Vegyünk egy térképet, rajzoljunk rá az országokat, benne folyóként a modern művészeti irányzatokat, látni fogjuk, hogy a dadaizmus vagy a modern szobrászat a románokhoz vezet. Tristan Tzara (Samuel Rosenstock) és Marcel Ianco tevékenyen vett részt abban, hogy a dadaizmus 1916-ban Zürichben megszülethessen. Constantin Brâncuşi polírozott rombusz szobraival a modern szobrászat mesterévé vált, barátja volt többek közt Matisse-nak, Duchamp-nak és sok más élvonalbeli párizsi művésznek.

A Mapping Bucharest (Feltérképezni Bukarestet) kiállítás múltra való visszaemlékezése és a jövőről való diskurzusa (Create Your Bucharest program) 33 kortárs román művész közös összjátékaként jön létre. A címben jelölt forradalom metafora Raymond Williams filozófust idézi, aki a The Long Revolution (A hosszú forradalom) című munkájában megkülönbözteti az ideális és a tényleges forradalmat, mint kulturális, gazdasági vagy politikai forradalmakat, amelyek eltérő lényegük ellenére összekapcsolódnak. A tárlat a múzeum oldalsó bejáratánál kezdődik – meséli a kurátori bejáráson Bärbel Vischer –, ahol Mircea Cantor viaszgyertya füstjével a plafonba égette a „Cer Variabil” kifejezést, ami annyit tesz, hogy „Változó ég”. Kémleljük Bukarest felett az eget, a művészek reflektálnak a különböző politikai fordulatokra, ahogy minden posztkommunista országban, így Romániában is meghatározó a múlt szerepe. Mindezt a különféle anyagok – például az agyag, a víz, a papír, a textil, a fa és a kő – merész és kísérletező felhasználásával teszik.

A kiállítás egyik fő látképét Boșcu Kafchin hatalmas atombombaalakja határozza meg (Adam s, 2015), amelyet egy avantgárd rajz előtt dobtak le. Kissé távolabb Andreea Ciobîcă méretes rajzpapírjai lebegnek a teremben, amelyeken a változó fény és perspektíva következtében különböző rajzrészletek tűnnek fel. Ciobîcă What we cannot touch in others (Amit nem érinthetünk meg másokban, 2015) konceptuális alkotása a látható és a láthatatlan viszonyát feszegeti. A térképzet a néző és a látvány közötti távolságban valósul meg, ez idegenít el és kapcsol össze. Hiába az embernagyságon túli rajzpapír, amely a figyelmet hivatott elterelni, a megismerést a nézőpont határozza meg. Mindez Merleau-Ponty fenomenológiai filozófiáját idézi: „Nagyon is szükséges, hogy testem beilleszkedjék a látható világba: hatalma éppen abból származik, hogy egy helyet foglal el benne, ahonnan lát.” (A filozófus és az árnyéka. In Uő: A filozófia dicsérete, Európa Könyvkiadó, Budapest 2003, 257.)

A kiállításon Dan Perjevoschi üvegre írt kézírásai vezetik végig a látogatót, szövegeivel az aktuális kultúrpolitikai eseményekre reagál. Az időszakos és performatív falfirkák street artként funkcionálnak a tárlaton. A Revolution on and off (Forradalom be és ki, 2015) metaforája a forradalom előtti lázadást, ugyanakkor a rendszerváltás sikertelenségét is feljegyzi. Brâncuşinak állít emléket az avantgárd művész, Geta Brătescu Stone Giving Birth (Kő által születve) című installációja, amely egy Brâncuşi születési helyéről származó kő, a nagy mestert idéző plasztika formájával a modern szobrászat alapjaira utal.

Ciprian Mureşan – az egyik legismertebb román művész – Dead Weights (Holt terhek, 2012) című munkájával a szobrok jelentésváltozásait kutatja; Kolozsváron található nyomónehezékként használt eredeti szobrokat gyűjt és másolatokat készít róluk. A szocreáltól a Nyugatot utánzó szobrokig egy stíluskeverék jön létre. Ez a másolás és torzulás metódus tér vissza a kiállításon látható Suicide Series (Öngyilkos sorozatok, 2014) című munkájában is. Itt érvényesül a Walter Benjamin által felvázolt destrukció, hiszen a sokszorosítással megváltozik a műhöz való viszony, a kultikus érték helyett a kiállításon lesz a hangsúly. A reprodukált mindig csak az aktuális közegben nyeri el valódi értelmét, így olyan szituációba hozható, amelybe az eredeti mű sosem kerül.

