Zalán Tibor a Rózsavölgyi Szalon felkérésére írta a művet, amelynek bemutatóját a pandémia miatt már kétszer el kellett halasztani, és csaknem egy évet várt a színház arra, hogy műsorra tűzhesse a darabot.

Mint írják, a darabban egy fiktív családi történeten, egy fiatalember kései útkeresésén keresztül üzen a múlt a jelennek. A Fiú nem tud továbblépni, élete megakadt. Hogy rájöjjön, miként jutott idáig, újra végig kell élnie korábbi helyzeteket, fel kell tárnia a múltat, titkokat, elhallgatásokat. A költészet olykor felemeli a drámát, miközben a szerző voltaképpen nagyon is reálisan arra keresi a választ, hogyan tudunk, vagy nem tudunk ma Magyarországon együtt élni.

Őze Áron szerint mindenki cipeli magával a családi történeteket, a történeteken keresztül privát sorsokat és történelmi korszakokat is, még akkor is, ha nem beszéltek minderről a családban. "Az elhallgatott privát múltból adódó frusztráció megnehezíti az ember helyzetét a közösségekben, a társadalomban. Rombolja az egyént magát, rombolja a kapcsolatait is. Hiányzik az életének az alapköve ugyanis, az identitás" - fogalmaz a rendező.

Mint hozzáteszi, Zalán Tibor művének főszereplője szinte megállítja az időt, hogy felfedezze - ha még nem késő -, mitől nem tud saját maga, egyedül továbblépni, mitől nincsen saját története, mitől nem képes változni, egyáltalán: kicsoda ő.

Zalán Tibor eredetileg a rendszerváltozásról szeretett volna darabot írni. A téma boncolgatása közben szembesült az emberi sorsokkal, azzal, hogy a rendszerváltozással nem lett boldogabb az ember, hanem problematikusabbá vált számára a létezés.

Az El kell mondanom cím azért született meg, mert az általa kitalált család szereplőinek van olyan kényszerük, hogy hallgassanak, és közben folyton beszélnek. "De soha nem arról beszélnek, amit el kell mondani. És amit elmondanak a darabban, az El kell mondanom nyitómondattal, azt soha nem másnak mondják el, hanem önmagukban próbálják összegezni azt, amit nem lehet összegezni" - fogalmaz a szerző, hozzátéve: nem lehet összegezni azt, hogy ha egy élet 1940 tájékán kezdődik, abba belefér egy II. világháború, abban benne van 1956, benne van a rendszerváltozás, és a környezetük nem mindig érti a reflexióikat. Hogy mit miért csinálnak. Ők maguk sem értik. "Én erre próbáltam meg rájönni, miért ismétlődnek a hibák, miért ismételjük meg azt, ami velünk történik, a sérelmeinket miért toroljuk meg akaratlanul az ártatlanokon, amikor mi is ártatlanul éltük át a sérelmeket" - hangsúlyozza az író.

Mint fogalmaz, valahol oda lyukadt ki, hogy az ember megválthatatlan és megváltoztathatatlan, illetve nem tud változni. "Az a lényege, hogy mindig ugyanaz: teli problémával és a környezete jobb vagy rosszabb; szerencsétlen vagy szerencsésebb; mindig önmaga lesz saját maga számára a legnagyobb kérdőjel és a megfejthetetlen keresztrejtvény".

A darabban Ágoston Péter, Kútvölgyi Erzsébet, Fekete Linda, Auksz Éva, Cserna Antal, Ozsgyáni Mihály és Sipos Imre játszik. Az előadás díszlete Enyvvári Péter, a jelmez Kiss Fabióla munkája.

További információ a darabról ezen a linken olvasható.

A négyzetes kép forrása: Rózsavölgyi Szalon