A bukaresti napilap kommentárjában az egykori NDK területének lakóit idézi, akik magánemberként így panaszkodtak a román újság munkatársának: "azok odaát nagyobb fizetést kapnak, jobb munkahelyen dolgoznak, elit egyetemeik és szebb házaik vannak. Beképzeltek, bennünket pedig másodrendű németeknek tartanak".

Ezzel kapcsolatosan a kommentátor úgy fogalmaz, hogy az elmúlt húsz esztendőben múzeumi tárgyakká, a történelem aszfalt-emlékeivé változtak a berlini fal maradványai, regénybe illő történeteket, legendákat fontak köré, e faldarabokat jó pénzért adták el lelkes turistáknak. A lap szerint ugyanakkor senkinek nem sikerült ma még kitörölni a fal emlékét a lelkekből, de a házakból és a "zsebekből" sem.

Az Adevarul kommentárjában felidézi, hogy a fal lebontásával akkor hatalmasra tárt "ablakot" nyitottak nemcsak a "német probléma" és az európai gondok megoldási lehetőségeire, hanem a nemzetközi rendszer átalakítása számára is utat nyitottak. Csakhogy az utóbbi időben egyre gyakrabban mondják: nem minden politikus hallotta meg az idők szavát, sokan közülük tévesen olvassák még mindig a történelem lapjait - írja a szerző, megállapítva, hogy ezeket a politikusokat meghaladta az idő, nemcsak a jelenkori események tükrében vallottak kudarcot, hanem a saját országukat érintő előrejelzéseikben is.