A nézőtől is azt várják el ezek a műalkotások, hogy értelmezze újra azok helyét és szerepét. Ez a produktív destrukció a művész további műveiben is visszatér (például a Malevich és az Antonello de Messina esetén), ahol a másolás aktusa túlmutat a szemantikán, célja inkább a nyomhagyás. A 21. század emberét elöntik a képek, már nem számít nagy értéknek egy-egy katalógus vagy képregény megvásárlása. A kóros képfogyasztásból való menekülésképp választotta Mureşan a mechanikus másolást, amely nemcsak egy memóriakártyán rögzített pixelkocka, hanem a kéz gondos munkája és (át)alakítása. A Communism never happened (A kommunizmus soha nem történt meg, 2006) a Mapping Bucharest kiállítás vezérmottója, ez egy vinylből készült felirat, amely a Ceaușescu-időkben népszerű kommunista fesztivál dalait idézi meg. A szöveg és a bakelit anyag kölcsönösen egymásra halmozott jelentésrétegei tovább erősítik az iróniát és a szocializmus nemzeti jellegét.

A kiállításon résztvevő avantgárd művészek sorát gazdagítja Románia nagy performanszművésze, festője és fotósa, Ion Grigorescu, továbbá Paul Neagu vagy Eugenia Pop is.  Az idősebb generáció már nem gyerekként tapasztalta meg a szocializmust, a '70-es és '80-as éveket a kísérletező művészi magatartás jellemezte, alkotásaik a bécsi akcionistákhoz kapcsolható. Grigorescu performanszaiban mind a mai napig az ikon misztikumával foglalkozik. A különféle anyagokkal – pl. agyaggal és fával – való kísérletezés Eugenia Pop és Alexandra Bircken nevéhez köthető.

Nem mehetünk el Belu-Simion Făinaru alkotása mellett, melynek sejtelmes hangjait már a terem távolabbi részéből is hallani. Rose of Nothingness (A semmiség rózsája, 2015) a címe az installációnak, amely a teremtés pillanatát szeretné megragadni a kabbala filozófia szerint. Hét napon át ritmusban esnek le sötét cseppek a fekete textilfestékkel festett vízfelületre és hagynak széles karikákkal rajzolt képet. Ahogy állunk mellette, egyre monotonabb és nyomasztóbb lesz a helyzet, a fekete cseppek egy vízrendszeren keresztül csepegnek a teli fekete medencébe, mintha tényleg nem változna semmi, csak a csend és a zaj. A bibliai utalás nyomon követhető, a teremtés is először a semmivel kezdődött („Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. / A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket.” Ter. 1,1-2), majd ezt követte Isten önmagától való eltávolítása. Az installációban épp ezt a folyamatot látjuk, ahogy a sötét cseppek elválnak egymástól, hogy a feketeségben egyesüljenek, és elkezdődjön az alkotás. Az installáció címe Paul Celan Rose of Nothingness kötetcímével azonos, a Zsoltár (Psalm) versével összeegyeztethető: „Semmi /voltunk, vagyunk, / maradunk, virulva: / semmi-, senki- /virága.”

A művészettörténeten keresztül-kasul járva látjuk a román művészek személyes múltértelmezését. Az alkotások a román avantgárd és konceptuális művészet kiemelkedő munkái, mellyel valóban feltérképezhetjük a világuk egy szegletét, hogy majd újabb utakra induljunk náluk. A kiállítás tengelyei Adam s-től a Rose of Nothingnessig, teremtéstől teremtésig tartanak. Az észlelés itt a tárlaton Merleau-Ponty filozófiájára tekintettel lokalizál és reflektál, mindig visszatér önmagába, azonban arra is ösztönöznek a művek, hogy elengedjük a kizárólagosságot fenntartó nézőpontokat. Ha végignéztük a kiállítást, feltehetjük magunknak a kérdést, hogy mi miként is rendeznénk egy Mapping Budapest tárlatot: mivel kellene szembenézni az elmúlt száz évből?

A Mapping Bucharest – Art, Memory and Revolution 1916-2016 (Feltérképezni Bukarestet – művészet, emlékezet és forradalom, 1916-2016) című kiállítás a bécsi Mak-Ausstellungshalléban látható 2015. június 11. és október 4. között.

Fotók: MAK