Mint felidézte, a két alkotó megismerkedésének története úgy hangzik, mint valami legenda. Illyés Gyulát az ötvenes években ugyanis felkérték, patronáljon ő is egy fiatal költőt, és valamilyen megérzés hatására a számára akkor még ismeretlen Csoóri Sándorra esett a választása.
    

Illyés Gyula látta a fiatal Csoóri Sándor tehetségét, verseket kért tőle, személyes beszélgetéseket javasolt és sorsa iránt is érdeklődött - emlékeztetett. Mint hozzátette, a hetvenes években már számos küzdelemnek, melyekben Illyés Gyula fellépett, Csoóri Sándor katalizátora vagy szervezője volt; az idősödő, beteg Illyés Gyula Csoóri Sándor által is lett aktív részese irodalmi, társadalmi folyamatoknak.
    

Illyés Mária szerint édesapja és Csoóri Sándor ízlésbeli és véleménybeli hasonlósága számos dologra, a küzdelmek megvívásának módozatára is kiterjedt: nem a viszály, hanem az egyetértés lehetősége volt a fontosabb számukra.
    

Illyés Mária elmondta: egyetemista társai számára a bő egy évtizeddel idősebb Csoóri Sándor valóságos hős volt, miközben ő otthonról tudott Csoóri küzdelmeiről, kudarcairól, fájdalmairól is.
    

Szomorú, hogy Csoóri Sándor fájdalommal ment el: akárcsak Illyés Gyula, úgy érezte, hogy a világ jobbításáért folytatott harca nem volt eléggé sikeres - jegyezte meg.
    

Csoóri Sándor életműve most áll össze abba az egységbe, amelynek meg kell kapnia a méltó figyelmet, "szelleme ebben az emelkedő műben velünk marad" - emelte ki Illyés Mária.