A filmet Gelencsér Gábor filmesztéta előadása vezeti fel. A filmet magyar nyelven vetítik. A film hossza 93 perc. Az eseményen a kiállításra váltott belépőjeggyel lehet részt venni. A filmet a bemutatója idején ellenségesen fogadta a kultúrpolitika, de az érzékenyebb művészek, mint például Petri György, lelkesen írtak róla, s a szakma is nagyra értékelte, amit a Magyar Filmkritikusok elsőfilmes díja bizonyít. A hivatalos »filmelhárítók« mégsem tudtak belekötni a rendezőbe, mivel az nem kritizálta a rendszert, hanem az egészre mondott nemet.

A filmben – egy izgalmasnak ígérkező történet során – nem történik semmi, pontosabban a nagybetűs Semmi történik meg benne: a késő Kádár-kor végtelennek tűnő és sehova nem vezető pangása, bomlása. Mindennek közegéül Jeles az 1970–80-as évek fordulójának ifjúsági szubkultúráját választotta, ám a film jóval többről tudósít, mint egy nemzedék életérzéséről: a helyről és az időről, amelyben – akkor úgy tűnt – mindörökre élnünk adatott.