Berecz András új meselemezének bemutatóján az elhangzó dalok, mesék nem "historikusak", inkább a hazát megtartó erények és remények mécsesei mellett születtek. Túlélésünk, megmaradásunk, felemelkedésünk egy-egy pillanatát és elágazó útjait rögzítik, olykor világos képekben, máskor rejtjelesen vagy öntudatlanul - szerepel a kiadó Fonó Budai Zeneház MTI-hez eljuttatott ajánlójában.

Az új mese CD felnőttmeséi december 5-én először láthatók, hallhatók színpadon.

"Óvatosabb népek a fennmaradásukat fenyegető veszélyeket intelmekbe foglalják, feledni nem hagyják. A szerencsések a' szerint élnek. A létükkel kísérletezők kanyargós utakat járva, magukon próbálják újra és újra. E számon tartott veszélyek közül, az egész emberi műveltségen belül is kiemelkedik a rokoni széthúzás, testvérviszály. Sok régi mese, ének, szentként tisztelt szöveg beszél ezekről. E kiadványban főleg a magyar népköltészetből gyűjtöttem egybe idevonatkozó gondolatokat, kiegészítve a testvéri összetartás és szeretet témáival" - fogalmazott Berecz András.

A mesemondó előadásában egy különös madárfaj viharosabb részeket felkeresve repül vándorútján. Útvonaluk egy tenger alá süllyedt hegység gerince felett vezet. "A vérszerződés szövetségét a Szent Korona alatt megújítva nagy utat tettek meg eleink. A műsorban elénekelt, elmesélt gondolatokban e küzdelmes út alatt húzódó rejtett hegygerincünk néhány pontját, egy-két szakaszát vélem felfedezni".

Berecz András kutatásának tárgya ezúttal a testvérét fel nem ismerő lélek, az embert fel nem ismerő ember: a művész medvebőrbe, filemile tollba, aszott kicsi ember bőrébe bújva brummogva csipogva, suhogva, eget-földet szántva éli át a testvérszeretet és testvérgyűlölet mítikus állapotait.

Az albumon közreműködik Kovács Nóra, Kovács Judit, Navratil Andrea, Demeter László, Dsupin Pál és Szabó Dániel.

Az 58 éves Berecz András dalaiban és meséiben leggyakrabban a magyar történelem eseményeit idézi fel. A millenniumi ünnepi évben jelentette meg a Kőkertben liliom című CD-jét, amelynek énekei a vérszerződéstől a Szent Korona-szövetségig követték nyomon a magyarság útját, sorsának alakulását. További lemezei: A szél patkójától a kő is szikrázik, Kalotaszegi mulatónóták, Megütik a dobot, Szegen csengő, Sinka-ének, Legényes, Sördal (csuvas népdalok magyarul), Hazakísérlek (Gyergyó régi népzenéjéből), Angyalfütty.

1997-ben néprajzi tanulmányt írt a néphagyomány ismeretlen zeneesztétikájáról Bú hozza, kedv hordozza - Magon kőtt énekesek iskolája címmel. Megjelent még a Rokonok söre (csuvas népköltészet (2001)), a Felítő (népdalok, mesék, 2003), a Vallomások, párbeszédek, képek a hagyományos dalolásról, éneklésről címmel is kötete.

Hagyományőrző munkásságát 1985-ben a Népművészet Ifjú Mestere, 1990-ben a Magyar Művészetért díjjal, 1993-ban a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel, 2005-ben Prima Díjjal, 2010-ben Budapestért díjjal, 2011-ben Kossuth-díjjal ismerték el.