bezár
 

film

2018. 04. 04.
1956 októbere bevonul a történelembe
Lajkó – Cigány az űrben
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Nehéz tömören összefoglalni, hogy mi a probléma a Lajkóval. Az utóbbi évek egyik legeredetibb magyar alapötlete ugyanis jóformán kibontatlanul marad – és mostantól minden kritikai megjegyzés ahhoz képest értendő, hogy mennyire zseniális is lehetett volna Lengyel Balázs első nagyjátékfilmje!

Miközben néhány felejthetetlen jelenetet és nagyon okos megoldást is felvonultat, összességében minden téren lehetne több a Lajkó – Cigány az űrben. Sem politikai szatíraként, sem a „történelem alulnézetből”-alműfaj újabb példájaként, sem a cigányság kárára történő kedélyes humorizálással nem töri át a falat, miközben – jellegzetesen elsőfilmes vállalásként – Lengyel megpróbálja mindezt belezsúfolni a filmjébe. A végeredmény az, hogy a Lajkó végig keresi a hangját. Amilyen kompakt volt Lengyel méltán híres, hasonlóan abszurd humorral építkező rövidfilmje, A répa, annyira egyenetlen a Lajkó. Ugyan A répa óta Lengyel és társírója, Lovas Balázs olyan elismert produkciókban vettek részt íróként, mint az Aranyélet vagy a Kojot, a Lajkó ezeknél sokkal összeszedetlenebb, döcögősebb, miközben az arányai is megkérdőjelezhetőek.

lajko

Pedig maga a történet kellően abszurd lenne ahhoz, hogy a nemes hagyományokkal bíró, Bacsó Péter vagy Tímár Péter fémjelezte magyar szatíra élvonalába repítse a Lajkót. A megszállott űrrajongó cigányfiú, aki ’56 októbere után váratlanul Kiskunmajsáról Bajnkonurba kerül, ahol azért versenyezhet három hasonlóan fura figurával, hogy ő legyen az „első kommunista az űrben” – a Liza, a rókatündér óta nem volt ennyire eredeti kiindulópontja magyar vígjátéknak. A remek casting (főleg Keresztes Tamás emelkedik ki a mezőnyből a címszerepben), az igényes látványvilág és Balázs Ádám Alexandre Desplat Wes Anderson-filmzenéit idéző dallamai is ígéretessé teszik a Lajkót.

A megvalósítás viszont jócskán elmarad az elődöktől. A legnagyobb baj, hogy a Lajkó vontatott: hosszúra nyúlik a bevezető, de főleg az epizodikusságba és szerteágazó mellékszálakba fulladó bajkonuri kaland, míg magára az űrutazásra és a lezárásra összesen negyed óra marad. Ráadásul a befejezésben túl sok minden is történik egyszerre ahhoz, hogy kellő súlyt kapjanak a látottak. Azaz ténylegesen nyugvópontra jusson a film nagypolitikai és magánéleti téren egyaránt.

lajko

Nyilván etéren sokkal nehezebb objektíven ítélkezni egy film fölött, de a Lajkó lehetne viccesebb. Számtalan olyan jelenet van, amely könnyedén válhatna még kiélezettebbé (például a majdnem-kivégzés csak halvány mása a Tanú felejthetetlen „doktor Kotász” börtönjelenetének), a váratlan hangnemváltásokat pedig nehéz hová tenni – például, amikor egy kusturicai epizód után szó szerint véreső hull az égből. Néhány kifejezetten kínos epizód is akad, Lajkó apja bohózatba illő karakterének például minden megmozdulása inkább csak hátráltatja a filmet. Mindez azért különösen fájó, mert amikor működik a Lajkó humora, az csupa emlékezetes pillanatot teremt. Bizarr történelmi revelációk sorát kínálja a film, hiszen meglepő magyarázatot kapunk Brezsnyev csókolózására, megismerhetjük Josef Mengele elfeledett örökségét, illetve a Lajkó-Lajka hasonlóság sem véletlen.

lajko

Utóbbiban kifejezetten erős a film, azaz szépen mossa össze a fikciót a valósággal, ügyesen ágyazza be a történelembe Lajkó történetét – majd elegánsan kerekíti le, miért törölték a hivatalos forrásokból az első űrhajóst. Máskor viszont érthetetlenül szájbarágós Lengyel Balázs műve: pont a Lajkával való kapcsolat anélkül is világos lenne, hogy külön hangsúlyoznák, ahogyan a bajkonuri verseny csapdája is egyértelmű a kimondott magyarázat nélkül is. Kár ezekért, hiszen nemcsak, hogy elveszik a nézőtől a ráismerés élményét, de még meg is akasztják az éppen csak felpörgő cselekményt.

lajko

Ugyan nem a film hibája, de a Lajkó – Cigány az űrben forgalmazási időpontja is kissé szerencsétlen: mindössze két héttel a Sztálin halála után mutatták be, amely ugyancsak a szovjet rendszert kifigurázó szatíraként hasonló közönséget szólít meg. Még érdekes is lehetne, hogy Hruscsov és az 1953-as szovjet vezérkar után Brezsnyev is megkapja a magáét, ám a Lajkó messze nem annyira élő és vérbő, mint Iannucci műve – így marad az örökös „kicsit sárgább, kicsit savanyúbb”-élmény.

Kapcsolódó anyagok:

Trónok harca a Szovjetunióban – Sztálin halála kritika

Lajkó – Cigány az űrben Színes, magyar fekete vígjáték, 90 perc, 2018. Rendező: Lengyel Balázs Író: Lengyel Balázs ötletéből Lengyel Balázs, Lovas Balázs Producer: Pusztai Ferenc  Operatőr: Réder György Vágó: Kiss Wanda Zene: Balázs Ádám Szereplők: Keresztes Tamás, Gyabronka József, Pálffy Tibor, Anna Böger, Fehér László, Beniuk Bohdan, Varga Zétény, Papadimitriu Athina, Trokán Nóra, Rajkai Zoltán, Máté Gábor, Lukáts Andor, Gosztonyi Csaba, Szirtes Ági, Trill Zsolt Bemutató: 2018. március 29. Forgalmazó: Vertigo Média Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!

Képek forrás: Vertigo Média

nyomtat

További írások a rovatból

Interjú Nemes Jeles Lászlóval, az Oscar-díjas Saul fia és a Velencében bemutatott Napszállta rendezőjével
Rawson Marshall Thurber: Felhőkarcoló
Éles tárgyak az HBO-n
Gary Ross: Ocean's 8 – Az évszázad átverése

Más művészeti ágakról

art&design

Leletek az esetleges és lehetséges együttállások rétegéből Leletek az esetleges és lehetséges együttállások rétegéből
Fodor János tárgyiasult iróniájáról
színház

Tapsoljunk kivilágos virradatig! Tapsoljunk kivilágos virradatig!
Operett-előadás a Vidéki Színházak Fesztiválján


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés