Az elsőfilmes svéd rendező - aki alkotásával közel fél éve járja a fesztiválokat, és Budapestre éppen Koppenhágából érkezett - az MTI-nek elmondta, hogy három magányos szereplő "felnőtté válását" ábrázolta, azt akarta bemutatni, hogyan keresik a helyüket a világban. Az Underdog a 40 éves, kétgyerekes szalmaözvegy apa, Steffen, 15 éves lánya, Ida és a bébiszitterből lassan családtaggá váló, 25 éves svéd bevándorló lány, Dino történetét vázolja fel.

Sandahl szerint Ida "a történet szíve", a középen áll az apja és Dino között. A számos svéd munkanélkülihez hasonlóan a szomszédos Norvégiában munkát kereső Dino, akiből alkalmi bébiszitter lesz az átmenetileg anya nélkül maradt családban, a film legerősebb karaktere. A korábban már íróként is bemutatkozott rendező elárulta, Dino a legjobban megírt karakter eddigi pályafutásában.

Azért választott női főhőst - fejtette ki -, mert elege lett abból, hogy a filmvásznon látható női szereplők kidolgozatlanok. Mint mondta, a filmre készülve igyekezett magában háttérbe szorítani a férfit, szeretett volna teljesen Dino bőrébe bújni.

A főhős nem a sztereotip svéd szőkeség, szándékosan keresett barna színésznőt, aki ráadásul nem tősgyökeres svéd. Így a filmben egy olyan szereplőt látunk, aki Svédországban bevándorlónak számít, de Norvégiában már svédként tekintenek rá. Filmjével csöndben ahhoz a vitához is hozzá akart szólni, hogy a sok etnikumot befogadó Svédországban ki is a svéd és ki nem - mondta arra is kitérve, hogy a gazdasági válság miatt Norvégiába tartó svéd kivándorlási hullám még az egykor Amerikába induló svéd hullámot is túlszárnyalta.

Sandahl egy kérdésre elismerte, hogy valóban akad olyan jelenet a filmben, aminek hangulata a Woody Allen-filmeket juttatja a néző eszébe. Nagy rajongója az amerikai rendezőnek, Csak az a szex című filmje utolsó mondatát a karjára tetováltatta: "It's like anything else" (olyan ez, mint bármi más). Bár ez a film nem sorolható Allen jó munkái közé, de ezt a sort remeknek tartja - fűzte hozzá.

Svédországban és Norvégiában is nagy visszhangja volt a filmnek, valójában ez az első olyan játékfilmes produkció, amely ezzel az egyébként szőnyeg alá söpört migrációs kérdéssel foglalkozik. Voltak, akik kifogásolták a film nézőpontját, de sokan megértették és tetszett nekik. Sokan idézik azt a mondást a filmből, amely szerint Norvégia Svédország ostoba unokatestvére, aki megnyerte a főnyereményt a lottón - számolt be a film visszhangjáról.

A film felszabadult, reményteli képsorral záródik. A rendező ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy sok művészfilmnek sötét a vége. "Talán mert közben gyerekeim lettek, egy ideje nem bírom már a cinikus befejezést. Nagyon könnyű cinikus véget írni egy filmnek, és nehéz olyat, ami reményt ad. A társadalom lehet rossz, de az emberek lehetnek jók" - fogalmazott Sandahl.