Az interjúból megtudhatjuk például, hogy rengeteg tényező nehezíti a korban az emberek mindennapjait, ilyen elsősorban az infláció, amelyet az 1919 utáni kormányok több nekifutással is meg akartak fogni, viszonylag kevés sikerrel. Ráadásul a mindenkori kormányzat hasznot húz belőle mert rengeteg visszafizetendő kötelezettséget el lehet inflálni, például a hadikölcsönöket, emellett bizonyos mértékig serkenti az exportot, ezért egy kicsit szabadjára is engedik, ami persze megint más oldalról nézve visszafogja a gazdaságot.

A szerző is megerősíti, hogy a történet hátteréhez hozzátartozik, hogy 1922 januárjában eltörli az exporttilalmat a kormány, aminek eredményeként a hús és az összes mezőgazdasági termék ára hirtelen a tízszeresére ugrik, így az emberek nem tudják megvenni a húst, mert annyira drága. Ennek a hátterében meg pedig az állt, hogy élelmiszerhiány volt szinte egész Európában, és a magyar gazdák 1921 végéig nem exportálhattak.

Ablonczy Balázs kitér a menekültkérdés problémáira is: ha egy városnak nincs nagy méretű laktanyája vagy kórházi barakkja, akkor megoldhatatlanná fokozódik a lakhatási válság. S bár lassan valamennyire helyreáll a közbiztonság, a bűnelkövetés átstrukturálódik, az emberölések visszaállnak a háború előtti szinte, de például a vagyon elleni bűncselekmények egyes típusai a többszörösükre nőnek (és többeket büntetnek bigámia vagy magzatelhajtás miatt). Arról is beszélgetnek, ki vezet egy nagyobb, Debrecen méretű, és egy kisebb várost. 

A beszélgetés teljes terjedelmében itt olvasható.