A kollázs számomra a véletlenek megidézése, rendszertelen rendszerében az arányrendszer felborul és egy teljesen más valóság alakul ki, melyben egyenértékűvé válnak térben és időben amúgy egymástól elkülönülő elemek. A kollázsaim általában monotípiákból, 60-as évekbeli Nők Lapja fotókból, akvarell festményekből és színes papírokból állnak össze. A fotókat mindig textúraként használom fel, ilyenek például a kő és homályos, fókusz nélküli részletek, a formákat, alakokat a színek és a mintákból való képzettársításon keresztül alakítom ki. Érdekel a külső és a belső, a haladás és a mozdulatlanság, a távolságtartás és a közeledés, a tudatos és a tudatalatti kifejezése. Belső figyelem, és eközben a világ vizsgálata jellemző a munkáimra. A képekben fellelhetőek különböző motívumok: a kígyó mint a rejtőzködő életmód jelképe, gyökérzet, mely a mozdulatlanságot fejezi ki, tűz, amely a megtisztulás szimbóluma, az ablak, amely társadalmi közlések jelbeszéd színpada. Ház, amely óvja lakóját, melynek pincéje a tudatalatti, és ablakai szemekként nyílnak és záródnak az égboltban. A láb égetően siet valahová, a kőből készült alak még erősebb lesz a lángok között. A tájak pedig néhol kedvesen rémisztgetnek, valahol pedig megölelik a Napot.

A képek elkészítése közben úgy gondolok erre a médiumra, mint egy absztrakt kirakós játékra, melynek teremtő ereje van. Jellemző vonása a játékoknak, hogy míg a gyerekjátékok a felnőtté válás vágyának segítői, a felnőttkor játékai nemegyszer a visszafordulás, a tagadó valósághelyettesítés megnyilvánulásai.

1992-ben születtem Mohácson, jelenleg Budapesten élek és dolgozom. 2019-ben végeztem a MOME üvegtervező művész szakán, az üveg megmunkálásával kapcsolatban rengeteget tanultam a türelemről és a küzdelemről. Alapvetően a rajzaimból építkezem, üvegmunkáim tervezésénél is ez az elsődleges. Érdekel a rajz könnyedségének és ösztönösségének átvitele más médiumokba. Munkáim legtöbbször történetet mesélnek, a tudatos és a tudatalatti, az ösztönös és a véletlen történéseit vizsgálják. Szeretem a különböző technikákat egy furcsa, de mégis együttműködő egységgé alakítani. Szeretek sketchbookban dolgozni, ami számomra elsősorban vizuális napló. Nagy változás volt az alkotói folyamatomban, hogy a zárt világából kiléptem, mert miközben a belső megfigyelés megmaradt, az ötleteim elhagyták a könyvet, és megjelentek a térben.