Pogány Frigyesre emlékezve kollokviumot tartottak kedden a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Kara és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) szervezésében, majd felavatták mellszobrát az építész professzorok szoborcsoportjában az egyetem kertjében.

Mezős Tamás, a KÖH elnöke elmondta: Pogány Frigyes irányítása alatt kezdődött meg Budapest műemlékeinek nyilvántartásba vétele, a főváros városképi és műemléki vizsgálata, s készült el Budapest Műemléki Topográfiájának első két kötete. 1935-től a Fővárosi Közmunkák Tanácsánál, majd az abból alakult Budapesti Építési Főigazgatóságnál dolgozott, városépítészeti, művészeti és műemléki ügyekkel foglalkozott, 1945 után ugyanitt a városrendezési véleményező és művészeti csoport vezetője volt.

Az elnök kiemelte a professzor életútjában azt a momentumot, amikor 1958-ban főállású egyetemi tanár lett, s miután 1964-ben kinevezték az Iparművészeti Főiskola igazgatójává, továbbra is tanított a műszaki egyetemen.

Felidézte, hogy Pogány Frigyes kiváló tanár volt, minden egyes előadásra készült, meghatározta annak menetét, még a poénok helyét is. Élményszerűen beszélt, színes diákat vetített, amelyeket ő készített, mindemellett hatalmas anyagismerete, tudása volt.

Hangsúlyozta: a professzor a könyveit is rendkívül közérthető, de magas tudományos színvonalon írta meg, olvasmányos, emészthető, szerethető munkákat hozott létre, amelyek Nyugat-Európa építészetére és urbanisztikájára is közvetlen kitekintést nyújtottak az olvasóknak. Az elnök kiemelte a Szobrászat és festészet az építészetben, a Terek és utcák művészete, a Belső terek művészete valamint A szép emberi környezet című munkákat.

Pogány Frigyes 1908. szeptember 9-én született; iskoláit Budapesten végezte, 1932-ben szerzett építészmérnöki oklevelet a Műegyetemen. 1933 és 1935 között a Hunnia Filmstúdióban dolgozott díszlettervezőként, majd Szabó Márton építész irodájában tevékenykedett. 1949-től a Fővárosi Tervező Intézet (később Buváti) műteremvezetőjeként számos városrendezési terv, egyebek mellett a Duna-partra, a Belvárosra, Óbudára vonatkozó szabályozás elkészítését irányította. 1954-től az Országos Építési Hivatal műemléki osztályának vezetője volt. 1955-ben az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem építészettörténeti tanszéke tanszékvezető docensévé nevezték ki. 1958-ban főállású egyetemi tanár lett, 1964-ben az Iparművészeti Főiskola igazgatójává nevezték ki.

Tanulmányai a művészettörténetnek az építészettel kapcsolatos kérdéseit elemzik, valamint a városi főterek és városnegyedek részletes műemléki és építőművészeti értékelésével foglalkoznak. Ybl-díjjal 1954-ben, Állami-díjjal 1966-ban tüntették ki. Pogány Frigyes 1976. december 15-én hunyt el.