bezár
 

zene / lemez

Abszolút lövőhelyzetek
Abszolút lövőhelyzetek
2009-ben én a magam részéről idegbajt kaptam. E megállapítás természetesen sem a kritikus amúgy is igen gyakori idegbajos állapota, sem egyébként is fennálló érdektelensége okán sem számíthat sokat az olvasónak. Kivéve talán, ha elárulom, hogy ezúttali idegfeszültségem oka olyasvalami volt, ami talán e sorok olvasóiból is hasonló reakciókat váltott ki anno: mégpedig az Amber Smith - akkortájt nem feltétlenül csak ideiglenes szünetnek tűnő - leállása.
Ráncos-rekedt lélekbalzsam
Ráncos-rekedt lélekbalzsam
Van, akinek jól áll az öregség. Ilyen Leonard Cohen is, és az ő pincemély baritonja, amely most még inkább a visszafogottan ravasz, keserédes életbölcsesség hangján szólal meg. Fájdalommal érlelt, csatakos vágyakkal átitatott, reménybe grundolt melankóliával megszólaló aktuális albuma a 77 éves dalnok-költő egyik legjobb alkotása.
Orális gyönyör, 70 felé
Orális gyönyör, 70 felé
Paul McCartney olyan, mint a kerék: magától értetődik, alapvetés. Ami viszont ebből következik, az az, hogy nem igazán mai darab. Idén lesz hetven, és a színpadon Stohl Bucihoz hasonlóan rendszeresen el-eltanyál, de még ha rutinból is, állja a reflektorokat és a hirtelen fény vagy modern atmoszféra miatt sem megy tropára, mint a freskók Fellini Rómájában.
Van miben bízni, rockonszenves fickók
Van miben bízni, rockonszenves fickók
Essünk túl a nehezén, mindjárt az elején: a Velőrózsák bemutatkozó lemeze ugyanis pont úgy indul, mintha a Kispál és a Borzot hallanánk. Ami nem meglepő, hiszen minden Kispál-dobosok legjobbika, Csülök (Tóth Zoltán) püföli a ritmust, amire Kispál András évek óta nem hallott lelkesedéssel penget, legalábbis így tűnik a felvételeket hallgatván. Szóval persze, van hasonlóság, naná hogy van, de ezt már olyan közhely volna kimutatni, hogy bátran tovább is léphetünk
Sssszenzációs techno-lemez érkezőben
Sssszenzációs techno-lemez érkezőben
A Depeche Mode népes számú rajongói számára mindenképpen izgalmasan kezdődik az új esztendő. Január elején lezajlott az "ünnepélyes csapatgyűlés" a zenekar házi szerzőjének, Martin Gore-nak Santa Barbarai otthonában, aminek eredményeként a "módosok" már most bejelölhetik a jövő év elejét, mint kedvenceik soron következő albumának legvalószínűbb megjelenési dátumát.
A súlytalanság közege
A súlytalanság közege
A Kispál és a Borz feloszlása és a Kispál András szervezte Velőrózsák zenekar eddig igen csúfosnak tűnő (le)szereplése, a Quimby fáradt önismételgetése és a tény, hogy a 30Y (lemez tekintetében) kihagyja ezt az évet, a szokásosnál is vakítóbb reflektorfényt kölcsönzött a Kiscsillag harmadik nagylemezének. Az alábbiakban elsősorban azt tervezzük vizsgálni, hogy mit tud kezdeni az elvben épp zenei nagykorúsága küszöbét átlépő együttes mindezzel.
Szappanopera után, progresszió előtt
Szappanopera után, progresszió előtt
Verbálisan elgáncsolni a legnagyobb zenekarokat a legkönnyebb: nincs egyszerűbb, mint orruk alá dörgölni azt, ha látványosan nem tudják megfejelni saját mesterműveik színvonalát. Ilyenkor persze rögtön az ex-zseniket fejelik le – ez történik éppen a progresszív metál legbefolyásosabb és legnagyobb zenekarával, a Dream Theaterrel is. Alkossanak bármit is, ez úgyis csak az „első Mike Portnoy nélküli lemez” lesz. Az pedig, ugyebár, jó nem lehet, ha az alapító dobos-zseni nem vetette rá egója árnyékát. Pedig az amerikai proggerek mindenkinek megadták, amit akartak: kétkedőknek a köpködnivalót, rajongóknak a szeretnivalót, maguknak pedig egy múltba néző, de járható irányvonalat.
Nincs minek nem örülni
Nincs minek nem örülni
Az R.E.M. kritikus ponthoz érkezett: új lemeze ugyanis nemcsak önmaga, hanem előző, amolyan mindent egy lapra feltevő munkája megítéléséért is nagyban felelős. Arról nem is beszélve, hogy Michael Stipe a kétezres évek közepefelé dokumentáltan (is) elhatározta: ha a zenekar továbbra sem képes olyasmit létrehozni, amivel hosszútávon is elégedett lehet, beszüntetik több évtizedes működésüket. Itt (is) a lét a tét.
Búcsú a szférikus progresszivitástól
Búcsú a szférikus progresszivitástól
Vajon mire gondolnak a nyugdíjas zenészóriások? Mit éreznek, amikor 90125-ször állnak színpadra? Van még kiírnivalójuk önmagukból? Vágyuk arra, hogy túllépjenek magukon, ambíció zenei énük újradefiniálására, vagy csak kényelmes-tisztes örömzenélni szeretnének, szépen-csendben, méltóságteljesen? Vajon álmodnak még elektronikus hangjegyekkel?
Így múlik el - Red Hot Chili Peppers: I'm With You
Így múlik el - Red Hot Chili Peppers: I'm With You
Gyíkból van-e a Red Hot Chili Peppers? Képesek-e (ahogy a legendás Hillel Slovak halála után még összejött) ismét növeszteni egy új zsenit a korábban elvesztett helyére? Vagy ismét temetni jöttünk fiatalságunk legfogékonyabb éveinek egyik meghatározó zenekarát? Tényleg igaz-e, hogy egyszer kötelezően le kell járnia minden szavatosságnak, és egy ponton még a legjobb dolgoknak is törvényszerűen el kell baszódniuk? Válasz azonnal.
3   4   5   6   7   8   9   10   11 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés