Némedi Varga Zoltán, a múzeum menedzsere az MTI-nek elmondta, hogy a kiállítás anyagát a lengyelországi Sosnowiec múzeumának segítségével állították össze, ahol a házaspárt igazi kultusz övezi, hiszen Jan Kiepura világhírű operaénekes sosnowieci születésű.

A tárlat életképekből áll, a látogatók elsősorban a művészek saját fényképei segítségével kaphatnak bepillantást az álompáros életébe, valamint láthatók filmekről készült ajánlók, plakátok, és a munkák, fellépések során készült fotók is.

Némedi Varga Zoltán felidézte, hogy Eggert Márta filmes karrierjének indulása egybeesik a 20-as és 30-as évek új műfaja, a filmmusical megjelenésével, mi több, elválaszthatatlan attól. Eggert családi örökségként kapta a zene szeretetét és énekesi tehetségét, hiszen édesanyja maga is a Zeneakadémián tanult, német bankigazgató édesapját pedig művelt és odaadó zenebarátként tartották számon.

Eggert Márta Budapesten német iskolába járt, és meglehetősen korán, 17 évesen elindult énekesi pályája. A Magyar Színházban kisebb szerepeket kapott, majd egy stockholmi revüszereplés után Budapestre visszatérve a Fővárosi Operettszínház szerződtette. Hamburgban ismerkedett meg Richard Eichberg rendezővel, aki csupán 1931-ben három filmjében szerepeltette. A sokoldalú tehetségű, rendkívül fotogén Eggert Márta hat nyelven beszélt, nem esett hát nehezére, hogy filmjeinek német, angol, de akár olasz és francia változataiban is ő játssza a főszerepet.

A művésznő 14 éves korában látta először a nála 10 évvel idősebb Jan Kiepurát a budapesti Operaház Turandotjában, és attól kezdve rajongott a férfiért. 1934-ben valóra vált a régi álom, együtt szerepeltek A szívem téged hív című, Victor Janson rendezte filmben. Legendás szerelem szövődött köztük, 1936-os esküvőjük után 30 évig éltek boldog házasságban. Az álompárt Kiepura halála szakította el egymástól 1966-ban.

Közös tulajdonságaik, a jó megjelenés, a szép hang és a kiváló színészi képesség szinte predesztinálta őket az együttes sikerre. Több filmet forgattak együtt, így az első közös filmjük után annak angol változatát Carmine Gallone, és a Bohéméletet Bolváry Géza rendezésében.

Hitler hatalomra jutása után New York-ban telepedtek le, ahol nagy sikerrel szerepeltek a Broadway-n és hollywoodi filmekben egyaránt. 1947-ben átmenetileg visszatértek Európába, ahol további színpadi és filmes szerepeket kaptak. Nagy sikerrel játszották Párizsban Kálmán Imre Csárdáskirálynő című operettjét, és A mosoly országa című operettből készült film főszerepeit alakították.

1953-ban visszatértek Amerikába, ahol Kiepura utolsó koncertjét 1966. augusztus 13-án adta Portchesterben. Két nappal később lakásán szívrohamot kapott és meghalt. Sírja a varsói Powazki temetőben található. Az álompáros 1957-ben szerepelt utoljára együtt a Tavasz Berlinben című filmben, amelyet Arthur Maria Rabenalt rendezett.