölti be.
Vizuális zene és zenei vizualitás
Vizuális zene és zenei vizualitás
Frederico Fellini és Nino Rota. Két hatalmas, egymástól már-már elválaszthatalan név az olasz filmművészetben. Azt azonban kevesen tudják, hogy Fellinit és Rotát a közös alkotómunkán túl szoros, életre szóló barátság is összefűzte. Az 50-es évek elején egy cinecittài[1] villamosmegállóban találkoztak először, és megismerkedésüktől halálukig Rota mintegy 12 Fellini-film zenéjét komponálta meg. A leghíresebb talán az Országúton (La Strada, 1954) zenéje, ami még azoknak is ismerősen cseng a fülükben, akik sosem látták. Nemhiába: Rota zenéje szinte ugyanolyan híressé vált, mint a film maga.
32   33   34   35   36   37   38   39   40 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés