A történelem, a magyar és a cigány nép sorsa, mítoszai jelennek meg verseiben és öntenek formát a képi megformálásban. Aktív alkotói korszaka csupán nyolc esztendő. Költészete és festészete egyaránt fontos a magyar és a cigány kultúra számára. Úgy festett, mint egy gyermeknek megmaradt felnőtt, így tudta látni és láttatni a világot, fantasztikus színekkel, állatokkal, tájakkal és emberekkel. A Nógrád Megyei Történeti Múzeum anyagából és segítségével összeállított időszaki kiállítás segítheti a cigányság társadalmi elfogadottságának kiteljesedését.

Balázs János 1905. november 27-én született Alsókubinban, s 1977. március 18-án hunyt el Salgótarjánban. Felvidéki muzsikus cigánycsaládjával öt éves korától élt Salgótarjánban. Autodidaktaként alakította ki sajátos, semmihez sem hasonlítható képi és gondolati világát. Bár már gyermekkorában megérintette őt a festés, a rajzolás varázsa, képzőművészettel és írással kizárólagosan idős korától kezdett el foglalkozni. Művészetének egyéni mitológiából táplálkozó formanyelvét semmiképpen sem tekinthetjük naivnak, inkább a bennünket körülvevő világ rendkívül sajátos megközelítésének. Festészetének jelentőségével egyenértékű lírája és önvallomásos prózája.

Megkíséreljük az alkotó gazdag, sokrétű munkásságának minél szélesebb ívét megmutatni a látogatók számára. A képzőművészeti anyagban helyet kaptak a művészt körülvevő tárgyakat ábrázoló vízfestményeken túl az otthon, a Pécskő utcai cigánytelep megörökítései mellett Balázs János szürreális, látomásos festményei, gazdag szimbólumvilága.

A kéziratanyagból is aszerint válogattak a kiállítás rendezői, hogy minél szélesebb képet nyújthassanak az érdeklődő számára a művész írásaiból, elsődlegesen pedig a kézírással készült (tehát nem az egyébként saját kézzel gépelt) lapokat igyekeztek elérhetővé tenni.

Balázs János Szétlátásaim a világba című kiállítása az Országos Idegennyelvű Könyvtárban tekinthető meg 2013. március 14-ig.