A Nobel-díjas író szövegeinek gondozója és köteteinek szerkesztője felidézte: 1994-ben Szegeden találkozott először Kertész Imrével, akit Pilinszky János levelezésével - a Sorstalanság írója jóban volt a költővel - kapcsolatban keresett fel.
    

Hamarosan barátság alakult ki kettejük között, ismeretségük Kertész Imre Nobel-díja után vált munkakapcsolattá, a Felszámolás (2003) című kötetet már Hafner Zoltán szerkesztette.
    

A Felszámolás megjelenése után Hafner Zoltán egy hosszú, másfél éves beszélgetéssorozatba kezdett Kertész Imrével, amelynek anyaga ma még kiadatlan, ám ennek nyomán született a K. dosszié (2006) című kötet ötlete.
    

"Kertész Imre teljesen egyedi jelensége a magyar irodalomnak" - fogalmazott Hafner Zoltán, kiemelve, hogy rengeteg a félreértés az író körül. Noha valóban "radikális gondolkodású", a posztmodern számára nehezen értelmezhető író volt, de "aki ismerte, tudja, hogy nem volt megosztó személyiség".
    

"Egészen biztos vagyok benne, hogy nem ő tette magát megosztóvá, hanem a környezete nagyon nehezen tudta elviselni azt, hogy Nobel-díjat kapott" - hangsúlyozta Hafner Zoltán. Hozzáfűzte: az irodalmi Nobel-díj olyan fénytörésbe helyezte az írót, amely "nem nagyon felelt meg a valóságnak".
    

Mint fogalmazott, ha Kertész Imre nem lett volna Nobel-díjas, talán nem tartották volna olyan radikálisnak a gondolatait, így megosztónak sem tartották volna sokan, "noha akkor is ugyanazt gondolta és ugyanazt mondta volna".
    

Hafner Zoltán az MTI-nek beszélt arról is, hogy úgy véli, Kertész Imre összesen hatkötetnyi anyagot kitevő naplóit érdemes lenne a maguk teljességében megjelentetni.