bezár
 

irodalom

2011. 11. 09.
Dosztojevszkij-évforduló
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Az író egykori lakásából kialakított múzeumban nyílt kiállítással vette kezdetét szerdán a Dosztojevszkij születésének 190. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezések sora Szentpéterváron.
A Démonok című kiállítás a Lev Dogyin rendezésében színpadra került Ördögök című Dosztojevszkij darabbal foglalkozik.

A múzeum-lakás, amelyben az orosz irodalmi klasszikus élete utolsó éveiben, 1878-1881-ig lakott, maga is negyvenéves jubileumát ünnepli.

Dosztojevszkij ebben a házban írta a Karamazov testvérek c. regényét, valamint "Az író naplója" számos fejezetét, itt élte meg dicsőségének felszálló ágát.

A szentpétervári Dosztojevszkij múzeumban nemzetközi tudományos konferenciát rendeznek, amelynek témája az író világirodalomban elfoglalt helye lesz. Dosztojevszkij születésnapján, november 11-n megkoszorúzzák síremlékét az Alekszandr-Nyevszkij kolostor temetőjében.

Aznap a múzeum a Dosztojevszkij műveihez készült illusztrációkból készül kiállítást nyit az író 900 darabos gyűjteményéből.

A 190. évfordulóra különös kirándulást szervez egy másik szentpétervári múzeum a híres Szemjonov térre, ahova 1849. december 22-én a Petrasevszkij-kör többi tagjával együtt kivégzésre vitték Dosztojevszkijt, de aztán az ítéletet száműzetésre változtatták.

I. Miklós idején a rezsim nyílt ellenszenvvel tekintett a vezető értelmiségiekre, a cenzúra keményen lecsapott a gondolkodókra. Az író a Petrasevszkij-kört látogatta, amelyben a pétervári tisztikar és értelmiség csoportosult, és amelynek radikálisabb tagjai kisebb csoportot hoztak létre, hogy titkos nyomdát készítsenek illegális politikai röpiratok terjesztésére.

A terv nem valósult meg, mivel 1849 tavaszán a rendőrség – miután huzamosabb ideig figyelte a társaság tevékenységét – lecsapott a csoportra. Dosztojevszkijt is letartóztatták és a Péter-Pál erőd Alekszej-sáncába vitték. Ekkor írta meg a Kis hős című elbeszélését.

Dosztojevszkij később így emlékezett a végre nem hajtott halálos ítélet előtti percekről: „Mennyire szerettem volna élni, Istenem!… És egyszerre csak a takarodó kürtjele harsant. Felfigyeltem. Társaimat eloldozták az oszlopoktól, visszavezették őket, és felolvasták az új ítéletet: engem négy év kényszermunkára ítéltek. Soha nem volt boldogabb nap életemben!"

nyomtat

Szerzők

-- MTI/PRAE --

MTI


További írások a rovatból

Bognár Péter Lovagoljon Perzsiába a halál! című könyvéről
Az Élet és Irodalom LXX. évfolyamának 42. számáról
Az Élet és Irodalom LXX. évfolyamának 39. számáról
Németh Lászlóról és a Tanúról Füzi Lászlónak ajánlva

Más művészeti ágakról

építészet

Kerekasztal-beszélgetés az építészet kritikai visszahódításáról
Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Matematikai Kutatóintézet volt főigazgatója lett az HUN-REN elnöke
Barrie Kosky Macbeth-rendezése a Bécsi Állami Operaházban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés