A közlemény szerint a szertartás nyilvános részét a temető előtti Barcsay Jenő téren tartják, a sírnál csupán a szűk család búcsúztatja az életének 84. évében, súlyos betegség után elhunyt művészt.
    

Deim Pál a Képzőművészeti Főiskolán sokszorosító grafikát tanult Papp Gyula és Ék Sándor tanítványaként, 1990-től a Főiskola címzetes egyetemi tanára, a Szentendrei Artéria Alkotóközösség tagja, 1991-től a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagja volt.
    

Önálló kiállításai a szentendrei Ferenczy Múzeumban, a pécsi Janus Pannonius Múzeumban, a budapesti Műcsarnokban és az Ernst Múzeumban nyíltak. Művészetelméleti és kritikai írásainak gyűjteménye A nagy művészet csendben növekszik címmel 2016 tavaszán jelent meg Wehner Tibor gondozásában és szerkesztésében.
    

Művészete elismeréseként 1974-ben az országos kisplasztikai biennále első díját, 1978-ban a nemzetközi kisplasztikai kiállítás díját, 1985-ben Munkácsy Mihály-díjat, 1987-ben Pro urbe Szentendre díjat, 1990-ben kiváló művész címet kapott.
    

Az alkotó 1993-ban vehette át a Kossuth-díjat, 2001-ben Kölcsey Ferenc Millenniumi díjat, 2002-ben a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének nagydíját, 2003-ban Prima-díjat, 2007-ben a Magyar Festészet Napja Alapítvány életműdíját, 2014-ben pedig a Nemzet Művésze díjjal tüntették ki.
    

Deim Pált az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekinti.