A rendezvénysorozat célja, hogy emléket állítson a holokauszt áldozatainak, illetve hogy bemutassa a magyar vidéki zsidóság vészkorszak előtti történetét és gazdag kulturális hagyományát. Kevesen tudják ugyanis, hogy a zsidóság egyik vallási irányzata és kulturális hagyománya, a haszid (lelkes, jámbor) mozgalom, amely a 18. században Lengyelországban alakult ki, egészen a második világháború végéig Magyarország észak-keleti régiójában is jelen volt. Ebből a kultúrkörből származik Martin Buber és Marc Chagall, magyar részről viszont Ámos Imre festészete is ebből a hagyományból táplálkozik.

A fesztivál február 4-én csütörtökön 19.00 órakor Gyöngyössy Imre, Petényi Katalin és Kabay Barna Csodarabbik földjén (1985, ’60) című dokumentumfilmjével vette kezdetét. A film alkotói egy másik játékfilmjük, a Jób lázadása előmunkálatai során találkoztak néhány észak-magyarországi holokauszt túlélővel. Valamikor több százezer magyar zsidó, leginkább egyszerű földműves, kézműves és kiskereskedő élt ezen a vidéken a haszidok jámbor hagyományát követve. Majdnem minden vallásos központnak megvolt a maga csodarabbija (Nagykálló, Sárospatak). Sírjukat máig nagy tisztelet övezi, messzi országokból érkeznek zarándokok, hogy ezeket a szent helyeket felkeressék. A holokauszt vetett véget ennek a gazdag, békés kulturának. Sokáig csak elhagyatott temetők és romos zsinagógák szemléltették a kis létszámú túlélő tanúvallomásait. A dokumentumfilm ezeknek az egyszerű embereknek, bölcsességüknek, életszeretetüknek és a szeretteik elvesztése felett érzett mérhetetlen szomorúságuknak állít emléket. A megrázó életsorsok bemutatásával a film szembesíti a nézőt a háborút követő „cinkos csenddel” és egy másik diktatúra elnyomásával is, amely gyakran megakadályozta az elszenvedett traumák feldolgozását.

A dokumentumfilmet február 4-én, 20.30 órakor Gyöngyössy Imre és Kabay Barna Jób lázadása (1983, ’105) című játékfilmje követte. Az Oscar-díjra jelölt film a második világháború egy drámai és fájdalmas időszakát mutatja be. Jób, feleségével, Rózával együtt egy kis magyar faluban él. Hét gyermeküket temették, mielőtt azok elérték volna a felnőtt kort, így öregségükre utód nélkül maradtak. 1943-ban örökbe fogadják a keresztény származású Lackót. Jób fiaként kezeli a fiút, és megtanítja az élet szeretétére, bevezeti őt a zsidó vallás gazdag hagyományaiba. A házaspár örül, hogy a kisfiúban örökösre leltek, ám egy nap elkezdődik a magyar zsidók deportálása... A film erkölcsi mélységein túl széles bepillantást enged a vilgáháború végén szinte teljesen megsemmisült vidéki zsidóság hitvilágába és kulturális gazdagságába.

A fesztivál 2016. február 11-én, csütörtökön 20.30 órakor Petényi Katalin és Kabay Barna Ámos az Apokalipszis festője (2015, ’55) című dokumentumfilmjével zárul. Ámos Imre (1907-1944) festőművész, akit a művészettörténet gyakran a „magyar Chagallnak” is nevez, drámai életútjával napjaink számára is intő jel. A dokumentumfilm a zsidó származású festő művein, naplóján és archív felvételeken kereszül mutatja be, miként formálta át a történelem ezt a mély hitű, lírai temperamentumú művészt kora prófétájává, aki műveivel tiltakozott a fasizmus embertelensége ellen. A film megeleveníti azokat a békés éveket is, amikor a művész még egy jobb világba vetett hittel és reménnyel festette képeit. Ezekkel a képeivel az 1937-es párizsi világkiállításra készült, ahol Marc Chagallal is találkozott. A világkiállításról hazatérve a polgári származású művész békés, hagyományörző műveit apokaliptikus művek váltották fel, amelyek hűen ábrázolták akkori lelkiállapotát. Ámos Imre a munkaszolgálatok során sem hagyta abba az alkotást, egészen 1944–ben bekövetkezett deportálásáig rögzítette a háború borzalmait és sokkoló látomásait. A vetítést megelőzően, 19.30 órakor a Római Magyar Akadémia Galériájában a festőművész azonos című kiállításának megnyitójára kerül sor.

A filmeket magyar nyelven olasz nyelvű feliratokkal vetítik. A vetítésekre a belépés ingyenes. A rendezvénysorozaton jelen lesz Petényi Katalin és Kabay Barna rendező.

Forrás: sajtóközlemény, Istituto Balassi – Accademia d’Ungheria in Roma.