A Non Fungible Token (NFT) a crypto valuták megjelenésével egyidejűleg keletkezett, amikor Mike Winkelmann Everydays: the First 5000 Days című munkája 2021-ben 69 millió dollárért került kalapács alá a Christie's márciusi aukcióján. Winkelmann egyből a harmadik élő legdrágább művésszé vált. Az eddig névtelen NFT megkezdte ámokfutását, felkavarva a művészeti szcénát.

Az NFT lehetőséget adott a digitális művészet értékesítésre, így akár tekinthetünk rá úgy is, mint a 21. század könyvnyomtatására, amivel bár nem a Bibliát, de például a Nyamnyam Cat-et bárki megveheti. A digitális művek bármennyi példányban létrehozhatóak és értékesíthetőek úgy, hogy a vásárló egyediségre törekvő és birtoklási vágyát is maximálisan ki tudja elégíteni. 

A kiállított művek fizikai és virtuális valóságban léteznek, az alkotóktól egy-egy NFT és egy kézzelfogható eredeti alkotás látható. Kétségkívül a 21. század vesszőparipája a virtuális valóság, a digitális világban létező műalkotások megjelenése nem meglepő tehát. Fontos kérdéseket vet fel, hogy a tapasztalt valóságunk miként is létezik, megszokott fizikai valóságunk 100 év múlva mennyire fog elavultnak tűnni? Folyamatos változásban élünk, 10 év alatt válik elavulttá az egykori csúcstechnológia és pár év alatt megváltoztathatja életünket egy olyan eszköz, mint az okostelefon, ami nélkül már alapvető tevékenységeink válhatnak megoldhatatlanná egy, az okos eszközök világában szocializálódott generáció szemszögéből nézve. Jelenlétünk az online világban olyannyira fontossá vált, hogy aki kiiktatja, már-már olyan, mintha egy önkéntes remete életre adná a fejét.

Fotó: Borsi Flóra – Fighting Fish, NFT, 2021 © Szabó Kristóf / KristofLab