A történet szerint Hubert Jacquin, az egykor megbecsült szülészorvos, akit André Dussollier alakít, felesége halála után a magányos nyugdíjasok ingerszegény életét éli. Kedvenc pékségében is aggódva figyelik elmagányosodását, ahol végül rábeszélik, fogadjon fel egy házvezetőnőt. Csakhogy a házvezetőnő helyett az albérletet kereső Manuelát hívja fel. A fiatal és extravagáns lány szinte azonnal felforgatja Hubert életét. Egy közösen átbulizott éjszakán Hubert még abba is beleegyezik, hogy a két további üres szobáját is kiadja. Mire józanul is végiggondolhatná, már késő. Marion, a szorongó nővér és Paul-Gérard, a válófélben lévő ügyvéd már friss lakótársként jönnek szembe az előszobájában.

Francois Desagnat-t, a film rendezőjét és íróját A cucc, A 11 parancsolat és a Mint(a)apa alkotásairól ismerhet a magyar közönség.

A rendező az MTI-nek elmondta, hogy a film történetének eredeti ötlete a producertől származik, aki a Facebookon látott albérlethirdetésekben megfigyelte, hogy míg korábban Párizsban a fiatal egyetemisták egyedül kerestek garzonokat, kisebb lakásokat, ma már inkább együtt akarnak bérelni lakást, többen szeretnének együtt lakni, meg akarják egymással osztani az életteret.

Ebből jött a történet, hogy legyen egy magányos özvegyember, aki a nagy lakásába befogad albérlőket - mondta. "Szerettem volna kitágítani ezt a témát. Arra gondoltam, hogy induljunk ki egy családtörténetből. Az adoptálás vonalat, a családépítés szálat már én vittem bele a filmbe" - magyarázta.

A filmben szereplő három albérlő különféle karaktereket testesít meg. Huberről, a főszereplőről lassan derül ki, hogy mielőtt megözvegyült, aktív társadalmi életet élt. Manuela - akit Bérengére Krief játszik - érkezése felforgatja az eddigi életét. Az excentrikus fiatal egyetemista lány kezdetben Hubert-nek pont az ellentettjeként mutatkozik: nem kötődik senkihez és semmihez.

Az Arnaud Ducret által megformált Paul-Gérard válófélben lévő ügyvéd, akinek a személyisége kontrasztja annak a képnek, ami az ügyvédekről az emberekben él. Ő ugyanis félénk és önbizalomhiányos. A találkozás a többi albérlőtárssal a szerelemet és magabiztosságot hozza meg neki - tette hozzá.

Marion, a vidéki ápolónő, akit Julia Piaton játszik, sokáig édesanyjával élt és most, hogy egyedül kerül Párizsba, emancipálódik és a történet végére ő is sokkal magabiztosabbá válik.

"A film a változásokról, a személyiségfejlődésről is szól, hogy a főszereplő gyerektelen Hubert az albérlők apjává válik és közben megtalálja saját magát. A többi szereplőnek köszönhetően újjászületik" - mutatott rá a rendező.

Julia Piaton, akit a Bazi nagy francia lagzik című filmből ismerhetnek a magyar a nézők, az MTI-nek elmondta, hogy az általa megformált félénk Marionnak nagyon jót tesz ez a lakótársi viszony, amely kinyitja őt a többiek felé. "Egy családba kerülve - hiszen egy igazi család lesz a szereplőkből - mindent megkap, amit amíg egyedül volt, nem kaphatott meg. A magány, az egyedüllét végigkíséri a filmet" - hangsúlyozta.

Elmondta: a filmben ugyan lakótársakról van szó, de mégis egy igazi család jön létre a cselekmény végén. A szereplők egyedül érkeznek meg az albérletbe, mindenki valamilyen személyes válságon megy keresztül, majd a történet végére átalakulnak, változnak a szereplők.

"Nekünk fiatal színészeknek hatalmas dolog volt André Dussollier-val együtt dolgozni. Érdekes volt látni, hogy mi színészként ugyanolyan félénkek voltunk a nagy és ismert francia színésszel szemben, mint ahogy a filmben az albérlők is félénkek a háziúrral szemben, a társadalmi különbségek és a kor miatt is" - tette hozzá Julia Piaton.