"Néhány évvel ezelőtt bukkantam rá az első parókát áruló fotóra, ahol a képen látható középkorú hölgy magát fényképezve kínálta eladásra a parókáját és közben rám nézett: ez a tekintet adta a kezdő inspirációt az internetes hirdetések fotóinak és szövegeinek gyűjtéséhez. A kiállításon a leglátogatottabb magyar internetes aukciós portálra feltett privát fotók gyűjteményéből kiinduló néhány mű látható. A fényképek készítését nem a megőrzés vagy az önmegvalósítás motiválta, hanem a tárgyak előnyösnek vagy látványosnak vélt bemutatása és eladása.

Az internetes hirdetés műfaja, az internetes hirdetési fotó készítése nálunk csak néhány éve lett népszerű, így egyelőre híján van bármiféle ábrázolási protokollnak vagy vizuális hagyománynak. A lakossági hirdetők képi illusztrációi sajátos képi megoldásokat eredményeznek, amelyből a tárgyfotók esetén sajátos tárgyfogalmaik, a saját testüket is felhasználó képek esetén pedig nem-szándékos zsigeri önreprezentációk olvashatók ki.

Ez az amatőr vizuális képi nyelv minden esetben konkrétan és egyértelműen fogalmaz, sok olyan dolog olvasható ki belőle, amit a fényképkészítő nem akart elmondani, illetve aminek legtöbbször valószínűleg nincs is tudatában.

A cím egyaránt vonatkozik a képek lelőhelyére és magára a kiállítóhelyre: galériából galériába kerültek a fotók úgy, hogy valójában egyik sem az – internetes árusok galérájából egy kiállítótérként is funkcionáló kávézóba, egy virtuálisból egy valóságos eladási és közösségi térbe. Így a kontextusváltás, az áthelyezés – egy hivatalos kiállítótérben való megjelenéssel szemben – egy másképpen kódolható helyzetet teremt."