A kiállító terem átalakult kifutóvá, a fiatal és az idősebb korosztály 22 tervezőjének - köztük ruhás, kötős, bőrös és ötvös művésznek - öltözékcsoportját, 30 jelenetet láthatott a közönség több mint egy órában. Az érdeklődők dossziéban megkapták az öltözékek rövid leírását, a készítő kézműves nevét és címét.

"A művészek abban reménykednek, hogy mint a népmesében, szájról szájra adják majd a nevüket" - jegyezte meg Tankó Judit, a bemutató kurátora, textiltervező iparművész, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének képviselője az MTI-nek.

Dvorszky Hedvig művészettörténész volt évekkel ezelőtt az ötletgazda, mert úgy látta, hogy az öltözéktervező iparművészek "elárvultak" a magyar háttéripar, köztük a textil- és a bőripar megszűnése miatt. Az alkotók örömmel vették Zsigmond Attila főigazgató meghívását, mert lehetőségeik elfogytak. Közös üzletük sincs, mint amilyen az Iparművészeti Vállalatnak volt a 70-es és 80-as években az V. kerületi Kecskeméti utcában. Most olyan művészek is bemutatkozhatnak, akiknek erre egyébként nincs semmilyen lehetőségük - sorolta a rendezvény jelentőségét Tankó Judit.

Ahogy a kurátor elmondta, a művészek öltözékeikkel minden korosztályt képviselnek, ruháik sem csak a fiatal, 36-os méretű nőkre készülnek, hanem az idősebb korosztálynak is kínálnak hordható holmikat. Az alapanyagokat Olaszországból, Szlovéniából, Csehországból, Szlovákiából hozatják, a Baltikumból a természetes szállal szőtt textíliát. Megjegyezte, hogy Lengyelországban él és fejlődik a konfekcióipar, s egész Észak-Magyarország lengyel konfekcióruhában jár.

Szeretnének hatással lenni a magyar öltözködési kultúrára, a bemutató egy apró lépés lehet ehhez. Dolgoznak azon is, hogy legyen közös üzletük, ahol ruháik, cipőik, táskáik megtalálhatók és megvehetők lennének - tette hozzá a kurátor.