Az Olimpia és politika - Berlin/Barcelona 1936 című tárlat azt vizsgálja, hogy a nemzetközi sportesemények miként váltak az ideológiai harc terepévé az átpolitizált 1930-as években és hogyan tettek szert eltérő politikai jelentőségre.
    

Az augusztus 28-ig tartó kiállítás archívumi forrásokat, híradórészleteket, filmeket, fotókat felhasználva mutatja be a berlini játékokat a barcelonai munkásolimpia eszméjén keresztül, bemutatva a háborút is, amelyet a berlini olimpiával a náci ideológia jól és hatékonyan propagált - közölték a tárlat rendezői az MTI-vel.
    

1936 nyarán két európai város is nagyszabású sportesemények megrendezésére készült: míg Berlin a XI. nyári olimpiai játékokat készítette elő, addig Barcelona a munkásolimpiára, más néven a népek olimpiájára készült, amely alternatívát kívánt nyújtani a náci rezsim által szervezett és erősen ellentmondásos olimpiai játékok ellenében.
    

A berlini játékok megnyitását fanfárok, Richard Strauss zenéje és az olimpiai harang hangjai hirdették, Barcelonában, az Olimpíadán részt venni szándékozó munkások ezreinek hangját azonban elnyomta a háború zaja. A tervezett megnyitó ünnepség előtt egy nappal Francisco Franco tábornok és csapatai katonai puccsot hajtottak végre. Bár a munkásolimpia meghiúsult, néhány sportoló Spanyolországban maradt, hogy a köztársaságiak oldalán harcoljon a spanyol polgárháborúban.
    

Ez a két sportesemény nemcsak a kezdésük körülményeiben különbözött: a berlini nyári játékok és az Olimpíada Popular szervezőinek alapvetően más elképzelései voltak a sport társadalmi és politikai jelentőségéről, és ezeket az eszméket radikálisan eltérő módon is kommunikálták a nemzetközi sportközösségek és a nagyközönség felé.
    

A berlini játékokkal a náci rezsim ugyan sokat tett azért, hogy nagyszerűségét és pompáját demonstrálja a látványos épületekkel, dekorációkkal és médiakampánnyal, Barcelonában és a spanyol polgárháborúban azonban rövidesen megtapasztalhatta a világ az ilyen propaganda valódi következményeit.
    

A kiállítást Rajk László tervezte, kurátora Gwen Jones, Székely Katalin és a Blinken OSA Archívum volt, partnerként közreműködött a Goethe Intézet és a Cervantes Intézet.