Marsall László 1933. november 3-án született Szegeden. Költői pályakezdését Weöres Sándor segítette, őt tekintette mesterének - írta életrajzában az MMA.
   
A költő eleinte alkalmi munkákból élt, majd a Magyar Rádióhoz került, ahol 1957 és 1967 között külső munkatárs volt, 1967-től pedig az irodalmi osztály belső munkatársaként dolgozott. 1970-től szabadfoglalkozású író volt. 
   
Első kötete, a Vízjelek 1970-ben látott napvilágot. A hatvanas években tagja volt a Belvárosi Kávéház már legendás hírű értelmiségi társaságának. Második könyve, a Szerelem alfapont 1977-ben, a Porcelánfigurák 1980-ban jelent meg. További kötetei: Egy világ mintája, Negyvenegy öregek, Holdraforgó, Város papírmadárból, Pókhálófüggvények, Tatus és szörnyei, A megpördített orsó, Szélketrec, Holnapután.
   
Válogatott kötetét 1989-ben, a gyűjteményest 2002-ben adták ki. Írt drámákat, rádiójátékokat, ezek mellett festészettel, grafikával is foglalkozott.
   
1984-ben József Attila-díjat, 1987-ben és 2000-ben az Év Könyve-jutalmat, 1991-ben Déry Tibor-jutalmat, 1993-ban Kortárs-díjat kapott. 2000-ben megkapta a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének nagydíját.
   
2002-ben Kossuth-díjjal tüntették ki a költői nyelvet megújító költészetéért, emlékezetes verseiért, egész életútja elismeréseként. 2008-ban Arany János-díjat kapott. 
   
2005-ben a Digitális Irodalmi Akadémia tagjává választották. 2010-ben a Magyar Írószövetség örökös tagja lett. 2000-ben csatlakozott a Magyar Művészeti Akadémiához, 2011-től a köztestület rendes tagja volt.

Marsall Lászlót a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.