A 2024 februárjában elhunyt író társadalmi tablóiban, rövid szatíráiban érzékenyen rajzolta meg a 20. század második felének valóságát és jellemző alakjait - áll a Petőfi Irodalmi Múzeum MTI-hez csütörtökön eljuttatott közleményében.

Mint írják, Czakó Gábort kora mindennapos problémái és közéleti, etikai kérdései foglalkoztatták, publicisztikáiban és szociográfiáiban a dokumentarista újságíró eszköztárával egyéni sorsokat mutatott meg, és a rendszer problémáit fedte fel. Keresztény-tradicionalista filozófiája hosszú pályája során műveiben is egyre inkább előtérbe került. Változatos témájú írásai egy kérdést járnak körül: hogyan kellene léteznünk ebben a világban? - olvasható a közleményben.

A kiállítás címét az író 1999-ben megjelent Aranykapu című metafizikai-történelmi elbeszélése adja, amely Árpád-házi Salamon király történetét és egy hozzá kapcsolódó legendát dolgoz fel. A regény olyan beavatástörténet, amelyben az író a bűn, a veszteség, a kudarc mélységeit együtt járja végig a főhőssel, és ébred rá, hogy tévúton járt, mert el kell hagynia mindent, ami nem isteni.

A kiállításon megtekinthető az író néhány fiatalkori festészeti alkotása is, amelyek közelebb hozzák a látogatókat személyiségének és gondolkodásának megértéséhez - emelik ki a közleményben.

A Czakó Gábor emlékére rendezett tárlat 2025. január 31-ig tekinthető meg.

Czakó Gábor 1942. szeptember 14-én született Decsen, érettségi után ment Budapestre, ahol segédmunkából tartotta fenn magát, közben pedig szobrászatot tanult szabadiskolában. Mivel nem vették fel a Képzőművészeti Főiskolára, Pécsre ment jogot tanulni.

A diploma megszerzése után visszaköltözött Budapestre, és jogászként dolgozott 1972-ig; a képzőművészettől az írás felé fordult, de képzőművészeti érdeklődése mindvégig megmaradt.

Az 1960-as évektől publikált lapokban: novellákat, elbeszéléseket, regényeket, szociográfiákat és színdarabokat írt. Önálló kötetei a hetvenes évektől jelentek meg. Az 1970-es évek közepétől több lap és folyóirat szerkesztőségében dolgozott (Új Tükör, Mozgó Világ, Négy Évszak, Olvasó Nép), majd az Igen katolikus lap főszerkesztője (1989-1990) és a Magyar Szemle szerkesztője (1992-1998) lett.

Aktív szerepet vállalt a közéletben, részt vett a rendszerváltoztató évek értelmiségi törekvéseiben, jelen volt a lakitelki találkozókon, 1990-ben Antall József Miniszterelnöki Tanácsadó Testületében dolgozott. 1997-től 2014-ig a Duna Televízió egyszemélyes műsorát, a több mint ötszáz adást megért Beavatást vezette, amellyel megteremtette a televíziós esszé műfaját. Élete utolsó huszonhat évét Békásmegyer Ófalun töltötte, családja - felesége és hat gyermekük - körében. Itt hunyt el 2024. február 21-én.

Czakó Gábor munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, többek között József Attila-díjat (1975), Pro Literatura-díjat (2008), Prima Díjat (2010) kapott. Kossuth-díjjal tüntették ki 2011-ben a magyar katolikus újságíróképzés megszervezéséért, a televíziós esszé műfajának megteremtéséért és sokoldalú, műfajgazdag irodalmi munkássága elismeréseként.

Kimagasló szakmai munkájáért 2017-ben a Magyar Érdemrend Középkereszt polgári tagozat kitüntetést vehette át, 2019-ben Nemzet Művésze díjat, 2022-ben Magyar Érdemrend Középkereszt a csillaggal kitüntetést kapott. 2007-től volt a Magyar Művészeti Akadémia tagja. 2019-ben a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) tagjává választották.