Természetesen nem vagyunk naivak: a könnyű hozzáférhetőséget és másolhatóságot/megoszthatóságot biztosító online kommunikációs felületek korában aligha hihetünk a teljes biztonságban és diszkrécióban (bár legalább utóbbi tisztelete elegáns gesztus volna). Ráadásul független civil szervezetként abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy titkolni valónk sincs senki előtt. Azt azonban aggályosnak tartjuk, ha egy politikai közszereplő nemcsak, hogy hozzájut rá nem tartozó információkhoz (ami maradhatna az ő titka), de azokra a nyilvánosság előtt hivatkozik, és minderre még büszke is. 

Egyszerűbben és rövidebben szólva: nem nagyon illik kihallgatni a beszélgetést a szomszéd asztalnál (bár hasznos lehet), továbbadni pedig kifejezett otrombaság.

A kiszivárogtatás árnyékában már jóval kevesebb szó esik arról, mi is történt valójában a Móricz Zsigmond-ösztöndíj kuratóriumában. A döntés, miszerint nem használják ki a szabályzat adta lehetőséget, és nem osztják ki mind a 26 díjat, első hangzásra számunkra is meglepő lehet. (Megjegyezzük: a 2019-es kiírás még „legfeljebb 13 fő” részére szólt, ezt a keretszámot idén kivételesen emelték volna meg, „legfeljebb 26 főre”.) Ám nem mi ültünk a kuratóriumban. Mi pedig továbbra is maradéktalanul megbízunk az általunk delegált kurátor szakmai munkájában (és a többi delegáltét sem kívánjuk kétségbe vonni), akinek a döntéseiben és erőfeszítéseiben az elmúlt három évben sem volt okunk kételkedni. Árral szemben kurátorkodni nem ajándék, egyre kevesebben vállalják, tiszteljük a keveseket, akik harcba mennek értünk.

Czinki Ferenc, alelnök

Szkárosi Endre, elnök

Szépírók Társasága