Vadim Gluzman egy 1690-es Stradivari mesterhegedűn, az úgynevezett Ex-Leopold Aueren Csajkovszkij D-dúr hegedűversenyét adja elő. A hangverseny nyitószáma Schubert legnépszerűbb kompozíciója, a Rosamunda-nyitány lesz, a programot Brahms II. szimfóniája zárja.

Csajkovszkij 1878 tavaszán komponálta Hegedűversenyét, amelyet Auer Lipótnak dedikálva jelentetett meg. Auer a hegedűszólam bizonyos részeit hangszerszerűtlennek találta és szerette volna átdolgozni, de nem volt rá ideje, így az 1879 márciusára kitűzött bemutató elmaradt, s híre ment, hogy Csajkovszkij hegedűversenye játszhatatlan. Végül Adolf Brodszkij orosz hegedűművész vállalkozott a kompozíció bemutatására, a szerző később neki ajánlotta a darabot. A sikeres előadások után Auer belátta tévedését, és több alkalommal előadta a művet.

Schubert művét helyesebb volna Varázshárfa-nyitányként emlegetni, hiszen eredetileg ehhez az 1820-ban keletkezett meseoperához írta. A varázshárfa nyolc előadás után lekerült a műsorról, és azon nyomban elfelejtették. Nyitányát a kiadó kapcsolta össze a Rosamunda-kísérőzenével majdnem harminc évvel Schubert halála után, s azóta viseli ezt a nevet. 

Johannes Brahms 2. szimfóniáját 1877-ben, a Wörthi-tó melletti Pörschachban komponálta. A festői tó és a karintiai táj szépsége bizonyára közrejátszott a mű derűs alapkarakterének megszületésében, de a szimfóniából nem hiányzik a komoly, sőt drámai hangvétel vagy a melankólia sem. A mű széles hangulati skálát jár be a pasztorális kezdéstől a diadalmas befejezésig.