Az 5+1 totál

Az alábbi (kevéske, de annál impozánsabb) hat könyv már megjelent magyar fordításban:

Jenny Eprenbeck: Megy, ment, elment (Gehen, ging, gegangen, ford. Blaschtik Éva, Park, 2017)

Bár a Times idei listáján szerepel a regény, ez csak az angol fordítást jelzi – a könyv eredetileg 2015-ben jelent meg. ’15-ben, amikor a menekültválság médiaszerepe a csúcson volt (most sem jobb a helyzet, csak kisebb a hírértéke), amikor nem telt el úgy nap, hogy a nemzetközi sajtóban ne szerepeljen anyag a különböző bevándorlókról. Ez a krízis Eprenbeck regényének is az alapja: egyrészről ott van Richard, a nyugalmazott berlini professzor, másrészről pedig az Oranienplatzon táborozó észak-afrikai menekültek. A könyv a még-be-nem-bukott Wilkommen-kultúra, a tanácstalanság érájának terméke, amikor a kezdeti pánik és fejetlenség után elkezdtek felvetődni  kérdések, és az a néhány ember, akiknek Richard az archetípusa, megpróbált válaszokat találni rájuk.

Jo Nesbø: Macbeth (ford. Petrikovics Edit, Kossuth, 2018)

A világhírű – és itthon is meglepően nagy sikernek örvendő – norvég író a Shakespeare-dráma noirhoz illő elemeit kihangsúlyozva egy dinamikus, gyors tempójú krimit alkotott. A cselekményt Nesbø a ’70-es évek Glasgow-jába helyezte, ezzel elkerülhetetlen politikai és szociális aspektust biztosítva a regénynek. Macbeth rendőrnyomozó, Lady kaszinótulaj; a szüzsé sűrűjét a korrupció, a drogügyek, a hatalmi harc teszi ki.

Rachel Kushner: A Mars klub (The Mars Room, ford. Müller Péter Sziámi – Müller Máté – Müller Brúnó Noé, Athenaeum, 2018)

A Man Booker-díj egyik döntőse korunk Egyesült Államokjának azt az oldalát mutatja meg, ahol nincs csillag a járdában, ahol nincs felirat a domboldalon. A regény főszereplője egy korábbi öltáncos, aki kétszeres életfogytiglanját kezdi meg egy női börtönben. A regény bemutatja, ahogy két identitás – egy korábbi, már leáldozott és egy aktuális, nem önként vállalt – hogyan ütközik, hogy milyen, amikor el kell fogadni egy új valóságot úgy, hogy a falakon túl ott várnak az emlékek és egy gyermek. Kushner a velőbevágó témák ellenére mindig meg tudja tartani a humorát – emiatt is nevezi az Entertainment Weekly a 21. század egyik nagy regényírójának.

Naomi Novik: Ezüstfonás (Spinning Silver, ford. Heinisch Mónika, GABO, 2018)

Az Ezüstfonás műfajilag az egyik legérdekesebb regény a listában: Novik írt egy tündérmesét, ami amellett, hogy képes friss és releváns maradni, „Tolkien végtelenségével és Le Guin hétköznapok iránti empátiájával és örömével” is rendelkezik. Az Ezüstfonásban megfér egymás mellett a pénzkölcsönzés, a tartozásgyűjtés, a képesség, hogy a főszereplő ezüstből aranyat varázsoljon, de marad hely jégtestű lényeknek, hercegnőknek és cároknak(!) is.

Michael Ondaatje: A háború fényei (Warlight, ford. Bíró Júlia, XXI. század, 2018)

Az angol beteg szerzője új regényének kezdetén a második világháború még éppen csak véget ért, amikor a főszereplő családja szétszakad: a 14 éves fiú szülei a Szövetséges hírszerzés parancsára Szingapúrba költöznek, két gyermeküket pedig Londonban hagyják. Aztán 12 év elteltével a már felnőtt Nathaniel megpróbálja rekonstruálni emlékeit a zavaros időszakról. Ondaatje a poszt-világháborús Nyugat, az intrikák, az erőszak, a románc motívumait felhasználva készítette el hetedik regényét.

Homérosz: Odüsszeia (Οδυσσεια, ford. Devecseri Gábor, Európa, 2016)

Az ominózus +1. Emily Wilsonnak hála most készült el az Odüsszeia új angol fordítása, és hát mivel újra ki lett adva, egyértelműen felkerült a top 100-ba. Itt is van helye, mégiscsak az első kulturális lépcsőfok vagy micsoda.

A 4 kvázi

Konkrétan ezeknek a könyveknek sajnos nincs még fordításra, viszont a szerző más művei (már) elérhetőek magyarul.

Mario Vargas Llosa: The Neighbourhood (Cinco esquinas)

Mario Vargas Llosa perui Nobel-díjas szerző, 25 könyve jelent meg magyarul. Nobeljét a „hatalmi berendezkedések feltérképezéséért és az egyén ellenállását, lázadását, alulmaradását bemutató erőteljes ábrázolásmódért” kapta, ezek a fő építőelemei a The Neigbourhoodnak is: a korrupció, a hedonizmus, az erőszak. Vargas Llosa bemutatja, hogy a polgári élet degradálása mindenkit érint – függetlenül attól, hogy szegény vagy gazdag, bűnös vagy áldozat.

