A természetben rejlő gondolati, mitikus, vizuális összefüggések foglalkoztatják a debreceni születésű Nagy Gabriella festőművészt, aki érzéki látvánnyá, koncentrált képi világgá formálja a privát történeteket megidéző belső tájakat. A művész gyerekkori, vidéki nagyszülőkhöz köthető élményei és felnőttkori utazásai meghatározták azt a látásmódot, ami alapján a tájfestészet tradícióját újraértelmezte. Korai alkotói korszakában a romantikusokhoz hasonlóan úti élményekből kiindulva és Caspar David Friedrich – a legnagyobb német romantikus festő – előtt tisztelegve készítette különleges légköri jelenségeket ábrázoló tájképeit.

Új festményein állatokat jelenít meg olyan helyzetekben, amelyek a valóságban sohasem létezhetnek. Nem egyszerű állatportrékat látunk, hanem különös szituációkba helyezett lényeket, amelyek az elképzelhető történetekben egyszerre töltenek be emelkedett és játékos szerepet, emberi viselkedésformákat vesznek fel: könyökölnek, hánynak, könnyeznek. Az antropomorfizált állatok cselekvéseikkel és gesztusaikkal esendőek és gyarlók, ugyanakkor magasan a környezetük fölé emelkedő, spirituális lények. Az állattörténetek abszurd elemekkel való ötvözése szinte észrevétlenül vezet bennünket lírai, romantikus, komikus és tragikus események felé. Miközben a valóságos, a humanizált, megművelt tájba helyezi őket, azzal a gesztussal, hogy elemelkednek a földről, és az ég felé szállnak, vagy bennünket bámulva sírnak, olyan peremvidékre érkezünk, ahol az elvont a hétköznapival, az abszurd a realizmussal találkozik.

 Az iróniával megjelenített repülő bárányok, a puska körül forgó nyestek, a hipnotizőr medve és a síró szarvas párhuzamos világukban keresik a valóság kiterjesztésének határait. Ahogy a tájakban alig fölsejlő, lebegő emberalakok is, akikben ideális esetben magunkra ismerhetünk, de legalábbis a szárnyaló, a valóságtól szó szerint elrugaszkodó művész archetípusára. A képek történeteiben mégsem uralkodik el a pátosz, megmarad az egyensúlyi helyzet a valós események és a fantázia keskeny mezsgyéjén, a befogadó pedig a történetek részesévé válik. 

Kurátor: Szoboszlai Lilla
Megnyitó: 2017. augusztus 17. (csütörtök), 17.00
Megnyitja: Készman József művészettörténész
Közreműködik: Pető Áron gordonkaművész

Nagy Gabriella: A végtelenbe és tovább

2017. augusztus 18. - 2017. október 15.

MODEM  (4026 Debrecen, Baltazár Dezső tér 1.)