"A fényképezés a lopás művészete. Ellopom a pillanatot. Magamtól. Ez az ár, amit fizetek a képért. Hogy kilopom magamat belőle. A kép igen, de a dolog nem fekete-fehér: azért kezdtem el portrékat fotózni, mert ami belőlem kiégett, azt a modell jó esetben hozzáteszi. Megváltozik az ember tekintete, ha meztelenül néz a kamerába. Akkor is, ha csak az arcát, a tekintetét fényképezem le. Tükör, melyben benne van múlt és jelen és jövő – ilyen értelemben féreglyuk, átjáró, világok közti kapu. Gondolj bele, milyen volt régen: elmenni a fényképészhez. Nézd meg azt a kevés képet, mit nagyapáid rádhagytak. És milyen ma: pixelhegyek egy merevlemezen meg a Facebookon, amit soha senki nem néz meg. Csak az Isten látja – ha van ennyi szemétre ideje." – Sütő Zsolt