Romain Gary: The Kites (Les Cerfs-volants)

A litvániai zsidó származású francia művész (aki életében még saját munkáit fordította franciáról angolra, vagy vice versa) utolsó műve az 1980-as öngyilkossága előtt. A regény a francia ellenállást helyezi a centrumba, a szerzőhöz hűen átitatva az identitás újraértelmezésének toposzával. Franciául is csak 2017-ben jelent meg a sok álnevű szerző utolsó könyve, így talán még érdemes reménykedni a magyar fordításban. Addig is ott van a négy magyarul is olvasható regénye, és a filmjei.

Denis Johnson: The Largesse of the Sea Maiden

A The Largesse of the Sea Maiden Johnson posztumusz novellásgyűjteménye. A szerző híres volt a halandóságról való értekezéséről, ez feltűnik a jelen kötetben is: „Nem vagyok halott. De talán mire majd olvasod.” Johnson egyetlen, Mindenki marad! című könyve érhető el magyar nyelven, a Magvető kiadásában.

Patrick Chamoiseau: Slave Old Man (L' Esclave Vieil Homme Et Le Molosse)

A francia szerzőre jellemzően a Slave Old Man Martinique-ban játszódik (ahogy a magyarul megjelent Valamikor hajdanában is), ahol is a főszereplő – rabszolga – megszökik a „gazdája” és annak monstrumszerű kutyája elől. A regény központi motívuma az a sokk, ami a hirtelen jött szabadsággal együtt él át egy olyan ember, aki egész életét alsóbbrendűnek titulálva, parancsokat követve élte.

Az 5 nuku

Ezek a könyvek szintén nem jelentek meg magyarul, és a szerzők további művei – ha vannak egyáltalán – sem érhetők el, de olyan kvalitásokkal rendelkeznek, melyek mindenképp érdemesek a figyelmünkre.

Nick Drasno: Sabrina

A Sabrina az első rajzolt regény (graphic novel, annyi különbség van a képregényt takaró comic book-kal szemben, hogy utóbbi periodikusan megjelenő sorozat, előbbi önmagában teljes értékű, szuverén alkotás), amit jelöltek a Man Booker-díjra. Ez szerintem egy rettenetesen fontos nyitás kezdete az irodalmi szféra részéről (kéz a kézben Bob Dylan Nobel-díjával), végre elértünk arra a pontra, ahol a kánonba már nem csak a műfaji korlátokat véresen betartó produktumok kerülhetnek be, hanem a huszadik század paradigmaformáló műfajai is. A regénybe itt nyerhettek betekintést.

Lisa Brennan-Jobs: Small Fry

A szerző Steve Jobs lánya. Ez eddig még annyira nem is lenne érdekes. A könyvből viszont kiderül, hogy Jobs évekig fel sem vállalta a lányát, aki így a depressziós, labilis és elszegényedett anyjával élt. Aztán amikor már el kellett fogadnia, hogy Lisa az ő gyermeke (mert pozitív lett a DNS-teszt), akkor megkezdődött a – mai terminológia szerinti – gyermekbántalmazás. Nem szerelt fűtést a kislány szobájába, kilencévesen a szexuális preferenciáiról faggatta, és ez csak a jéghegy csúcsa. Na, ez már felkelti a figyelmet. Mindezek ellenére a Small Fry elsősorban memoár, és nem karaktergyilkos könyv; egy kislány emlékei az abúzív apjáról, aki történetesen Steve Jobs.

Susan Orlean: The Library Book

1986-ban a los angelesi központi könyvtár lángokba borult: 400 000 könyv teljesen elégett, 700 000 könyv megsérült. Több, mint harminc évvel később is tisztázatlanok az okok – baleset miatt alakult ki a tűz, vagy valaki szándékosan gyújtotta fel a könyvtárat? Ez a könyvtártűz adja Orlean új könyvének gócpontját, ami amellett, hogy az ügy legmélyébe belemerül, és a szerző hosszas kutatásainak részleteit feltárja, egyben egy könyvszerető elméjének a kivetülése is. „[A könyvtár azon  kevés intézmények egyike], ami szeretettel vár mindenkit, és nem kér semmi pénzt ezért a meleg fogadtatásért.”

Tayari Jones: An American Marriage

Roy és Celestial egy fiatal atlantai fekete pár, „feltörekvőben”. A probléma csak az, hogy Royt tizenkét év börtönre ítélik nemi erőszakért – amit nem követett el. A regény szüzséje megidézi Harper Lee klasszikusát, a Ne bántsátok a feketerigót, és lassan égő feszültséget teremt a fiatal pártól ellopott idő igazságtalanságával.

Sigrid Nunez: The Friend

Nunez díjnyertes regényének (a Nemzeti Könyvdíj Szépirodalom kategóriájának 2018-as nyertese) elbeszélője megörököl egy német dogot barátjától és mentorától, egy korosodó írótól, aki öngyilkosságot követett el. A regény bejárja a szeretet és a gyász intervalluma közti ambivalenciát, az E/2-ben elbeszélt történet során a főszereplő vagy elhunyt barátját, vagy Apollót, a kutyát címzi meg (bár nem mindig szükséges a distinkció), képet fest az elkeseredés folyamatáról, mégis tiszteleg azon értékek előtt, amiket fontosnak tart.

A cikkben használt képeket, illetve a leírások tartalmához szolgáló irodalmat a The New York Times jelölt cikkéből, illetve a moly.hu adatbázisából szereztem. Az idézetek a The New York Times jelölt cikkéből való fordítások.